"Ha egy fekete macska átmegy előtted az úton, az azt jelenti, hogy tart valahová."

(Groucho Marx)

Ezt a kérdést viszonylag hamar lerendezték. A most éppen állami holdingban egyesülő lakájmédia rövidre zárta a dolgot, pár cikk ugyan foglalkozott vele, de az is elmerült a napi migránsozás tengerében, azt gondolhatták, minek belefeccölni több energiát, úgysem érdekel senkit. Talán a helyi kreatívok örültek pár percig annak, hogy kitalálták a "Soros-paktum" meg a "Soros György migránspaktuma" kifejezést, ami ugyan nettó hazugság, de tényleg kompaktabb, mint az eredeti neve: Globális megállapodás a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról (Global Compact for Safe, Orderly and Regular Migration, GCM).

A globális ENSZ-paktumot nem az ismert filantrópnak, hanem hírek szerint elsősorban a német kormánynak köszönhetjük, talán ezért is van az, hogy odaát nem sunnyogás tárgya, nem valami távoli "külpol" hír, hanem – politikai előjeltől függetlenül – hetek óta a német nyilvánosság egyik vezető témája, állandó címlapsztorija.

A 34 oldalas okmányt – amelyhez hamarosan társul még egy jóval kevésbé vitatott, kifejezetten a menekültekről szóló nemzetközi egyezmény – jövő hétfőn és kedden, Marrákesben tárgyalja és fogadja el a tagállamok nagy többsége. Angela Merkel olyannyira fontosnak tartja, hogy személyesen is részt vesz a konferencián, mások távollétükkel tüntetnek, vagy támogatják ugyan, de külön nyilatkozatokat fogadnak el parlamentjeikkel, amelyek mind a szuverén migránspolitikájukat hangsúlyozzák, meg azt, hogy a GCM senkit nem kötelez semmire.

Ami egyébként benne van a megállapodásban is, meg hát ugye ENSZ-papírról beszélünk, tehát jogszabály nem lesz belőle. Most még. "Soft law"-ról van szó, tehát a törvények politikai nyomásra, éveken át tartó valódi és álcivil kampányok hatására simán kikényszeríthetők (ahogy ezt a német Zöldek őszintén be is ígérték), ahogy ez már számos esetben megtörtént.

Hetek óta mást se hallunk a megállapodás mellett érvelő vezető politikusoktól, csak azt, amit Federica Mogherini EU-biztostól: a csomag "jogi értelemben nem kötelező. Keret és lehetőség az együttműködésre, de semmilyen jogi kötelezettséget nem ró egyetlen tagállamra sem." Ennél azért egy fokkal tovább ment a szlovák külügyminiszter, Miroslav Lajcák, aki még júliusban, az ENSZ-közgyűlés elnökeként kijelentette:

habár a dokumentum jogilag nem kötelező jellegű, meg fogja változtatni a világ viszonyát a migrációhoz,

és ez valószínűleg így is van, mondjuk nem teljesen mindegy, milyen értelemben. Lajcák mindenesetre annyira elkötelezve érezte magát a "nem kötelező", senkire semmilyen terhet nem rovó papír elfogadása mellett, hogy a pozsonyi kormány kihátrálása után következetesen le is mondott posztjáról (majd mégsem). Ban Ki Moon volt ENSZ-főtitkár is azt várja a paktumtól, hogy annak "nagy hatása lesz", mivel "morális súlya" van – ez ugye, lévén az ENSZ-ről beszélünk, eleve paradoxon. (Végül is ez az a szervezet, amely rendszeresen képes egy napon hatszor vagy nyolcszor elítélni egy kis közel-keleti demokráciát, míg az azt fenyegető iszlamista terrorszervezeteket valamiért egyszer sem.)

Kevésbé vicces az EU-s migrációs biztos fenyegetőző stílusú megszólalása, ahhoz képest, hogy az EU nem is aláíró: Dimitrisz Avramopulosz "álláspontjuk felülvizsgálatára szólította fel" a renitens országokat, mert bár természetesen "senkit sem kényszerítenek arra, hogy tartsa magát a benne szereplő javaslatokhoz", azért igenis "fontos lenne", hogy mindegyik EU-tagállam ott legyen Marrákesben. Alig lekezelő módon azt is megjegyzi, hogy "akik elvetik a csomagot, nem tanulmányozták kellő alapossággal" – mintha legalábbis olyan nem létezne Európában, hogy de, elolvasták elejétől végéig, csak éppen nemet mondanak rá.

Elsőként, még tavaly, a legtöbb legális migránst befogadó Egyesült Államok hagyta ott a paktumot, majd idővel csatlakozott (ábécésorrendben): Ausztrália, Ausztria, Bulgária, Csehország, Izrael, Lengyelország, Lettország, Magyarország (miután azért hozzájárult a vitához egy négyoldalas, konstruktív "inputtal"), Olaszország, Szlovákia, Szlovénia. A hollandok, horvátok, dánok, japánok még vitatkoznak, Belgiumban egyenesen kormányválság tört ki a megállapodás miatt. Az igazi kérdés azonban nem az, hogy ezek az országok miért léceltek le, hanem hogy a többiek pontosan miért is akarják aláírni?

