A több mint egy éve érvényben lévő jogszabály ellen Írország és Szlovákia nyújtott be keresetet. Arra hivatkoztak, hogy az irányelv megalkotása nem helyes jogalapon történt, mert a szabály „súlypontja” nem a jogalapként használt belső piac működését érinti, hanem bűncselekmények kivizsgálását, felderítését és üldözését. Éppen ezért a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó uniós szerződések alapján kellett volna elfogadni.
A bíróság ezt az érvelést és a beadványt elutasította, úgy ítélve meg, hogy mivel az irányelv "döntően az egységes uniós belső piac működését érinti", jogszerű volt az erre vonatkozó szerződések alapján megalkotni. Az irányelv rendelkezései elsősorban a szolgáltatásnyújtók tevékenységeire korlátozódnak, és nem szabályozzák sem az adatokhoz való hozzáférést, sem azoknak a tagállamok rendőri vagy igazságszolgáltatási szervei által történő felhasználását - mutatott rá a testület.
A luxemburgi székhelyű bíróság mindazonáltal azt is rögzítette, hogy a most tárgyalt kereset - és így a jogi eljárás is - kizárólag a jogalap megválasztására vonatkozott, és nem terjedt ki a magánélet tiszteletben tartását kimondó alapvető jog gyakorlására.
