Véget ért a másfél éves bolygóközi szimuláció, 520 nap után szerencsésen megérkezett az első Mars-expedíció szimulált utazásáról. A súlytalanságot és a háttérsugárzást leszámítva minden élethű volt.
Az űrhajóhoz, a leszállóegységhez és a Mars felszínéhez is az Orosz Tudományos Akadémiához tartozó Orvosbiológiai Kutatóintézet adta a helyszínt, a csapatot 40 ország hatezer jelentkezőjéből választották ki. A reális időben szimulált utazás a szakemberek szerint fontos információkkal szolgált arról, miként viselik az összezártságot, az egymásrautaltságot és a Földtől való elszigeteltséget azok, akikre ilyen út vár.
Igaz, az „űrhajósokat” a valódi úton elkerülhetetlen háttérsugárzás is érte volna, a szimulációs körülmények között pedig nem kellett megbirkózniuk a súlytalansággal sem, ráadásul a pszichológiai eredmények is vitathatók, elvégre a résztvevőknek nem lehetett valódi veszélyérzetük. Igaz, nélkülözniük kellett a napfényt, az otthont, 550 köbméteres űrhajóban éltek, ahonnan három alkalommal mehettek ki az 1200 köbméteren létrehozott Marsra – ezt legalább valódi szkafanderben tehették.
A valódi Mars-utazásra az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz tervei szerint húsz év múlva kerülhet sor, ráadásul egy új kilövőállomásról, a Vosztocsnijról (Keleti), amely 2030-ra készülhet el.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
