A most Jeruzsálemnél, a Hinnóm-völgyben megtalált leplek több tudományos szenzációt is okozhatnak: ezek a legkorábbi leletek, amelyeken DNS-vizsgálatokkal igazolni lehetett a lepra előfordulását. (A jeruzsálemi lepel korát a tudósok a Kr. u. első századra teszik. A pontosabb szénizotópos vizsgálatok szerint a szövet Kr. u. 1 és 50 között készülhetett.)

Egy olyan ember holttestét fogták körbe a most feltárt halotti leplek, aki leprában szenvedett, de végül tuberkulózisban hunyt el. A tuberkulózis lehetett az oka annak, hogy ennyire jó állapotban maradtak meg a szövetek. Ugyanis a halottat egy olyan sírkamrába helyezték, amelyet igyekeztek minél jobban, hermetikusan elzárni a külvilágtól, gipsszel vakolták be. Minderről az izraeli kutatók egyike, Mark Spigelman nyilatkozott a londoni Times-nak.

A jeruzsálemi leplek nem kaptak nedvességet, és két évezredet is átvészeltek, ami ritkaság a szövetek esetében. (Az úgynevezett paziriki szőnyeg ennél is idősebb, Közép-Ázsia száraz részein találták meg a 2500 éves szövetet orosz régészek.) A most feltárt sírkamrában nemcsak a szövet, hanem az elhunyt hajának maradványait is viszonylag jó állapotban találták meg ezeket a régészek. Bár Jézus korából találtak már szöveteket a Szentföldön, de Jeruzsálemben még sosem bukkantak ilyenekre.

A torinói lepel © Wikipedia

Ennél is fontosabb lehet azonban az, hogy a jeruzsálemi lelet eldöntheti a vitát a torinói lepelről. Erről Shimon Gibson professzor, a sírkamra feltárója nyilatkozott brit lapoknak.

A torinói lepel több mint hatszáz éve tartja bizonytalanságban a katolikus egyházat, a tudományos kutatókat és a hívőket egyaránt. A lepel a 14. században került elő, zavaros körülmények között - erről pár hete a hvg.hu is részletesen írt, amikor egy olasz történész azzal állt elő: mégiscsak hiteles lehet a torinói emlék. A torinói leplet Franciaországban 1357-ben állították ki először, jelenleg viszont már Olaszországban őrzik. Egy 1988-as radiokarbon-vizsgálat azt mutatta ki, hogy a torinói lepel a középkorban készült, tehát nem az ókorban.

Egyesek szerint a templomosok őrizték meg a torinói leplet, amely Krisztus halotti leple, és arcának másolata, "lenyomata" is kivehető rajta. Tudományosan eddig ezeket az elméleteket nem sikerült igazolni, és a specialisták jelentős része középkori hamisítványnak tartotta a Torinóban őrzött emléket.

Nem az igazi a torinói lepel

Most, a jeruzsálemi feltárás után alighanem a kételkedők kaptak perdöntő bizonyítékot a kezükbe. Az izraeli régészek - a Héber Egyetem és az Albright Kutatóintézet munkatársai - felfedezése ugyanis arra utal, hogy a torinói emlék nem takarhatta Krisztus arcát. Többek között azért sem - írja a londoni Times és a Daily Mail -, mert a jeruzsálemi szöetek darabokból állnak.

Ennek életbevágó jelentősége volt az ókorban. Ha ugyanis a halottnak hitt személy mégsem halt meg - amire sok-sok példa volt az ókortól kezdve a középkoron át, a hiányos orvosi tudás miatt -, akkor egy a torinói lepelhez hasonló, az egész testet beborító szövetből nem tudták volna kiszabadítani az elhunytnak hitt embert. A jeruzsálemi lelet éppen ezért több darabból áll: a fejet például külön szövettel csavarták körbe, hogy szükség esetén gyorsan levehessék az esetleg még életben lévő "halottról", nehogy megfulladjon.

A jeruzsálemi lelet ezen kívül még arra is utal, hogy az ókori Palesztina területén nem használták még az úgynevezett sávolykötést a szövetkészítéshez. Egyszerűbb vászonkötésű lepleket találtak a régészek, márpedig ha feltételezik, hogy az efféle lepel gyakori volt e környéken, ahol Jézus leple sem készülhetett más módszerrel. A torinói lepel viszont a körülbelül ezer évvel később elterjedt, bonyolult sávolykötéssel készült. (A kötésmódok különbségéről keretes írásunkban olvashatnak.)
 
Előkelő lehetett

A jeruzsálemi leplek egy előkelő ember testét takarhatták: Annás főpap sírja mellett találták meg, tehát vagy valamilyen "világi" előkelőségről van szó, vagy papi család tagja lehetett. Ezért sem valószínű, hogy ezt az előkelő embert egyszerű vászonkötésű szövetbe tekerték volna be, míg Jézust sávolykötésű lepelbe burkolták volna ugyanabban az időben.

Annás főpap egyébként szerepel a Bibliában: ő annak a Kajafás főpapnak az apósa, aki Jézust istenkáromlónak minősítette, és halálának kimondására bíztatta a papság vezetőit. Kajafás volt ugyanis a vezetője a Szinhedrionnak, a legfőbb papi testületnek Jézus idején. Jézust egyébként nemcsak Kajafás, hanem elődje, Annás is kihallgatta a Biblia szerint, minderről részletesen keretes írásunkban olvashatnak.

További érdekessége a jeruzsálemi leletnek, hogy nem messze találták onnan, ahol feltételezhetően Iskárióti Judás öngyilkosságot követett el. (Ő árulta el Jézust a Biblia szerint, nevét számos alakban írják: Iskariótes, Iskariótesz, Iskáriótész, többek között.) 

Hol találták meg a jeruzsálemi leplet?

A jeruzsálemi sír, ahol a leplet megtalálták, gipsszel volt bevakolva. Ez nemcsak a hermetikus lezárást segítette, és megőrizte a lelet az utókor számára, hanem azt is jelentette, hogy az elhunyt nem kapta meg az ókorban szokásos második temetést. Egy évvel később ugyanis a szokások szerint a csontokat kiemelték a testből. A most feltárt sírban azonban a leplek között találták meg a csontokat is.

A Hinnóm-völgy, ahol megtalálták a leprás sírját, nevezetes hely: Máté evangéliuma Akeldamának hívja, amelyet "Vérmezőnek" is fordíthatnánk. A római korban ide temetkeztek a helybeliek, korábban viszont, a pogány időkben a törzsek élve égettek meg gyerekeket itt Moloch (Molok) isten tiszteletére. A héberek a völgyet Gehinnómnak nevezték, amely ma már jelentésében inkább a pokolnak felelne meg - a magyar gyehenna szavunk is innen ered -, valójában azonban "tűztó" a jelentése, és akár egy áldozati oltárra, egy lobogó "tűzoltárra" emléketethet, ahol a gyermekeket megégették. Később, az engesztelés napján a zsidók ide, a Hinnóm-völgybe zavarták el a bűnbakot, egy kecskét, amely a bűneik "eltávolítását" szolgálta. (Egy másik kecskét istenüknek áldoztak fel.)