Atkári János © Müller Judit

hvg.hu: Ha jól tudom, „városházi korszaka” előtt a Világgazdaság c. napilap főszerkesztő helyettese volt.

Atkári János: Igen, onnan hívott át a Városházára 1990 őszén Demszky Gábor. Először nemet mondtam, aztán decemberben, három hónapos próbaidőre elvállaltam a sajtófőnökségre tett ajánlatot. Bizalmasa, kabinetfőnöke lettem a főpolgármesternek, részt vettem a vezérkarban, benne voltam a legszűkebb vezetői körben. Hamar rájöttem arra, hogy Demszky nem eléggé felkészült arra a feladatra, amit elvállalt, tipikusan humán értelmiségi attitűddel közelit a felmerülő problémákhoz. Ugyanakkor a fővárosban, mint politikai közegben, Demszky bal-liberális szemlélete kedvező visszhangot keltett. Jó érzékkel szólította meg a budapestieknek azt a részét, mely fogékony volt a bal-liberális üzenetre, empátiával és érdeklődéssel közelített a főváros problémáihoz.

Kezdettől fogva hiányzott azonban belőle a célok és a megvalósításukhoz szükséges eszközök közötti összefüggések felismerése, csekély érdeklődést és affinitást mutatott a stratégiaalkotás, a szervezetépítés és a folyamatszabályozás iránt. Ezt a hiányosságát egy ideig pótolni tudta azzal, hogy együttműködött az e képességekkel rendelkező emberekkel. Nekem mindig az a hálátlan szerep jutott, hogy figyelmeztessem a lehetőségek határaira, s igyekezzem összeegyeztetni az értékeket és az eszményeket a rendelkezésre álló, valóságos forrásokkal, mozgástérrel.

hvg.hu: 1994-től a főpolgármester általános helyetteseként az önkormányzat gazdasági-pénzügyi csúcsvezetője lett.

Reagálás a Városházából

Ikvai-Szabó Imre gazdasági ügyekért felelős főpolgármester-helyettes az Atkári Jánossal készült interjú kapcsán reagált a város gazdálkodását érintő kritikára. Levelét teljes egészében az alábbiakban közöljük. Kattintson!

A.J.: Bizonyos értelemben, nem hivatalosan, ez már korábban bekövetkezett. Elődöm, Székely Gábor rendkívül intelligens és szellemes ember, aki azonban igazából „kispályán”, rögtönzésekben villantja fel a tehetségét, hosszabb távra nem képes tervezni. Nem tudta felmérni, hogy mekkora a főváros pénzügyi mozgástere akár csak éves távlatban, sőt ezt lehetetlennek is tartotta az akkori körülmények között. Így nem készültek, nem készülhettek valós cselekvési tervek a ciklusból hátralévő évekre sem. Ez önmagában is nagy baj, de az akkori kormányzat által erőltetett és Székely által is pártolt Expo kontextusában az életveszély kategóriájába esett. A kormánnyal való tárgyaláshoz szükséges adatokat Székely Gábor nem tudta a rendelkezésünkre bocsátani. Minthogy ennek veszélyeit jeleztem, Demszky megbízásából több havi munkával, szakértő munkatársak bevonásával elkészítettem Budapest pénzügyi mérlegét, melyet később jelentősen kifinomítottunk, s azóta is naprakészen vezetnek.

Formálisan 1994 végén vettem át Székely Gábor helyét, érdekes körülmények között. Ő 1994 júniusában bement Demszkyhez, és közölte: mivel úgy látja, hogy az őszi önkormányzati választásokon az SZDSZ gyengén fog szerepelni, Demszky pedig nem fog nyerni, ezért „át kíván nyergelni”. A szocialisták felkérték, vállalja, hogy a várható szocialista győzelem után az Expo kormánybiztosa lesz. Ezek után fordult Demszky hozzám, hogy a választások után, ha nyer, legyek a helyettese, s egyebek között állapodjak meg a világkiállítás lemondásáról, illetve az expo-beruházások kapcsán válságos helyzetbe került fővárosi pénzügyek rendezéséhről, illetve a szükséges költségvetési támogatásról a kormánnyal.

hvg.hu: Ha ugrunk az időben, mintha most ugyanez a zűrzavar és fejetlenség tükröződne a négyes metró építkezésének kezelésében is.

