Nem könnyű dolog bankjegyet hamisítani színes nyomtatóval, a közérdekű bejelentőknek pedig érdemes vigyázniuk, ha bizalmas iratokat továbbítanak, mert a gépek titkos kódokat használnak.
Aki titkos dokumentumokat akar továbbadni, az nyomtasson fekete-fehérben. Talán nem kerülne börtönbe Reality Winner sem, ha gondolt volna a parányi sárga pontokra. Megtehette volna: a titkosszolgálatok, a kormányok és a nyomtatógyártók diszkrét együttműködése nem teljesen titkos, bár sokan nem tudnak róla. Most éppen Winner esete miatt került ismét a hírekbe, hogy nem is olyan könnyű titokban kinyomtatni bizalmas iratokat. Az ügy főszereplője, a már 26 évesen komoly felderítői múltra visszatekintő amerikai nő a közvélemény tájékoztatása céljából juttatott el egy leleplező portálhoz egy olyan dokumentumot, amelyből kitűnik, hogy az orosz titkosszolgálat befolyásolta a legutóbbi amerikai elnökválasztást.
Arab, dári, fárszi és pastu nyelvtudásával a szokatlan nevű Reality Leigh Winner korábban iráni, iraki, afganisztáni és szíriai telefonbeszélgetéseket hallgatott le, közreműködve annak meghatározásában, hogy ki tekintendő terroristának, és ki legyen halálos támadás célpontja. Ki is tüntették azért, mert segített több mint száz embert „eltávolítani a harcmezőről”. A hírszerzőktől távozva egy, a titkosszolgálatnak bedolgozó magáncéghez került, ahol ugyancsak betekinthetett bizalmas dokumentumokba. Így jutott hozzá az NSA katonai hírszerzés egy beszámolójához is, amelyből kitűnik, hogy Donald Trump elnök állításával ellentétben az oroszok igenis beavatkoztak az ő megválasztásába. Winner, akiről időközben kiderült, hogy nem a Trump-kormányzat híve, csatlakozott tehát a whistleblowerek, a vészharangkongató közérdekű bejelentők sorához.
Amit kinyomtatott, azt az Intercept portálnak küldte el, amely efféle leleplezésekre szakosodott. Onnan egy munkatárs eljuttatott egy másolatot egy titkosszolgálati kapcsolatának. Az rendben is lett volna, hogy az Intercept-cikk négy szerzője ellenőrzi az irat hitelességét, de az súlyos gondatlanság volt, hogy ők sem gondoltak a sárga pontokra. Ezek a titkos kódok az 1990-es évek óta jelennek meg a színes nyomatokon. Akkoriban váltak annyira tökéletessé a printerek, hogy a kormányok attól tartottak, nagyban beindul a bankjegyek hamisítása (lásd a cikk végén Nincs az a pénz című írásunkat is). Hollandiában állítólag a vasúti jegyek utánzásával is gondok voltak. Részleteket mindmáig nem árulnak el sem a nyomtatógyártók, sem a hatóságok, de kutatók kiderítették a lényeget. Elsőként a PC World folyóirat hozta nyilvánosságra 2004-ben, hogy minden nyomatra rákerül egy kód: a lapon több helyen is megjelennek a szabad szemmel szinte láthatatlan, tizedmilliméteres sárga pontok.
Aki felnagyítja és ibolyántúli fénnyel vagy számítógépes rajzolóprogramokkal kiemeli őket, az téglalap alakban elhelyezett (például 8x15 pontos) hálóban láthatja a pontokból álló mintát. Egy civil szervezet, a San Franciscó-i székhelyű Electronic Frontier Foundation (EFF) weboldalán segédeszköz is található a kód megfejtéséhez. Nem csoda, hogy az amerikai titkosszolgálatnak sem esett nehezére a színes másolat alapján megállapítani, melyik gyártási számú nyomtatón, melyik nap, hány órakor printelték a titkot. Ahhoz pedig titkosszolgálati háttér sem kell, hogy kiderítsék, ki mikor mit nyomtatott. Bármelyik cég számítógépes hálózatában naplózható a printerek használata (és persze sok más tevékenység is, beleértve, hogy ki mikor kinek mit küld e-mailben), és rendszeresen élnek is az ellenőrzés e módszereivel. A nyomtatás perceiben számításba jöhető hat munkatárs között az NSA hamar rábukkant Winnerre. Ő beismerő vallomást tett, ami enyhítő körülmény, így augusztus végén öt év három hónapra ítélték.
