hvg.hu: Hogyan értékeli az uniós hírközlési csomag szabályainak bevezetését az új tagországokban? Milyen hatással lesznek a szabályok ezeken a piacokon?

Pier Luigi Parcu: A módosított hírközlési szabályokat 2009 novemberében fogadták el és az EU-tagországokat arra kötelezték, hogy azokat idén május 25-ig ültessék át a hazai jogszabályaikba. A csomaggal az Európai Bizottság fő célja az, hogy egy valóban egységes hírközlési piac jöjjön létre és biztosítani lehessen a szabályok következetes alkalmazását az unió egész területén. E célok mellett a bizottság lépéseket tett az egységes piac további harmonizálására, hadd említsem meg a 900MHz-es és 1,8GHz-es sávokra vonatkozó legutóbbi jogszabályt, amely a piaci szereplők számára lehetővé teszi, hogy a GSM, a 4G, a WiMax és a UMTS technológiákat is használhassák ezekben a sávokban.

Az új szabályozás bevezetése nem könnyű feladat sem a régi, sem pedig az új tagállamokban. A 2004-es és 2007-es csatlakozási hullámot követően a tagországoknak elvileg már csak kis mértékben kellene különbözniük egymástól, persze ez nem igaz az unión belüli együttműködés minden területén, de a telekommunikációs szektorban igen. Ezért a bevezetési folyamat értékelése a tizenkét új tagállamban ugyanolyan feladatot jelent, mint az EU más részében.

Dióhéjban elmondható, hogy az európai hírközlési piacokon növekedett a verseny, de egy egységes piac még nem jött létre. Bár az uniós szabályok bevezetésével a nemzeti hatóságok megnyitották az utat a verseny előtt, a tagországokban indokolatlanul folytatódik az eltérő szabályok alkalmazása. Néhány országban például máshogyan kezelik azokat a szélessávú szolgáltatókat, amelyek optikai kábeleket használnak, és máshogyan számítják ki az összekapcsolási költségeket is.

Arra számítok, hogy a hírközlési jogszabálycsomag pontos bevezetése fontos lépés lehet az egységes uniós piac létrejöttében és a fogyasztók is nyerhetnek vele: például egy nap alatt szolgáltatót válthatnak és időben értesülnek majd bizonyos fogyasztóvédelmi kérdésekről is. Ezen kívül a piaci szereplők is előre láthatják majd a várható jogszabályi változásokat és nem kell aggódniuk az olyan hatóságok miatt, amelyek nem függetlenek és vitatható módon alkalmazzák a szabályokat.

hvg.hu: Mit tart a legnagyobb előrelépésnek a tizenkét új tagország hírközlési piacán? Mi a helyzet Magyarországgal? Milyen szabályozási és piaci kihívásokra számíthatnak még ezek a tagországok?

P.L.P.: Bulgáriában és Romániában, amelyek 2007 januárjában csatlakoztak az EU-hoz, a szabályozó hatóságok még az első piacelemzéseket végzik. Így számukra a legnagyobb kihívás jelenleg az, hogy ezeket a folyamatokat befejezzék.

Magyarországon a legfontosabb lépés – vagy inkább a korábbi komoly eredmények gyümölcse – az volt, hogy az egykori Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) volt elnöke (Pataki Dániel – a szerk.) és csapata átvette az európai hírközlési szabályozóhatóságok csoportjának (ERG/IG) elnökségét és a spektrumpolitikáért felelős európai testület (RSPG) irányítását is, az új tagországok közül elsőként. Ez nem volt véletlen. Magyarország gyorsan lezárta a piacelemzés első körét és liberalizálta is a piacot; ez, illetve az ERG/IG élén betöltött elnökség uniós szinten is mély benyomást tett.

Az egyik legfontosabb kihívás az lehet, hogy hogyan kezeljék az országhatárokon belüli földrajzi piacokat. A másik kérdés a kábelszolgáltatások elterjedése, a magas piaci részesedés és a kábeles ügyfelek aránya az internet-előfizetők között – amely úgy tűnik, 2010 óta lehagyta a DSL-szolgáltatást használók arányát – a szélessávú internetre vonatkozó szabályozási megközelítés változását hozhatja magával.

A hírközlési szabályozásban szintén kihívást jelenthetnek az újgenerációs hálózatok (NGN, next generation networks), a roaming díjak és a hálózatsemlegesség (net neutrality) – nemcsak Magyarországon, de az egész régióban. Szintén érdekes lesz látni azt, hogy a tagországok hogyan birkóznak meg a digitális átállással és az Európai Bizottság hogyan kezeli majd az olyan innovatív technológiákat, mint például az LTE mobilinternet-technológia. Ha nem tévedek, Magyarország elhalasztotta a digitális átállás határidejét – ezt figyelemmel kell kísérni és módosítani, ha szükséges, mert a valódi előnyök csak akkor lesznek évezhetőek, ha az összes frekvenciasáv szabaddá válik a régióban.

hvg.hu: Egy éve jött létre Magyarországon a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH). Hogy értékeli az eddigi működését? Lát-e kockázatokat a szabályozási politikájában, illetve a vezetésének struktúrájában?

P.L.P.: A hatóságot csak egy éve hozták létre, és bár korábban több más tagország, például Olaszország és Nagy-Britannia is összeolvasztotta a média és a hírközlési terület felügyeletét, több időre van szükség annak eldöntésére, hogy Magyarországon ez jó döntés volt-e.

Általában szólva a multimédia-konvergencia, illetve a triple play szolgáltatások (közös tévé, telefon és internet) és quadruple play szolgáltatások (közös tévé, vonalas és mobiltelefon, illetve internet) néha problémát okoznak a megfelelő szabályozás megalkotásában, mert nem lehet őket egy adott szektor szempontjából megítélni. Ebből a szempontból fontos lehet egy közös, egyesített hatóság. Ettől függetlenül a hatóság továbbra is tájékoztatja az Európai Bizottságot és együttműködik az új európai hírközlési testülettel (BEREC), így a bonyolult változás ellenére az alapvető feladatkörök jól működnek.

Az is igaz, hogy az új médiatörvény nagy nyugtalanságot okozott Európában, főképp a hatóságnak adott hatáskörök miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezt az NMHH-nál dolgozók is érezték, és meg fognak tenni mindent, hogy jól végezzék a feladatukat, megfeleljenek az EU-szabályozásnak és a fogyasztók élvezhessék ennek előnyeit. Ez a legfontosabb.

hvg.hu: Június 24-én ön nyitja meg és elő is ad azon a budapesti konferencián, amelyet az uniós hírközlési szabályok új tagállamokban való bevezetéséről rendeznek. Mit vár a rendezvénytől?

P.L.P.: Azt remélem, hogy ez a különleges lehetőség – mind számunkra, mind pedig a tizenkét új tagállam piaci szereplői és szabályozó hatóságai számára – új és élénk együttműködést indíthat el a tudományos és az üzleti szektor között. Először is nagyon örülünk, hogy Magyarország az első, amely elfogadta az ötleteinket, és megtiszteltetés, hogy az elnökség támogatja a konferenciánkat.

Bár a régi tagállamokban a szabályozó hatóságok, a piaci szereplők és a tudományos szervezetek együttműködése már bevált gyakorlat, ez az új tagállamokról egyelőre nem mondható el. A Florence School of Regulation, amely az European University Institute, az IG/BEREC és az elektronikus hírközlés fontos piaci szereplőinek partnerségével jött létre, ennek az együttműködésnek a kiváló példája lehetne Kelet-Európában is. Ez elsősorban a piaci szereplők ilyen irányú megmozdulását jelenti."