A.J.: A most egyfajta bűnbakká tett volt metróbiztos, Gulyás László vezényelte le az önkormányzati idők minden tekintetben zökkenő mentes, széles körű elfogadottságot és elismertséget élvező nagyberuházását, a nagykörút és a milleniumi földalatti rekonstrukcióját. Nem ő vált alkalmatlanná a szerepre, hanem az a vezetési szerkezet, amelyben egy ilyen nagyságrendű beruházás eredményesen kezelhető. A probléma összefügg az elhibázott politikai szerkezettel: az országos politikát az alapvetően más természetű fővárosi önkormányzati közegben leképezni igyekvő koalíciós struktúrával. A koalíciós felek számára a meghatározó ügyek kifelé hatalmi kérdésként jelennek meg, amit erőből kell és lehet megoldani, miközben befelé, egymás közt kényes osztozkodás elszenvedői. A lényegi kérdésekben hiányzik a valódi egyeztetés, ugyanakkor minden ügyben szakmai mezbe burkolt hatalmi harc folyik. Kifelé „gőgös tömbként” viselkedik a koalíció, befelé a bábák sokaságának kezei közt vergődnek az ügyek.

Demszkynek nem volt bátorsága és kedve sem az első ciklus formailag is kisebbségi kormányzását folytatni a későbbiekben, annak ellenére, hogy immár közvetlenül választott volta egyfajta prezidenciális rendszert tett volna lehetővé. Ennek érdemi működtethetőségéhez, a döntésekhez szükséges többség mindenkori megteremthetőségéhez persze nagy türelem, felkészültség, hitelesség, tárgyalókészség és képesség kell. De erre a feladatra Demszky Gábor nem igazán érezte alkalmasnak magát. Kényelmesebb volt számára, autoriter hajlamainak jobban megfelelt a koalíció hatalmi fegyelme, mint a meggyőzéssel, érveléssel kialakítható többség. Paradox módon tehát a látszólag autoriter prezidenciális rendszer a fővárosi önkormányzati közegben jóval nagyobb demokráciát és jóval érdemibb szakmai munka lehetőségét adta volna meg minden politikai tényező számára, mint amit az országos politikai rendszer koalíció–ellenzék felállásának e közegben való másolása hozhatott. Ez a helyzet megbénította az ellenzéket, lényegében feleslegessé tette, demagóg politikára kárhoztatta. Érdemi ellenzéki kontroll hiányában a kormányzó pártok kényelmesedtek el, kerültek válságba. A metróanomáliák jórészt e paralitikus politikai állapot kivetülései.

hvg.hu: A négyes metrót Demszky személyes ügyének tekintette, talán ezért nem volt képes reálisan mérlegelni a megvalósítás lehetőségeit?

A.J. : Ez nem áll. Vagy tekintsük úgy, hogy amikor ebben a vonatkozásban Demszkyt védem, akkor magamat védem. A metró ügye az említett kezdetektől egészen a magyar állammal 2004-ben tető alá hozott szerződésig a lényegi kérdéseket illetően, minden jelzett koalíciós tehertétel ellenére, rám volt bízva, és nem volt köztünk vita a főpolgármesterrel. Valóban személyes ügyének tekintette, de állítom, hogy alapos érvek hatására. Itt nem egy kezdetektől elhibázott nagyberuházásról van szó, hanem egy kezdetben elhibázott, azután helyretett, most pedig botladozóvá vált projektről. A négyes metró ügye a rendszerváltás után az Expo kapcsán került elő. Majd amikor az új kormány lemondott a világkiállításról, új konstrukció alapján folytattuk a metró tervezését, immár szakmailag igazolható nyomvonalon és hosszban, az Etele tér és a Bosnyák tér között. A ’90-es évek második felében elvégzett, rendkívül alapos megvalósíthatósági tanulmány az e tekintetben az EU-t is képviselő Európai Beruházási Bank égisze alatt és jóváhagyásával készült. A főváros azonban nem gondoskodott megfelelően a metró tágabb összefüggéseinek megfelelő kezeléséről.

Demszky Gábor © Fazekas István

hvg. hu: Mint erről már korábban is nyilatkozott, a BKV illetve főváros pénzügyeit kellett volna rendben tartani, ez a tágabb összefüggés?

