szerző:
Gécs Dániel

A középkori csaták brutalitását megidéző játékmenettel hirdeti egyik idei évre szánt újdonságát a Ubisoft. Vér, bokáig érő sár és majdnem hihető háborús környezet – ez a For Honor, mely akár egy játszható Trónok harca-epizód is lehetne. Igaz, pont az hiányzik belőle, amivel a sorozat percek alatt képes volt szétrobbantani a tévépiacot. Teszt.

Földbe döngölni és kivéreztetni a másikat, hogy aztán valami dicsőséges csatakiáltástól megrészegülve újfent harcba induljunk a minőségi zsákmányszerzés reményében. Ezt a gondolatmenetet követve készítette el idei második legnagyobb durranásának szánt játékát a francia székhelyű Ubisoft, és valamiért jó ötletnek gondolták egy olyan, sokak szerint mesterségesen túlcicomázott napra időzíteni a megjelenését, mint február 14-e. Abban talán mindannyian egyetérthetünk (a cikk szerzője pedig már most fohászkodik, hogy nem vetik majd érte digitális máglyára), hogy a Valentin-nap kétség kívül az egyik legmegosztóbb ünnep. A Ubisoft pedig éppen ezt találta meglovagolható potenciálnak, mondván: igenis mókás alternatíva lehet videojátékkal tölteni Bálint napját, ha már a kereskedelmi szerelem puszta gondolatától is hányinger kínozza az embert. Az elgondolás dicséretes, csakhogy szerintünk mindenki sokkal jobban járt volna, ha a kiadó ezt a nem kevés kreatív energiát egy fokkal fontosabb dologra fordítja: például kreál egy tisztességes történetet.

Pedig a For Honor első színre lépése igazán vakufényesre sikerült: a 2015-ös E3 szakkiállításon imádta a sajtó, frissnek tűnő tartalmi és a középkori tematikát némileg új megközelítésből átélhetővé tett megoldásai révén szinte azonnal belopta magát az érdeklődők szívébe.

A játék első, publikum előtt is elérhetővé tett tesztelésére tavaly ősszel kerítettek sort, a négynapos móka alatt közel 90 millió harcost hánytak kardélre. (Azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy ebben főként a gép által irányított karakterek dominálnak, de aktivitás szempontjából így is szép eredményről van szó). Úgyhogy epekedve vártuk, hogy a próbakört követően végre mi is a saját szemünkkel lássuk, hogyan válhatunk karosszékben ülve a legkülönfélébb harcmozdulatokat ismerő szamurájjá, őrjöngő vikinggé vagy a lovagi tornák kétméteres monstrumává.

©

Valami más

A Ubisoft eddig zömében lövöldözős játékokban utazott, ám a For Honor mind tematikáját, mind technikai megvalósítását tekintve is teljesen új fejezetként íródott a kiadó történelemkönyvébe. A címből (no és a bevezetőnkből) már sejthető: a puskákat itt lándzsák és kardok, míg a katonai kevlárt méretes páncél váltja, ez azonban egy cseppet sem hátráltató tényező. Mi kifejezetten élveztük, hogy a tucatnyi egymásra épülő internetes lövölde mellett végre más formában (és környezetben) is módunk nyílt megtapasztalni a csapatban való szórakozás lehetőségét. Ez a fajta kikapcsolódás pedig minden negatívum nélkül értendő.

A For Honorban jelenleg öt különböző módban szállhatunk harcba, ami számszakilag nézve csekélynek tűnhet, de állítjuk: egyáltalán nem az. Sok-sok órányi játékkal a hátunk mögött sem fogunk ráunni, erre pedig a megszerezhető karakterek és a tömérdek magunkra aggatható kiegészítő, mint a pajzs, a kard, a sisak vagy a köpeny jelenti a biztosítékot – tényleg elképesztő mennyiségű holmi áll rendelkezésünkre. A vizuális típusoknak jó hír, hogy valamennyi megszerezhető gúnya módosítható: egyebek mellett elláthatjuk őket a személyiségünket leginkább kifejező plecsnivel, és a színösszetételük is kedvünk szerint variálható. Utóbbiakból persze nem sok minden látszik a csatamezőn, de legalább a menüben jól néznek ki.

