Kína bebetonozta helyét a dobogón a világ vezető űrhatalmai között, és élesedik a verseny a negyedik helyért - a Hold meghódításáért folyó versenyről és a magán űrhajózáról fog szólni 2019 az űrkutatásban.
Alig telt el két hét az újévből, máris több felfedezéssel lett gazdagabb az űrkutatás, mint máskor évek alatt, és olyan helyekre sikerült eljutnunk űrhajóinkkal,
ahová korábban ember még nem merészkedett.
Az újév rögtön azzal indult, hogy a NASA New Horizons űrszondája egy hóember alakú „dupla bolygót” fedezett fel több mint hatmilliárd kilométerre a Földtől.
A New Horizons ezzel rögtön rekordot állított fel, mivel az Ultima Thule a legtávolabbi égitest, amit közelről vizsgálhatott űrszonda, és remélhetőleg nem az utolsó: a szonda azóta tovább távolodott a Földtől, hogy újabb egzotikus égitestek után kutasson a Naprendszer peremvidékén.
Alig két nappal később Kína írt űrtörténelmet, amikor elsőként sikerült leszállóegységet küldenie a Hold túloldalára. A Csang-o-4 a Von Kármán kráterben landolt egy nagyon bonyolult - és látványos manőver során:
Aztán twittelt egyet Elon Musk is, és ha nem írja ki, hogy ez nem animáció, bizony nem sokan hitték volna el neki: tényleg sikerült felépíteni a világ legnagyobb űrhajóját, ami egyszer űrhajósokat szállít majd a Marsra.
Starship test flight rocket just finished assembly at the @SpaceX Texas launch site. This is an actual picture, not a rendering. pic.twitter.com/k1HkueoXaz
— Elon Musk (@elonmusk) January 11, 2019
Január 7-én jött az újabb meglepetés: a TESS bolygóvadász szonda felfedezett egy új típusú bolygót tőlünk 53 fényévnyire, ami kőzetbolygónak túl nagy, gázbolygónak viszont túl sűrű. Két nap sem telt el, mire amatőrcsillagászok is felfedeztek egy a Földnél alig kétszer nagyobb bolygót, ami a "lakhatósági zónán" belül keringhet csillaga körül.
Az év első napjaiban a Föld múltjáról és jövőjéről is érkezett néhány izgalmas – vagy inkább aggasztó – hír: kiderült, hogy a dinoaszauruszokat is kipusztító aszteroida becsapódása után másfél kilométer magas szökőár söpört végig a Földön, 29 ezerszer erősebb, mint a 2004-es délkelet-ázsiai cunami. És azt is most kellett megtudnunk, hogy egy ennél is nagyob kataklizma vet majd véget a földi életnek kétmilliárd év múlva, amikor a Tejútrendszer összeütközik kísérőgalaxisával, a Nagy Magellán Felhővel.
De ne szaladjunk ennyire előre: nézzük előbb, mit tettünk le az asztalra 2018-ban, majd vegyük át, mi mindenen izgulhatunk 2019-ben.
Nem mondhajuk, hogy unalmas lett volna 2018 az űrkutatásban, sőt, valószínűleg már tavaly is több rekordot állítottunk fel, mint az előző években együttvéve. Csak néhány példa: 30 éve nem lőttünk ki annyi rakétát az űrbe, mint tavaly, és az űrverseny kezdete óta először, Kína átvette a vezetést az USA és Oroszország előtt a Föld körüli (orbitális) pályájú rakéták számában:
Hat év után újra leszállóegységet küldtünk a Marsra, egy év alatt két aszteroidára is leszálltunk (Bennu és Ryugu), egy napkutató szondával megdöntöttük az űrhajózás sebességrekordját. És aaz űrkutatás történetében harmadszor, űrszondát küldtünk a Merkúrhoz.
Történelmet írtak a feltörekvő magán űrvállalkozások is: Richard Branson szuperszónikus űrrepülője, az űrturisták szállítására fejlesztett VSS Unity először érte el a világűr határát,
fő riválisa, Elon Musk SpaceX cége pedig megalkotta a világ legerősebb rakétáját, a Falcon Heavy-t. Az sem fordult elő még, hogy egy autót lőjünk fel az űrbe (pláne nem egy tűzpiros Tesla Roadstert).
A másik vezető űrhatalom Oroszország sem tétlenkedett közben: ők hajtották végre minden idők leghosszabb űrsétáját (8 óra 13 percig tartott), valamint az eddigi leggyorsabb utazást az ISS-re (a Progressz kevesebb mint 4 óra alatt ért az űrállomásra). És az sem túlzás, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) orosz modulján keletkezett lyuk befoltozása volt minden idők leglátványosabb és legveszélyesebb űrsétája:
(Mondjuk rosszabb véget is érhetett volna a kaland, ahogy ezt a kínai űrállomás megsemmisülése is mutatta tavaly áprilisban.)