A.J. : Világos volt a számomra, hogy a négyes metró sikeres beruházásának előfeltétele, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat helyzetét valamiképpen rendezzük, egyensúlyba hozzuk a bevételeket és a kiadásokat. Ennek egyik elemeként a főváros egész működését racionalizálni kellett volna, hogy – egyebek mellett – képessé váljon a maga részét kivenni a tömegközlekedés működtetési költségeiből: növelni a szolgáltatások hatékonyságát, másfelől fájdalmas működési megszorításokat vállalni, illetve kivonulni egyes területekről. Ezt a logikát a főpolgármester hosszú ideig elfogadta, de azután 2001-től kezdve mind jobban elbizonytalanodott. Mint városvezető, úgy érezte, elért tanulási képességének határára. Egzisztenciális pánik társult ehhez, az a félelem, hogy nem tudja, mihez kezd, ha a főpolgármesteri mandátuma lejár. Ezért egyre kevésbé lehetett vele lényegre törően, alaposan, az előkészített dokumentumok alapján tárgyalni, menekülni kezdett a döntések, a felelősség vállalása elől. Összecsaptak a feje fölött a hullámok, elhárította a döntéshez nélkülözhetetlen információkat, és egyre kevésbé volt képes azonosulni egy alkatától alapjában idegen, de tanulási periódusában vállalt, személyes kockázatokat is jelentő szemléletmóddal és politikával.

hvg.hu: Szemmel láthatóan nem sikerült megoldást találni a BKV egyre súlyosabb helyzetének orvoslására.

A.J.: A hiány harmadát fedezi jelenleg az állami támogatás, viszont az ugyancsak harmadnyi BKV-hiányt fedező helyi adóról - az előzetes tervek ellenére – nem nyújtottak be törvénytervezetet a parlamenthez. A főváros pedig a mai napig visszariad a „harmadik pillér” megalkotásától, ami 2004-ben mintegy negyven százalékos átlagos tarifaemelést és a nyugdíjasok ingyenes közlekedésének megszüntetését jelentette volna, a halogatás miatt ma már még fájdalmasabb lenne a dolog. Ezzel egyidejűleg azonban elengedhetetlennek tartom a tömegközlekedés vonzerejének és versenyképességének javítását. Részben - a jelenlegi trendekkel ellentétben - a szolgáltatás terjedelmének és színvonalának a növelésével, részben annak tudomásul vételével, hogy az egyéni közlekedést - korlátozó intézkedésekkel is - vissza kell szorítani, ha az a színvonalas és gyors tömegközlekedést fizikailag akadályozza. Ekkor lehet tarifát emelni, és egyensúlyba hozni a BKV költségeit és kiadásait – nem mellesleg élhetőbbé tenni a várost.

hvg.hu: Egy ilyen szanálás politikai következményekkel járhat.

A.J.: Igen, itt van a kutya elásva – a bátorság hiányában e tekintetben minden általam ismert politikai tényező osztozik. A kormánykoalíció retteg, hogy elveszíti a következő választásokat, ha nem tartja fenn a nyugdíjasok ingyenes utazását. De mert ez megrendíti főváros költségvetését, a BKV a járatokat ritkítja, hogy visszafogja a költségeket. Így viszont tönkreteszi az egész hálózatot. Így aztán könnyen beigazolódhat az, ami nem volt eleve igaz, nevezetesen, hogy megkérdőjelezhető a metróberuházás indokoltsága. Mi értelme ezek után a négyes metrónak, melynek építése egyébként szükséges lenne, és amúgyis, már ugyanannyiba kerülne abbahagyni, mint folytatni?

hvg.hu: Abban, hogy 2004 októberében szakított Demszky Gáborral, szerepet játszott a terepjáró-ügy.

A.J.: Volt ennél súlyosabb probléma is. Demszky környezetében ekkor tűntek fel olyan emberek, akik nem osztották maradéktalanul azokat a politikai erkölcsi elveket, amelyekhez én ragaszkodom, viszont e tanácsadók számára inkább a politikai és egzisztenciális túlélés volt az első számú szempont. Ez nyílt konfliktushoz vezetett, és Demszky nyilvánvalóan nem bírhatta sokáig a kényszerű egyensúlyozást. A fő ok azonban az volt, hogy Demszky nyitottabbá vált ezeknek az embereknek az érveire. Ők keményen bírálták az általam képviselt szigorú gazdaságpolitikát és igazmondási törekvést, a koalíciós konstrukcióval kapcsolatos fenntartásaimat. Ezt meg lehetett érteni, hiszen a hasonszínű kormányzat - országos szinten - minden józan meggondolás ellenére olyan politikát folytatott, amelynek lényegét majd csak Őszödön mondták ki a maguk számára. Demszky tehát inkább elvonta a hatásköreimet.

Úgy látom, évtizedekbe telik majd, ameddig sikerül helyreállítani a főváros gazdasági egyensúlyát, és jóvá tenni azt, hogy a Városháza vezetése letért a szigorú pénzügyi fegyelem útjáról.

Pelle János