Az igazi kihívást persze nem is a különféle ruházatok begyűjtése, hanem az adott frakcióhoz tartozó karakterek megszerzése jelenti. A programban összesen 12 eltérő képességgel bíró hős várja, hogy harcba vigyük, a "toborzás" azonban nem könnyű feladat: minden menet után pontokat kapunk, melyeket aztán a már említett karakterek nyitogatására használhatunk fel. Egy-egy szerzemény pénzért való hadba állítása viszont nem olcsó mulatság. Nagyjából 5-10 mérkőzés után kerülhetünk abba az állapotba, hogy kellő mennyiségű tallért gyűjtöttünk, hogy aztán a digitális húspiac felé vegyük az irányt. És hát túl nagy matekosnak nem kell lenni, hogy kiszámoljuk: ha egy karakter megszerzése – szerencsésebb esetben – is órákat vesz igénybe, akkor a fennmaradók begyűjtése minimum hetekig tartó küzdelemnek tűnik majd.

Szúr, szúr, bukfenc, szúr

Apropó küzdelem: a bevezetőben említett különlegességek egyike karakterünk csatatéri irányításában rejlik. A játékban ugyanis meglepő módon mozinézet is van, ez utóbbi viszont nem a vizuális szórakoztatás jegyében került oda, hanem a szemtől szemben zajló küzdelmek minél hatékonyabb kivitelezésének céljából. A funkció amolyan jelzés értékű, ha a felhasználó esetleg nyitott szájjal rohanna egy tűhegyes dárda irányába.

©

Védekezni és támadni egyaránt az egérrel tudunk, előbbi esetében felesleges kattintgatás nélkül, a megfelelő irányba történő mozgatással. Ez a fajta manőver leírva túl egyszerűnek tűnik, a gyakorlatban azonban sokkal nehezebb. Már csak azért is, mert egy-egy szemből érkező suhintást a másodpercek törtrésze alatt kell védenünk, ha túl akarjuk élni az ütközetet. Fájó pont, hogy karakterünk egyáltalán nem tud ugrani, bukfencezni viszont annál inkább.

Hangulatból csillagos ötös

A címbéli Trónok harca felütés nem véletlen: ha valamilyen párhuzamot kellene vonni a For Honor és a sorozat közt, úgy mindenképp a csatatéri brutalitást emelnénk ki, mely valahol egyrészt szörnyű, ugyanakkor hihetetlen látványos is tud lenni. (De hát a középkorban nem nagyon finomkodtak az emberek, ha a sorsuk függött egy-egy csata kimenetelétől, szóval felesleges is meglepődni, haladjunk csak szépen tovább.)

A pályák kifejezetten jól néznek ki és további plusz pont adhatunk a készítőknek, mert arra is figyeltek, hogy már a becsatlakozás játékba sem a szokványos, unalmas módon teljen: mintha csak épp akkor tört volna ki a háború, amikor rányomtunk a Connect gombra, szinte előttünk robban szét a várfal, harcosok kiáltanak fel, néhány ponton pedig hatalmas tűz üt ki – egyszóval minden adott a hangulat fokozásához, amit egyetlen (na jó, két) kivétellel szinte semmi nem ronthat el.

©

Nem túlzunk, a hús-vér játékosokkal való küzdelem még a tapasztaltabb felhasználókat is próbára teheti, az irányítás ugyanis nem egyszerű: noha a Mortal Kombathoz képest itt nincs szükség bonyolult és sokszor követhetetlennek tűnő billentyűkombinációkra, az első pár óra inkább tanulással, mintsem tényleges szórakozással telik. Érdemes egyébként a program által felajánlott oktatókört letudni, már csak az alapok gyors elsajátítása miatt is.

