Ha a gimnazisták szeretnének elintézni valamit a felsőoktatási jelentkezést koordináló Parcoursup honlapján, a felvi.hu francia megfelelőjén, kénytelenek elmenni a 20 kilométerre lévő kisváros gyorséttermébe, hogy megfelelő internetkapcsolatot találjanak – panaszkodott a dél-franciaországi Les Cassés falucska polgármestere a Le Monde című napilapban. A 300 lelkes község problémájára akár legyinteni is lehetne, arra azonban már kevésbé, hogy az országban az ezerfősnél kisebb települések lakosainak egyharmada, azaz minden hatodik francia csak csigalassúságú internethez jut, legalább félmillió ember pedig egyáltalán nem fér hozzá otthonában a világhálóhoz.
A helyzeten a mobilinternet sem segít igazán. Miközben ugyanis Európában épp mostanában kezdenek kísérletezni az új 5G mobilhálózattal, amelyen pár másodperc alatt le lehet tölteni egy kétórás mozifilmet, számos franciának manapság is kilométereket kell megtennie, hogy akár csak minimális térerőt „találjon” a mobilján. Az említett déli területeken túl különösen az északkeleti régiók, a Reims–Metz–Dijon háromszög kisebb településein gyakori ez a helyzet. A vezetékes net sebessége pedig sok helyütt még a másodpercenként 3 megabitet (Mbit/s) sem éri el.
Ez azért is aggasztó, mert az Európa 2020 stratégia keretében egy évtizede az unió célul tűzte, hogy jövőre minden európai polgár otthonában legalább ennek a tízszeresével (30 Mbit/s) robogjanak a böngészők. Ez a „gyors széles sávú” internet már alkalmas arra, hogy egy háztartásban egyszerre többen is böngésszenek, filmet nézzenek vagy zenét hallgassanak a neten a szolgáltatás akadozása nélkül.
Gyors internetezés repülőn. Vannak, akiknek otthon is Földtől elrugaszkodott ötlet
Ezt a célt azonban már az Európai Számvevőszék tavaly kiadott különjelentése is illuzórikusnak minősítette. Bár felmérésük szerint 2017-re jelentősen, 80 százalékra emelkedett a 30 Mbit/s sebességgel szörfölő háztartások aránya, a tagországok közül csupán tizennégynek sikerült a vidéken élők legalább feléhez is eljuttatni a gyors széles sávot. Magyarország, a 14.-ként, épp csak elkerülte a szégyenpadot, amelyen – Franciaország mellett – olyan államok is ott szoronganak, mint Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Bulgária, Svédország, Görögország, illetve sereghajtóként a tízszázalékos vidéki lefedettséget sem elérő Finnország. Ezzel szemben mindössze három, viszonylag kis területű, illetve urbanizálódott tagállamnak, Máltának, Luxemburgnak és Hollandiának sikerült megoldania, hogy a vidékiek ugyanolyan gyors internetkapcsolatot élvezhessenek, mint a városokban élők.
Az okok között a szakértők elsősorban azt említik, hogy a szolgáltatóknak a gyéren lakott vidékeken nem éri meg beruházni a költséges optikaikábel-hálózat kiépítésébe, ráadásul ezekben a régiókban (például a skandináv országokban) sokszor a domborzati viszonyok is akadályozzák és drágítják a munkát. Az időjárás is hátráltathatja a vezetékek lefektetését az egyre gyakoribb viharok, áradások, földcsuszamlások formájában. Olaszországban és Görögországban pedig még az is nehezíti a kábelek telepítését, hogy a beruházók úton-útfélen régészeti lelőhelyekre bukkannak, amelyeket fel kell tárni. Németországban pedig az szab gátat az elöregedő rézdrótok cseréjének, hogy ott minden vezetéknek a föld alatt kell haladnia, ezért tarthat például előrébb az internetfejlesztéssel az efféle kötöttségekkel nem bíbelődő Portugália.
A széles sávhoz való hozzáférés korántsem csupán presztízskérdés. Hiányában komoly esélyegyenlőtlenségek alakulhatnak ki az egyes államokon belül. Az ügyintézés egyre több szektorban – pénzügyi szolgáltatások, e-közigazgatás, adóbevallás, egészségügy, biztosítás – költözik papírmentes felületekre. De sok helyütt állást keresni vagy a felső-, illetve a felnőttoktatásban részt venni sem lehet már széles sávú net nélkül. A ritkábban lakott területek lakóit ráadásul az offline szolgáltatásokkal sem kényeztetik el. Franciaországban például a Le Monde újságírói úgy találták, hogy az internetben szegény környékeken az embereknek olyan alapvető szolgáltatásokért is legalább 25 percet kell utazniuk, mint a posta vagy a bank.
