Általános tévhit, hogy a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) vagy a Holdon tartózkodó emberek nem látják a csillagokat. Ez nem így van. A képeken azért nem látszanak a csillagok, mert az a módszer, ahogyan az űrben készülnek a fényképek, nem teszi azt lehetővé, hogy látványos módon mutassák meg magukat az égitestek.

Valójában az űrben sokkal több csillagot láthat az ember, mint a Földön. Ennek oka, hogy a csillag fényének nem kell átverekednie magát a légkörön, és a fényszennyezéssel sem kell megküzdenie a megfigyelőnek. Hogy miként látni a csillagokat, azt nemrég Don Pettit, a NASA űrhajósa mutatta meg.

A szakember egy saját eszközt épített, ami ki tudja küszöbölni a Nemzetközi Űrállomás mozgását, és időzíti, hogy mikor kattanjon el a fényképezőgép. A szakember ezzel a módszerrel a Nagy és Kis Magellán-felhőt örökítette meg. Ez két törpegalaxis, amelyek a Tejútrendszer körül keringenek.

Csillagokat azért nehéz fotózni az űrben, mert a Föld és a Hold sokkal fényesebb, ezért nehéz mindent egyszerre megörökíteni. A jó képhez nagyon gyors záridőre van szükség – ilyenkor a másodperc törtrészéig jut csak fény a fényképezőgép szenzorához –, így bár a bolygónk és a Hold jól látható, de a csillagok nem.

A dolgot tovább nehezíti, hogy a Nemzetközi Űrállomás 8 km/másodperc sebességgel halad, így ha nem akar valaki elmosódott képet készíteni, nagyon gyors záridőre van szükség. Ennek ismeretében már érthető, miért is volt ilyen nagy bravúr Pettittől a szerkezet megépítése és használata.

Az űrhajós egyébként nemrég egy másik felvételt is megosztott, amin fényes pontok keringenek a Föld körül. Bár ez a felvétel is látványos, a miértje inkább szomorúnak tekinthető.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.