Lehetett volna jobb is

Mi amúgy hiába gyakoroltuk be a túlélést segítő fontosabb (ujj)mozdulatokat és szereztünk jó pár kellemes (és még több kellemetlen) percet, egy fontos építőkocka hiányát így sem tudtuk feledni: ez pedig nem más, mint a játék által felkínált sztorimód, amely egész egyszerűen nincs. Illetve ott van az, csak a silány megvalósítás miatt szabad szemmel nem látható. A történet ugyanis nem csak hogy harmat gyenge, a legegyszerűbb klisékre épül, narratívát, mint olyat ne is keressünk, a fejlesztők pedig arra sem vették a fáradságot, hogy legalább annyi izgalmat csempésszenek bele, amennyi alkalmanként megemeli a pulzusszámot. Ehelyett egy szörnyen unalmas, már az első képkocka alapján is könnyen kikövetkeztethető végkifejletet kapunk – ebből is látszik, hogy a For Honor abszolút nem mélyen szántó gondolataival próbálja vékonyabbra faragni pénztárcánkat. De ez nem feltétlenül baj.

©

A többjátékos mód ugyanis önmagában megér egy misét, a piacon lévő jelenlegi konkurenciához képest is sokkal hosszabb és aktívabb szórakozást garantálhat. Ugyanakkor a platformtól függő 17-20 ezer forintos vételár több mint elgondolkodtató, pláne egy olyan játékért cserébe, amely végtére is mindössze ezzel az egyetlen felmutatható érdemlegességével igyekszik kitűnni a játékpiacon. Úgy, hogy a sokak számára kritikus sztorimódot szinte teljesen hanyagolja.

Verdikt

A pc-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra elérhető For Honor 2015-ös bejelentését tekintve az idei év egyik kolosszális méretű robbanásának tűnt, de mire a megjelenést követően kézbe vettük, inkább csak petárdaszerű pukk lett a történet vége. Némi öröm az ürömben, hogy a kiadó tájékoztatása szerint rövidesen extra (de főként fizetős) tartalmakkal bővítik majd a játékot, így a páncélt borító friss rozsdafoltok a későbbiekben jó eséllyel eltűnnek majd.

A grafika és úgy általában a környezet egyéb elemei is teljesen rendben vannak. Az optimalizáció terén végzett munkáért ugyancsak jár a piros pont: mi egy közepes teljesítményű gépen próbáltuk ki, de a program így is remekül futott – no persze a grafikai beállítások terén némi kompromisszum vállalására azért szükség volt. A felkínált játékmódok egytől egyig tartalmas kikapcsolódást nyújthatnak és szintén jól eső érzés, hogy a fejlesztők az össznépi balhét hirdető, Team Death Match típusú versengéseken túl helyet szorítottak a kisebb, egy az egy ellen jellegű mérkőzéseknek is.

Mi 10-ből 7 pontot ítélünk meg a játéknak.

A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Jön az elektromos Opel Corsa és ez még csak a kezdet

Jön az elektromos Opel Corsa és ez még csak a kezdet

Magyar Idők: Megvan a döntés Gruevszki ügyében

Magyar Idők: Megvan a döntés Gruevszki ügyében

Már dolgoznak a hvg.hu-t segítő gyerekszerkesztők

Már dolgoznak a hvg.hu-t segítő gyerekszerkesztők

1,5 milliárdot termelt Mészáros biztosítója kilenc hónap alatt

1,5 milliárdot termelt Mészáros biztosítója kilenc hónap alatt

Magyarország-Finnország - 2-0 - Nézze meg a gólokat!

Magyarország-Finnország - 2-0 - Nézze meg a gólokat!

Már a megbízás elnyerése előtt nagyban készült a munkára a kukaholding behajtója

Már a megbízás elnyerése előtt nagyban készült a munkára a kukaholding behajtója