Online bankolás. Internet nélkül sehol sem megy
hvg.hu
A gyors internet pedig nem csak a kies vidékeken élőknek lenne érdekük. Mint azt szakértők kimutatták, egy állam nagy sebességű hálózatának 10 százalékos bővítése egy százalékkal emelheti a fejenkénti GDP értékét, a következő öt évben pedig másfél százalékkal növelheti a munkaerő termelékenységét.
Amúgy a széles sáv áldásainak élvezete nincs kötve sem az urbánus környezethez, sem a nagy népsűrűséghez. Az Írország délnyugati részén, Dublintól 350 kilométerre fekvő, alig 2800 lakosú Skibbereen nagy jóindulattal sem nevezhető világvárosnak, arrafelé mégis három éve gigabites sebességgel hasít a net. A települést – 50 másikkal együtt – a Vodafone és az ír elektromos művek közös vállalata, a Siro turbózta fel. Az új hálózatnak olyan híre ment, hogy – mint azt a Financial Times napilap nemrég írta – emiatt az utóbbi időben nem kevesen költöztek például Dublinból Skibbereenbe, hiszen ilyen ultragyors internet London legnagyobb részén sem dübörög, nemhogy az ír fővárosban.
Az ultragyors (több mint 100 Mbit/s-os) hálózat bővítése szintén uniós cél, ám e téren még nagyobb a lemaradás. Az Európa 2020 stratégia szerint jövőre a háztartások felének kellene ilyen kapcsolattal rendelkeznie, ám két éve még 19 tagállamban a 20 százalékot sem érték el. Jó hír, hogy 30 százalékos arányával Magyarország már közelebb volt a célhoz, mint a többség.
A vidéki fejlesztésekkel lemaradók leggyorsabban a mobilszolgáltatás erősítésével javíthatnak a helyzeten. Franciaországban is ezen dolgoznak most az érintett cégek, hiszen például a mobilnet a 10 ezer lakosnál kisebb településeken csupán harmadakkora sebességre képes, mint a nagyvárosokban. Az országszerte tapasztalható „mobilvakfoltokról” nem is beszélve. A 4G hálózat lefedettségében a franciák tavaly a 66. helyen álltak a világ országai között – a németeket csak kissé megelőzve.
| Generációs különbségek |
A dél-koreai lakosok csaknem három hónapja fizethetnek elő a Magyarországon is elérhető 4G-nél sokkal gyorsabb és töredéknyi válaszidővel működő 5G-s mobilinternetre. A technológia bevezetésében élenjáró országban azóta érdekes tapasztalatokat szereztek arról, miként hat az újítás a felhasználói szokásokra. Az ismert elektronikai óriás által birtokolt mobilszolgáltató, az LG Uplus például napi 400 megabájtos átlagforgalmat mért a 4G-s (LTE) hálózatot használóknál, az 5G-re előfizetők esetében pedig 1,3 gigabájtost. A KT nevű helyi operátor szintén háromszoros átlagforgalomról számolt be előfizetőnként. Fontos figyelmeztetés ez más országok szolgáltatóinak: ha bevezetik az 5G-t, náluk is jelentős mértékben megugorhat az adatforgalom, erre pedig időben fel kell készülni – technikailag és az árpolitikában egyaránt. De az új generációs mobilhálózat nemcsak mennyiségi változást hoz a mobilnetezésbe, hanem minőségit is. Az LG Uplus tapasztalatai szerint miközben a 4G-s adatforgalomnak mindössze 5 százalékát tették ki a kiterjesztett vagy virtuális valóságra (AR, VR) alapozó szolgáltatások, az 5G-s előfizetők által generált adatforgalomnak már a 20 százaléka kapcsolható ilyen rendszerek használatához.  Angela Merkel virtuálisvalóság-szemüveget próbál. Szemesnek áll az új világ AFP / DPA / Christian Charisius A harmadik nagy dél-koreai telefonszolgáltató, az SK Telecom – amely korainak tartotta, hogy év vége előtt bármilyen statisztikát is megosszon az 5G-ről – már a következő generációra is figyel. A vállalat június közepén állapodott meg az Ericssonnal, a Nokiával és a Samsunggal, hogy közösen fejlesztik a 6G technológiát, melynek nemcsak a műszaki leírását dolgozzák ki, hanem az új üzleti modelleket is papírra vetik majd. A szárnyait éppen csak bontogató 5G üzemeltetése és továbbfejlesztése mellett bőven lesz rá idejük. Szakértői becslések szerint a 6G első tesztjei 2030-ban kezdődhetnek. |
A cikk a HVG hetilap 2019/26. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.