Aki nem szeretne így járni, annak érdemes tanulmányoznia a drezdai egyetem két kutatójának idén nyári publikációját. Timo Richter és Stephan Escher 18 gyártó 141 modelljével majdnem 1300 oldalt nyomtatott. Megállapították, hogy az EFF által felderített pöttyös mintákon túl továbbiak is léteznek, eltérő méretben és adattartalommal. Közkinccsé tették továbbá a vizsgálódásuk nyomán fejlesztett eszköztárat, amellyel a beszkennelt nyomatokon láthatóvá tehetők a kódok, majd semlegesíteni is lehet őket. Három módszert is ajánlanak. Szoftverükkel a pontok eltüntethetők, vagy ellenkezőleg: a mátrix teljesen kitölthető, az üres helyekre is pontok rakhatók. A legkevesebb gyanút azonban az kelti, ha az üres helyeknek csak egy részére tesznek pontokat, így a kód annak látszik, ami, csak éppen értelmetlenné válik.
Egyszerűbb álcázást ajánl az EFF: ha már nem fekete-fehérben nyomtatták a kényes dokumentumot, akkor a papírról még mindig lehet fekete-fehér fénymásolatot készíteni vagy beszkennelés után képszerkesztő szoftverrel eltüntetni belőle a sárgaságot. A botcsinálta kiszivárogtatóknak érdemes megszívlelniük az EFF további (szakértők számára egyébként magától értetődő) tanácsait is. Ha telefonnal vagy újabb típusú kamerával lefényképeznek valamit, akkor a képpel együtt valószínűleg elmentődnek olyan adatok is, mint a felvétel GPS-koordinátái és a készülék típusa. Aki pedig a számítógépén nemcsak megnyit, hanem el is ment egy dokumentumot, annak az adatai attól fogva valószínűleg végigkísérik a szövegfájlt.
| Nincs az a pénz |
Diákok voltak, persze hogy izgatta őket a pénz, nyomban be is tettek egy húszfontost a vadonatúj színes másolóba. Ez 2002 elején történt a Cambridge-i Egyetemen. A gépből nem az jött ki, amire számítottak, hanem egy többnyelvű szöveg, amely szerint a bankjegyek hamisítása törvénybe ütközik. Hogy miért a váratlan eredmény, arra a diákok egyike, Markus Kuhn akkori PhD-hallgató találta meg a választ. Miután a frissen megjelent euróval is próbát tett, és az sem hagyta magát lemásolni, a számítógépes szakértő hamar észrevette, mi a közös a két bankóban: pici körök sajátos alakzata ötlött a szemébe. Rövid rajzolgatás és kísérletezés után kiderült, hogy a fénymásoló e minta hatására makacsolja meg magát, de csak akkor, ha színesben „látja” a karikákat. Az öt körből álló minta az Orion csillagképre emlékeztette Kuhnt, így EURion konstellációnak nevezte el a jelet.  Kiss-Kuntler Árpád Sok más pénzen is rajta van ez a sárga, zöld vagy narancsszínű kód, időnként kissé elrejtve, például kottafejek, virágok vagy – a dollárbankókon – a névértékben szereplő nullák formájában. Megtalálható a forintbankjegyeken is. Érdekes azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank weboldalán a biztonsági elemek között nem sorolják föl, jóllehet az EURiont magában rejtő pontfelhő jól látszik a bankókon. Kuhn óta más kutatók is kísérleteztek a megfejtéssel, de a jegybankok és a nyomdák titoktartása miatt nem tudni, pontosan mire reagálnak a fénymásolók. A londoni BBC 2015-ös oknyomozása rábukkant egy nyugalmazott indiai kormánytisztviselő blogbejegyzésére, amely szerint a minta a japán Omron cég találmánya, és egyedül e cég szállítja a kód nyomásához szükséges filmet a bankjegynyomdáknak. Az Omron szerepére utalhat egy 1995-ös szabadalmi bejegyzés is, amelyet hasonló, bár csak négy körből álló minta illusztrál. Aki a fénymásolás megkerülésével próbálkozna, és számítógépen rajzolt, szerkesztett bankjegyet gyártana nyomtatóval, annak is kitartásra és szerencsére van szüksége. Kuhn egyik tanítványa, Steven Murdoch ugyanis azt derítette ki, hogy a képfeldolgozó szoftverekbe is építenek valamiféle titkos – valószínűleg az EURiontól eltérő – nyomkeresőt a papírpénzek felismerésére. |
A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/37. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
A vizsgálatot nehezítette, hogy a Lamborghini csaknem teljesen elégett.
