hvg.hu: Levelében Ön úgy fogalmazott, hogy „az SZDSZ szerda éjszaka kiadott közleménye amelyben marasztalja Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt, egy olyan főrendőr mellett áll ki, aki nyíltan kérkedik saját törvényszegésével amikor megtagadja a panaszok kivizsgálását. Aki cinikusan azt állítja, hogy a rendőrökről leesett az azonosító jelvény, tagadja a törvény által nem engedélyezett, de mégis alkalmazott vipera használatát, aki szerint a rendőrök a nagy felfordulásban véletlenül botlottak bele a fekvő emberekbe. A jogállami normák számonkérését felháborodottan visszautasítja, kekeckedésnek tartja, és a rendőrség fellépését egészében kifejezetten humánusnak állítja be. Megnyilatkozásaiban minduntalan a rendőrállami mentalitás érhető tetten. A [közlemény] az acsarkodástól megcsömörlött, kiábrándult közvéleménynek azt üzeni, hogy az SZDSZ nem a hőn áhított békét és megnyugvást akarja, hanem a konfliktus további élezését.” Nagyon kemény szavak ezek. Miért érezte szükségesnek, hogy levelét megírja?

Szent-Iványi István: Aggódom az SZDSZ-ért. Úgy érzem, az alapértékeinkről, identitásunkról van szó. Pártom Gyurcsány őszödi beszéde óta téves úton jár. Óriási hibát követett el, amikor a beszéd kipattanása után azon nyomban hűségnyilatkozatot tett. Világosan meg kellett volna mondani, nem értünk egyet a beszéd stílusával, a szemléletével, azzal, hogy az állampolgárokat kiskorúaknak nézi. Egyértelművé kellett volna tenni, nem ragaszkodunk minden áron Gyurcsányhoz, csak addig, amíg van esély a reformok végrehajtására. Nincsenek pótolhatatlan emberek, ez derült ki Medgyessyről is.

Mégis, mivel magyarázza a Gyurcsánnyal szembeni kritikátlan SZDSZ-es magatartást?

Főként a félelemmel, hogy ha Gyurcsány megy, jön Orbán Viktor, jönnek a szélsőségesek, másrészt azzal a meggondolással, hogy jobb a hatalmon belűl tevékenykedni, mint kikerülni onnan. Pedig alaptalan volt a félelem, hiszen a kormánypártok többségben vannak a parlamentben, és ez nem változott volna Gyurcsány távozásával sem.

És mivel tudták indokolni Gergényi marasztalását?

Az SZDSZ vezetése úgy érezte, hogy Gergényi a nagypolitika áldozata lett, nem lenne fair belőle bűnbakot csinálni. Amellett tartottak attól, hogy ha a főkapitány megy, esetleg megszüntetik ezt a pozíciót, és ezzel Budapest is leértékelődik. Van egy bizonyos hisztéria is a párt egyes köreiben, tavaszra valami őrült nagy felfordulást vizionálnak, és Gergényiben látják a kemény rendőri fellépés zálogát.

Végülis az SZDSZ Országos testületének tanácskozásán kisebbségben maradt a Kuncze-Demszky-Magyar vonal, a Gergényit marasztaló vélemény, - a Hírszerző szerint ellene fordult Fodor, Bauer, Ungár Klára és Gusztos is. Gyurcsány és Petrétei azonban maradásra bírták a főkapitányt.

Pedig változatlanul hiszem, amit levelemben is írtam, Gergényi, illetve marasztalása nem megoldás a magyar belpolitika súlyos problémáira, hanem maga is a probléma része. Egyetértek azzal, hogy a rendőrség fellépése az utcán randalírozókkal szemben szükséges volt, de nagyon fontosnak tartom, hogy az minden részletében jogszerű legyen. A jogszerűséget szeretném aláhúzni, csak akkor állhatunk ki a fellépés mellett hitelesen, ha a leghatározottabban elítéljük a túlkapásokat, és semmilyen közösséget nem vállalunk azokkal, akik ezt bagatellizálni, vagy még inkább eltussolni akarják. Ezért nem vállalhatunk közösséget Gergényi Péterrel sem.