És ha alá akarják írni, miért azzal próbálják saját lakosságuk felé eladni a megállapodást, hogy az úgysem bír kötelező jelleggel, úgysem sérül vele a nemzeti szuverenitás? Milyen megállapodás az, amit úgy kell marketingelni, hogy semmi sem következik belőle, ez csak egy politikai szándéknyilatkozat, nincs itt semmi látnivaló, tessék nyugodtan továbbsétálni?

A 23 megfogalmazott alapcél többségével nincsen gond, mint minden konfúz, önellentmondásos és felesleges dokumentumban, ebben is vannak egész bekezdések, amik helyes meglátások. Ilyen pl. az, hogy a legális bevándorlást biztonságossá kell tenni, a befogadottakat integrálni kell, vissza kell szorítani az illegális migrációt. Természetesen igaz, hogy a bevándorlókkal tisztességesen, jogállami módon kell bánni (ezt paktum nélkül is megfogadhatná a migránsokat éheztető, őket Szerbiába visszazsuppoló magyar kormány) – de azt már mondjuk ne az ENSZ írja elő, hogy csak végszükség esetén lehet-e elzárni őket. Erre ugyanis szükség lehet, és hadd döntse el az illető ország, már ha jogállam.

Az pedig pláne problémás, hogy a dokumentum egyfajta megváltoztathatatlan természeti törvénynek láttatja a migrációt, amelyhez a szuverén nemzetállamoknak csak igazodniuk kell, hogy még jobban menjen:

A migráció mindig is része volt az emberiség történetének, elismerjük, hogy a migráció a jólét, az innováció és a fenntartható fejlődés forrása globalizált világunkban, és hogy ezek a pozitív hatások egy jobban irányított migrációs politikával optimalizálhatók. (8. pont)

Innen szinte nincs is tovább: a migráció már most is tök pozitív, de a cél a további optimalizálás, a határ a csillagos ég. Biztos, hogy erről a befogadó európai és pláne afrikai államokat is megkérdezték? A paktum abból indul ki, hogy a világ egy nagy Egyesült Államok a 20. század elején, ahová önálló, önazonos, vállalkozni akaró emberek érkeznek, hogy önmegvalósítva, a nemzet részévé válva gazdagítsák önmagukat és közösségüket. Ez vajon kvadrál az elmúlt 25 év migrációs tapasztalataival?

Mi a helyzet a migráció kulturális és civilizációs árával, a radikális iszlám térnyerésével, a tagadhatatlan párhuzamos társadalmak létrejöttével (hála a multikulti ideológiának, amely nem követeli meg a jövevények teljes körű integrációját)? Ezekről ugyanis egy szó sincs a GCM-ben. Az ENSZ csomagja, miközben a kivándorláshoz való eddigi joggal szemben lényegében a bevándorláshoz való jogot intézményesíti, alapjogként biztosítja a befogadó ország szociális ellátásait (elvándorlási okra tekintet nélkül!), és kizárólag a migránsokkal szemben szólít fel diszkriminációs tilalomra, a rasszizmus mellőzésére. Ami persze helyes.

De mi van a többségi társadalom jogaival, a migránsok esetleges előítéleteivel, beilleszkedésre való képtelenségükkel, a nyugati értékek, az egyéni jogok, a női jogok tiszteletben tartásának elvárásával? Biztos, hogy egy politikai deklaráció aláírható ezen értékek számon kérése nélkül? Ha Európában joggal vagyunk ki- és fennakadva az illiberális demokrata politikai vezetőkön, miért importálnánk még tömegével illiberális demokrata háttérből érkező embereket, akik egyáltalán nem biztos, hogy be akarnak ide illeszkedni? Mert hogy ez a megállapodás enyhén szólva nem gátolja a tömeges embervándorlást, az biztos. Sőt.

Hab az ENSZ tortáján, hogy a megállapodás arra kötelezi (ja nem, itt nincs kötelező, arra ösztönzi) az államokat, hogy irányítsák a menekültügyi diskurzust a nyilvánosságban, hogy a migrációról szóló beszámolók lehetőleg pozitívak legyenek. Jó, a NER migránsozó médiaőrülete nyilván a másik véglet, de ahhoz hogy jön bárki, hogy kormányokat diskurzusok befolyásolására buzdítson? Németországban a Merkel-kormány migrációs politikájának kritikája már most is a "rasszista", "szélsőjobbos populizmussal" egyenlő, ami teljes tévedés (akkor is, ha a kampányban persze az AfD és más szélsőségesek is aktívak).

Hogy mindebből mi következik? Egy jelentős hype Marrákesben; egy fontoskodó, polkorrekten ömlengő, felesleges dokumentum, amely egyszerre szögezi le a nemzetek jogköreit, és várja el az általános menekültügyi policy-módosítást; egy "soft law", amely természetesen sokkal több egy senkit semmire sem kötelező darab papírnál.

Mindeközben csak az idén 2075 menekült fulladt a Földközi-tengerbe. A közös bennük az, hogy egyiket sem mentette ki egy ENSZ-lobogó alatt cirkáló mentőhajó – de ez is biztos csak olcsó, szélsőjobbos populizmus.