Közleményt adott ki kedden a Neumann Társaság abból az alkalomból, hogy ma, azaz január 21-én ünnepeljük a magyarországi informatika megszületését. Az esemény az M-3 nevű készülék beindításához köthető, amely az első magyarországi elektronikus számítógép volt.

A Neumann Társaság szerint a szobányi méretű eszközt szovjet tervek alapján építették meg, a magyar szakemberek pedig azon kísérletezték ki, miként lehet egy számítógépet a népgazdaság érdekeit szolgáló mérnöki, és gazdasági számításokra felhasználni. Az M-3-at az Erzsébet híd statikai számításainak ellenőrzéséhez, szállítási költségek optimalizálásához, valamint részecskék vizsgálatához szükséges számításokhoz is felhasználták.

A hatalmas készüléket hivatalosan 1959. január 21-én adták át. Kezdetben még számológépként hivatkoztak rá, mert a számítógép szó később honosodott meg a magyar nyelvben. A számos magyar mérnök és matematikus munkájával készült M-3 képességeit folyamatosan bővítették, illetve az itthon elérhető alkatrészbázishoz igazították.

Úgynevezett nulladik generációs számítógépet már az M-3 előtt is építettek a Budapesti Műszaki Egyetemen, Kozma László MESz-1 nevű gépe telefonközpontokban használatos elektromágneses relékből épült fel, amely az M-3-mal ellentétben nem felelt meg a Neumann-elveknek. Ezek lényege, hogy egy számítógépnek teljes egészében elektronikus módon kell működnie, és egy belső tárban kell tárolnia a programutasításokat.

A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjában megépített, első generációs M-3-ast tudományos számítások embernél gyorsabb végrehajtására tervezték. Noha a gép másodpercenként csupán 30 számítási műveletet tudott elvégezni, az M-3-ra írt programok révén így is számos gyakorlati feladatra használták.

Az, hogy mennyire volt lassú az M-3, jól jelzi, hogy a mai gépek processzorai segítségével már több tízezer millió utasítással számolhatunk másodpercenként.

A Neumann Társaság szerint meglepő, de az M-3 számítógép a mai társaihoz hasonlóan hamar elavult: Budapestről 1965-től Szegedre, a JATE Kibernetikai Laboratóriumába került, ahol már 1968-ban leselejtezték. Az intézetben Kalmár László professzor már az 1950-es évek óta foglalkozott kibernetikai kutatásokkal, így nagy szükség volt egy modern számítógépre.

Bár teljes kiépítésében a számítógép nem maradhatott fenn, legfontosabb részegységei a Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlatán, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában ma is megtekinthetők.

A magyar informatika történetét a Neumann Társaság Informatikatörténeti Fórumának nemrég elkészült webes idővonalán képekkel, videókkal illusztrálva is kényelmesen át lehet tekinteni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.