2019: Robotinvázió a Holdon
A 2019-es év legtöbb űrmissziója a Nemzetközi Űrállomás és a hold körül forog majd - szó szerint. A Hold-rajzás rövidesen megkezdődik: alig pár hónappal azután, hogy kitűzték a harmadik (kínai) zászlót a Holdon, keringő szondák (orbiterek), leszállóegységek (landerek) és kutatórobotok (roverek) tucatjai jelenhetnek meg a legközelebbi égitesten.
A Hold meghódításában a következő néhány hónap legizgalmasabb kérdése az lesz, hogy ki lesz Kína mögött a negyedik: India vagy Izrael? A verseny szoros, bár India komoly előnyből indul: ők már 2008-ban Hold körüli pályára állítottak egy szondát (Csandrajáan-1), és becsapódó egységük (impaktor) el is találta a Hold déli pólusát. A küldetés folytatása (Csandrajáan -2) viszont régóta húzódik, 2019 január 30-ra tűzték ki az újabb céldátumot, de több forrás szerint csak tavasszal lesz a kilövés. A Csandrajáan-2 egy reléállomást, egy landert és egy rovert is szállít, utóbbi - a Vikram nevű kutatórobot - a déli pólus egyik fennsíkjára ereszkedik majd le, és két hétig pásztázza a Hold felszínét.
Ha nem igyekeznek, akkor egy izraeli "fapados járat" megszégyenítheti az űrambíciózus indiaiakat: február 13-ára tervezik a Sparrow (Veréb) küldetést, amivel eredetileg a Google Lunar X Prize versenyt akarta megnyerni a SpaceIL nonprofit szervezet. A díjat végül senki nem nyerte el, de ők tovább folytatják a projektet: űrhajójuk előbb Föld-, azután Hold körüli pályára áll, majd - várhatóan valamikor márciusban - megkísérli a puha landolást, miközben szelfiket készít. A féltonnás, futurisztikus kutatórobot hetekig járja majd a Hold felszínét, de a küldetés jelentőség inkább az adja, hogy ez lesz az első magán finanszírozású, és elődeinél nagyságrendekkel olcsóbb holdraszállás.
Nyomukban "rögtön" ott lihegnek amerikai, német űrvállalkozások: 2019 harmadik negyedévében a német PTScientiscts is beszáll a versenybe az ALINA-val, az Audi és a Vodafone közös roverjével és felszíni reléállomásával, az utolsó negyedévben pedig a Moon Express amerikai startup két küldetést is tervez előbb a Lunar Scout leszállóegységgel, majd a Lunar Outpost robot roverrel (és ha mindez sikerül, jöhet a Harvest Moon mintavételi küldetése valamikor 2020-ban.)
Ezek a kisebb missziók a kettes fázisnál tartanak (a fontosabb mérföldkövek a keringés, a leszállás, a mintavétel, állandó bázis létesítése, illetve az "emberes" missziók). A három nagy űrhatalom közül az USA és Oroszország mindhármat még évtizedekkel ezelőtt abszolválták (megismételni viszont azóta sem tudták), a kínai Hold-program viszont még ebben az évben eljuthat a harmadik, mintavételi fázisba a Csang-o-5-ös küldetéssel. Emlékeztetőül: Kína 2013-ban a Csang’o-3 leszállóegység és a Jade rover küldetésével bizonyította holdraszállási képességét, idén januárban ugyanezt ismételték meg, csak a Hold túloldalán, viszont a harmadik fázis egy rakéta meghibásodása miatt régóta csúszik. A Csang’o-5 valamikor decemberben landolhat a Hold felénk eső oldalának legnagyobb „sötét foltján”, a Viharok Óceánjában, és ha minden jól megy, két kiló holdkőzetet küld vissza a Földre. Ez lesz az első mintavételi küldetés a szovjet Luna-program 1976-os missziója óta.
Jelentős eredményekre számíthatunk a Naprendszer távolabbui égitestjeinek feltérképezésében is: a Jupiter körül keringő Juno szonda többször is megközelíti az idén az óriásbolygót, a NASA másik szondája, az OSIRIS-REx - amely nemrég állt pályára a Bennu kisbolygó körül - valamikor ősszel fog mintát venni a fura, kocka alakú égitestről, amelyen egyébként korábban vizet is felfedezett.
