A maszkról és a vizsgálatokról tartott pénteki budapesti sajtóeseményen Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az intézmény nem csak a magyar népművészet pótolhatatlan kincseinek tárháza, gyűjtőkörébe egy jelentős nemzetközi kollekció is beletartozik, és az ehhez kapcsolódó tudományos kutatások is szerves részét képezik a múzeum feladatainak.

Gyarmati János, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa arról beszélt, hogy 1973 és 1980 között az intézmény cseresorozatot bonyolított le két külföldi műkereskedővel. Felidézte: a szocialista korszakban nyugati valuta hiányában nem jöhetett szóba a műkincspiaci vásárlás, a múzeum azonban nagy és piacképes óceániai gyűjteménnyel rendelkezett. A cserék során összesen 137 óceániai, indonéziai és ázsiai tárgyért 244 afrikai, amerikai, indonéziai és óceániai tárgyat kapott a múzeum. Ezek között volt a Mexikóból származó mozaikborítású maszk is, amely akkoriban igazi ritkaságnak számított.

Néprajzi Múzeum

Hozzátette, hogy a maszk kevés információval érkezett, származási körülményei nem voltak tisztázottak, ezért az elmúlt évek során különféle természettudományos vizsgálatokat végeztek, valamint muzeológiai kutatásokat is folytattak annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak eredetiségéről, megismerjék a hozzá felhasznált nyersanyagokat, valamint többet megtudjanak származási helyéről.

A vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy a maszk a XV-XVI. század fordulóján, Mexikóban is őshonos égerfából készült, és a hasonló maszkokkal megegyező módon fenyőgyantával rögzítették rá a mozaikborítást. Ezzel egyértelműen bizonyítást nyert, hogy eredeti, azték kori tárgyról van szó – hangsúlyozta a muzeologus.

Néprajzi Múzeum

A tárgy funkciójának meghatározásában nagy segítséget jelentettek azok az azték kódexábrázolások, amelyek különféle, köztük temetési szertartásokat mutattak be. Az érintett múzeumokban fellelhető dokumentumokból az is kiderült, hogy – hasonlóan más tárgyegyüttesekhez – a Néprajzi Múzeum maszkja is a közép-mexikói Puebla és Oaxaca állam határán fekvő barlangokból származik, így az ott élő, magas kézműveskultúrájukról ismert mixték mesterek alkotásának tekinthető, és az 1960-as években ott folyó ásatások során juthatott a műkereskedőkhöz.

Az archaeometriai vizsgálatokat az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Energiatudományi Központjában és Természettudományi Kutatóközpontjában, a debreceni ATOMKI Örökségtudományi Laboratóriumában, az ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratóriumában, a MNM Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központjában, a hamburgi Thünen-Institut für Holzforschungban, a poznani Radiokarbon Laboratóriumban, valamint a Leideni Egyetem Régészettudományi Intézetében végezték.

A Zoom tér kiemelt tárgya a Néprajzi Múzeum rendszeres tárlatvezetésein is megismerhető.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.