Falus Ferenc a középiskolát a budapesti Rákóczi-gimnáziumban kezdte, majd egy szemesztert a Huba utcai iparitanuló-iskolában is lehúzott. Bár az apai példa nyomán akár nőgyógyásznak is mehetne, ő egy másik családi tradíciót követ: „Nagyapám és apám is hat-hat évet volt hadifogságban a Szovjetunióban, én viszont önként és dalolva mentem oda.” Persze nem követ törni Szibériába, hanem tanulni, és mindössze Moszkvába. 1969-től két éven át a Szecsenov Egyetemen lázasan ismerkedik a gyógyítás szovjet módszereivel, de a diplomáját már Budapesten veszi át. Megszerzett orvosi tudását 1975-től hat éven át az itthoni mentősöknél is hasznosítja. Közben a János-kórházban és Mérei Ferenc pszichológusnál tanulja, hogyan kell a betegekkel foglalkozni, majd két évtizeden át Hutás Imre mellett dolgozik az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet légzési intenzív osztályán, 1989-től pedig már a SOTE-n oktat. 1994-ben vált, a Harris Egészségügyi Szolgálat ügyvezető orvos-igazgatója lesz, 2001-ben pedig a Nyírő Gyula Kórház főigazgatói székébe emelkedik. Évekig a „nem a legsikeresebb konstrukciójú” Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöki tisztét is betölti. 2007-ben kerül az ÁNTSZ élére, ahol – „már-már elképzelhetetlenül hosszú, történelmi idő óta” – országos szinten hadakozik, legújabban az új influenza ellen. „Huszonöt éve vettünk egy tanyát az Őrségben, aminek a vételárát 40 ezer forintról keményen felalkudtuk 60 ezerre, és azóta is építgetjük, kevés hatékonysággal” – mondja a fő egészségőr, aki a szülésznői pályát elhagyó lovasedző feleségével minden szabad idejét a parasztházban tölti. 28 éves Dániel fiuk „még keresi a helyét”, míg a 26 éves Anna „már lovardát is vezetett Egyiptomban, és, ellentétben velem, különösen tehetséges a nyelvekben”.

© Túry Gergely

– Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Első helyünk dicséri szakembereink tisztességes munkáját és ezért hiteles kommunikációját, másrészt a felmérés a nagyon elkeserítő közállapotok tükre.

– Látjuk, mindent belead, hogy javítson rajta, manapság mintha még a csapból is ön folyna. Nem telik el nap, hogy ne nyilatkozna valamelyik tévében az influenzáról vagy az UVB-sugárzásról. Van már saját stylistja?

– A sajtófőnököm néha elmondja, milyen háttérhez milyen zakót kéne felvennem, de mivel a ruhatáram sok kívánnivalót hagy maga után, azt veszem fel, amim van. Rendszeresen ki is kapok a kollégáktól, hogy mondjuk miért voltam kockás ingben és csíkos nadrágban.

– Szerencsére nem öltözködési tanácsokat ad. Mi is inkább arról hallanánk, hogyan védekezik civilben az új influenza ellen a legfőbb járványőr. Gumikesztyűben fog kezet, maszkban tömegközlekedik, vagy igyekszik mielőbb, az izmos mutációk megjelenése előtt átesni rajta?

– Ha kifejezetten nem is keresem az alkalmat arra, hogy elkapjam, azért nem esnék kétségbe, ha hamar átesnék a betegségen. A megelőzésére semmi esetre sem szednék gyógyszert, pláne nem antibiotikumot, a higiéniára pedig még a szokottnál is nagyobb súlyt fektetek.

– De azért, ha lenne rá mód, nyilván beoltatná magát. Már ha nem fél a szuritól...

– Már a tű látványától is rosszul vagyok. Még a tévében sem nézem meg azokat a filmeket, amelyekben vér folyik. Orvosként persze mindenféle beavatkozást meg tudok csinálni. A szolgálati Passatom csomagtartójában pedig egy mentőkocsi felszerelését hordom magammal, és nemrég kölcsönkaptam egy defibrillátort, az is ott van.

– Akkor biztos nyaraláskor is mérlegeli, hogy a tengerparton kapna több UV-sugárzást, vagy pedig a hegyekben szedne össze több veszélyes kullancsot...

– Nem járunk nyaralni, csak az Őrségbe. Ott pedig, köszönjük szépen, sok a kullancs. Én már meg is kaptam a Lyme-kórt. Szót fogadtam az orvosomnak, és egy hónapi kemény antibiotikum-kúra után meggyógyultam. A napra pedig, mivel ott nehéz dolgozni, engem kikergetni sem lehet.

– De mi késztette arra, hogy az igazi orvoslást elhagyva az egészségügyi menedzseri, majd a tisztiorvosi pályára merészkedjen? A nagyobb hatalom vonzotta?

– A hozzám hasonló vezetők megbecsültségét az jelzi, hogy mekkora intézmény vezetését bízzák rájuk. Ma sokkal nagyobb hálózat munkáját irányítom, mint a Nyírőben. Igaz, ott senki nem kérte számon, hogy ugyanúgy értek-e a nőgyógyászathoz, mint a pszichiátriához vagy a gyomortükrözéshez, itt viszont hol az influenza, hol a határon felállított mobil vécék, hol pedig a strandok, a szúnyoglárvák szakértőjeként kell megnyilatkoznom.

– És ahhoz mit szól, hogy az elmúlt hetekben járványszerű gyorsasággal terjedt el az ön kirúgásának a híre? Be van oltva az efféle értesülések ellen?

– Miért kellene aggódnom? Független vagyok. Nem érdekel, mennyi a fizetésem, mert nincsenek nagy igényeim. Amíg hagynak, élvezettel dolgozom.

– Ha nem a határidőkkel harcol és éppen nem dolgozik, mivel kapcsolódik ki? Még a számítógépén is vírusokat irt?

– Inkább különböző alkalmazásokat szeretek installálgatni. Legutóbb egy olyan wifi-routert raktam fel, amivel a mobiltelefonos adatkártyát lehet összehozni. Ez szórakoztat, no meg az állataink.

– Úgy hallottuk, van belőlük bőven: lovak, kutyák, befogadott kóbor macskák. Az állatok közül melyik mehet be a lakásba?

– Nem jó a kérdés. Az igazi vízválasztó az, hogy melyik fekhet be az ágyba. Mondjuk a lovak nem nagyon akarnak odafeküdni, de a hálószobánkban már voltak. Mivel tüdőgyógyász vagyok, és korábban sok asztmással foglalkoztam, tudom, hogy a túl nagy tisztaságban nevelt gyerek hajlamosabb az allergiára, mint akit nem féltenek egy kis piszoktól.

– Netán a magyar egészségügy bajaira is van hasonló elmélete, gyógymódja?

– Szerintem még mindig hihetetlen tartalék van abban a majd 20 ezer orvosban, aki lényegében lelkesedésből dolgozik. Ők nagyon sok mindent meg tudnak csinálni. De elméletet kértek, ám legyen: nálunk valamiért gyakran előfordul, hogy sok okos ember összeül, és az a döntés, amit közösen hoznak, rosszabb, mint közülük a legbutábbnak a döntése lenne.

– Ha már ilyen kritikus: alkalomadtán szívesen terelgetné jobb döntések felé a szakmát, mondjuk egészségügyi miniszterként?

– Teljességgel alkalmatlan lennék miniszternek, mert csak abból lehet tárcavezető, aki akar is az lenni. Én pedig nagyon nem akarok.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS