Egy frissen megjelent tanulmány szerzői azt találták, hogy a Borneó és Szumátra szigetén élő egy-egy populáció váratlanul jó genetikai egészségnek örvendhet, meglepően alacsony belterjességet tapasztaltak.

A tudósok becslése szerint csak mintegy 80 rinocérosz maradt a térségben, miután a Maláj-félszigeten élő populáció nemrégiben kihalt.

A jégkorszak egyik jelentős faja, a gyapjas rinocérosz legközelebbi élő rokona, a szumátrai orrszarvú kis szarvairól és rövid, vöröses-barnás bundájáról ismert. Ez a ma élő öt faj közül a legkisebb, 700-800 kilogrammosra nő meg. Rejtőzködő, egyedül élő állat, csak a párosodás és az utódnevelés alkalmával töri meg magányát. Hajdan egész Délkelet-Ázsiát benépesítette a Himalája lábaitól Malajziáig, mára a vadászat és az emberi tevékenység miatti élőhelyvesztés a kihalás szélére sodorta: két évtized alatt körülbelül 70 százalékkal csökkent a populációja.

"A maláj populáció sorsa erős figyelmeztetés arra, hogy mi történhet Szumátra és Borneó megmaradt orrszarvúival, eredményeink azonban azt sugallják, még nincs késő megóvni a faj genetikai diverzitását" – mondta Nicolas Dussex, a svéd Paleogenetikai Kutatóközpont doktori iskolájának hallgatója, a Nature Communications szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

A kutatók hét borneói és nyolc szumátrai orrszarvú génállományát szekvenálták, valamint hat olyan állatét, amely a 2015-ben kihalt malajziai populációból származott. Arra jutottak, hogy a hosszú távú fennmaradás egyik záloga a genetikai sokféleség, ez teszi lehetővé az alkalmazkodást a jövendő változásokhoz.

Mivel a faj fogságban alig szaporodik, olyan lépésekkel segíthet az ember megőrizni a genetikai egészséget, hogy a szaporodáshoz átszállít egy-egy állatot a másik populációba vagy mesterséges megtermékenyítést alkalmaz. A belterjesség ugyanis növeli a genetikai hibák megjelenésének kockázatát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.