50 nanométernél is kisebb a kémiai azonosító © EPSRC

A töltényekre elhelyezett kémiai azonosítókban virágpor és különböző kristályporok találhatóak bizonyos keverési arányokban. A nanoméretű jelzők szabad szemmel természetesen láthatatlanok, viszont úgy tervezték meg őket, hogy egy részük leválik és ráragad annak kezére, ruhájára, aki hozzáért a töltényhez, másik részük pediig rajtamarad a töltényhüvelyen, így lehetővé válik a minták utólagos összevetése és azonosítása is.

Egy azonosító egyedisége a benne elhelyezett virágpor, illetve kristálypor fajtájától, illetve ezek mennyiségétől függ. A Surrey-i Egyetem fejlesztője, Paul Sermon elmondása szerint a virágpor mellett azért döntöttek, mert annak egyedi szerkezete van, hőellenálló és könnyen azonosítható. Az azonosítást tovább könnyíti az, hogy a virágpor könnyen szóródik szét.

A fejlesztők szerint a nano-azonosítók teljesen kompatibilisek a jelenlegi tölténygyártási folyamatokkal, úgyhogy 12 hónap alatt teljesen át lehet alakítani a beszerezhető töltényeket, mihelyst megszületnek a megállapodások az egyes fegyvergyártó cégekkel, illetve a felelős kormányszervekkel.

A töltény megtervezése során a legnagyobb kihívás egy olyan borítás megalkotása volt, amely képes ellenállni a tüzelés során fellépő magas hőmérsékletnek, de ugyanakkor elengedi a nanojelzőket is, amikor azokhoz hozzáérnek. A későbbiekben a töltény várhatóan nemcsak a nanojelzőket ragasztja rá a pisztoly tulajdonosára, hanem hámsejteket is "vesz tőle" mintaként.