Eközben a japán Hajabusza-2 a Ryugu aszteroidát vizsgálja, ahová tavaly két ugráló leszállóegységet is ledobott. A szonda decemberben indul vissza a Földre a mintával, ami legalább olyan érdekesnek ígérkezik, mint a Bennu összetétele. Ha igazuk van ugyanis a bolygókutatóknak, és a Ryugu valóban olyan ősi égitest, mint amilyennek gondolják, akkor jó eséllyel találnak rajta olyan szerves anyagokat, amelyek a földi élet kialakulásáért is „felelősek”. Az sem kizárt, hogy a Ryugun is találnak vizet, ami - főleg a Bennu-n tett felfedezés után - tovább erősítheti a földi óceánok – és velük az élet – keletkezésének "idegen" eredetét.Ezt a képsorozatot a Hajabusza-2 kamerája készítette a leszállás után:
Rover-1B succeeded in shooting a movie on Ryugu’s surface! The movie has 15 frames captured on September 23, 2018 from 10:34 - 11:48 JST. Enjoy ‘standing’ on the surface of this asteroid! [6/6] pic.twitter.com/57avmjvdVa
— HAYABUSA2@JAXA (@haya2e_jaxa) September 27, 2018
| Nem kamu |
Forrásként az alábbi kilövési naptárakat és küldetési terveket használtuk fel:
|
A mintavételi küldetések és holdjárók kirajzása mellett a 2019-es év másik meghatározó témája a magán űrhajózás lesz. Úgy néz ki, most már tényleg beköszönthet az űrturizmus sokszor beharangozott, ám mindig "jövőre" csúszó korszaka. A Nemzetközi Űrállomáson például kis túlzással egymásnak adják majd a kilincset az űrhajósok - és talán űrturisták is -, az ISS ráadásul idén egy új modullal bővülhet.
Az első fecske egy sárkány lesz, mivel a jelenlegi kilövési naptár alapján a SpaceX kezdheti meg legkorábban az emberek szállítására alkalmas űrhajó tesztjeit. A Paff, a bűvős sárkányról elnevezett Dragon teherűrhajóként már bizonyított, de űrhajósokat még sosem szállított, ezért is lesz izgalmas náluk a 2019-es év. Az űrhajó ember szállítására alkalmas verzióját, a Crew Dragont január 17-én tesztelik - akkor még csak robotpilótával kísérlik meg a dokkolást, majd a nyáron következhet az első emberes küldetés a NASA két űrhajósával: Bob Behnkennel and Doug Hurley-vel a fedélzeten. Ha sikerül, ez lesz az USA első emberes küldetése az űrsikló program 2011-es leállítása óta, tehát az első olyan alkalom, amikor nem az orosz Szojuzzal fuvarozzák az amerikaiakat. A SpaceX 2019-ben összesen 2 demonstrációs és két "éles" (emberes) küldetést tervez.
Szorosan a nyomukban a Boeing (mindkét cég a NASA-tól nyert el megbízást az ISS legénységének fuvarozására): a Starliner űrhajójukat a tervek szerint márciusban indítják az ISS-re. A CST-100-as egy négy és fél méteres, többször használható kapszula, amely legfeljebb 7 űrhajós szállíthat az ISS-re. A márciusi lesz az első éles teszt – egyelőre még szintén csak robotpilótával -, amikor a Starliner megpróbál dokkolni az űrállomáshoz, majd visszatérni a Földre. A teszt sikerétől függően, augusztusban a Starliner fedélzetén repülhet az ISS-re Eric Boe és Nicole Aunapu Mann, a NASA asztronautái, valamint Christopher Ferguson a Boeing-től.
Így néz ki a Srarliner utaskabinja (a videó 3D-s, a bal egérgombot nyomva tartva, a kurzort mozgatva nézhet körbe):
Idén tavaszra ígéri első kereskedelmi űrjáratát a Jeff Bezos-féle Blue Origin is, bár a New Shepard hatszemélyes szuborbitális űrhajóra még nem lehet jegyeket kapni (állítólag 200-300 ezer dollár lesz egy út). Az első repülést biztonsági okokra hivatkozva folyamatosan halogatják. Ehhez képest riválisuk, a Virgin Galactic már több mint tíz éve árulja a jegyeket a szintén szuborbitális utakra tervezett SpaceShipTwo-ra, darabját 250 ezer dollárért. A cég vezetője, Richard Branson tavaly decemberben azt nyilatkozta, hogy valamikor 2019-ben már ő is a gépen fog ülni. Ezzel párhuzamosan tesztelik a Virgin Orbit LauncherOne Föld körüli rakétáját, amit egy átalakított Boeing 747-esről indítanak az év első felében.
Az űrhajózásban Oroszország és Kína is tovább emelheti a tétet, bár nem biztos, hogy ezt még az idén megérjük. Az oroszok 12 éve ígérgetik, hogy egy 70 köbméteres modullal bővítik ki az ISS-t (a leguóbbi céldáutum idén év vége), közben pedig upgrade-elnék a Szojuz űrhajóikat, beszállva az újrahasznosítható űreszközök piacára. Kína is beszállhat hamarosan a saját gyártású űrhajók versenyébe, valamikor az év közepén startolhat a New Generation Manned Spacecraft névre hallgató küldetésük, ami, ha sikeres lesz, 4-6 űrhajóst röpíthet majd Föld körüli pályára, és segíthet egy későbbre tervezett új kínai űrállomás megépítésében is. Hasonlót terveznek az oroszok is, de ez már tényleg a jövő zenéje.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
