Evo Morales © AP

Rettegnek Che Guevara gyilkosai az utóbbi napokban. Pedig mostanáig nyugodt életük volt, miután 1967-ben úgymond megmentették Bolíviát az argentin forradalmártól, aki parasztokból, nincstelen indiánokból toborzott gerillacsapata élén arra számított, hogy - akárcsak Kubában - a lakosság mellé áll, és megdöntik az elnyomó hatalmat. Ám csak kevesen csatlakoztak hozzá, a bolíviai hadsereg katonái pedig a nyomára akadtak, és több társával együtt kivégezték.

Csakhogy most Che Guevara hívei, ideológiájának követői kerültek hatalomra Bolíviában. A 47 éves Evo Morales nemcsak azzal írt most forradalmat Latin-Amerikában, hogy ajmara indiánként tavaly decemberben megnyerte az elnökválasztást, hanem azzal is, hogy múlt héten kinevezett kormányában néhány baloldali szakember mellett szép számmal akadnak indiánok, tanulatlan szakszervezeti és mozgalmi vezetők. Tanácsadói, pártjának vezetői között pedig Che Guevara kivégzett gerilláinak rokonai.

A leköszönő parlament néhány héttel ezelőtt sebtében elfogadott egy rendeletet, miszerint a Che Guavarát ártalmatlanná tevő, időközben előléptetett tisztek és katonák nemzeti hősök, így nem lehet elmozdítani őket a közigazgatás magas posztjain betöltött állásaikból. Csakhogy Morales már elnöksége első hetében nagy sebességre kapcsolt, és hozzálátott a meghirdetett radikális baloldali fordulat végrehajtásához. Az előző kormányok szinte minden intézkedését felül akarja vizsgálni, és bár kijelentette, hogy nem lesznek leszámolások, beiktatási beszédében többször is hivatkozott Che Guevara útmutatására. Egyik első intézkedéseképpen pedig leváltotta a hadsereg szinte teljes vezérkarát.

Morales azonban egyelőre több látványos, mintsem fájdalmas intézkedést hozott. Felére csökkentette például saját államfői fizetését (ami így havi 2 ezer dollárnak felel meg), és hasonló arányban vitte lejjebb a kormánytagokét, valamint a parlamenti képviselőkét, a bíróságok, a hadsereg, a rendőrség, a nagyobb állami vállalatok vezetőinek a bérét. Az így megspórolt pénzből több ezer egészségügyi dolgozót vesznek fel, hogy - kubai és venezuelai minta alapján - mozgó kórházakkal javítsák a lakosság ellátását.

A hiperaktívnak tartott Morales mindennap hajnali ötkor kel, és nem sokkal később már a hivatalában intézkedik. Elnökké választását lelkesen ünneplő híveinek azonban még ez a tempó is lassú, a Föld Nélküliek Mozgalma például a múlt héten máris tüntetésekkel tiltakozott La Pazban, amiért nem fogadta őket, és nem hozott azonnali földosztási rendeletet. Hasonlóképpen türelmetlen a Munkanélküliek Szervezete, amely azonnali állandó állást követel tagjainak. Mindkét társaság a választási ígéreteit kéri számon Moralesen, aki az elnöki palota előtt indián öltözékbe bújt tüntetők tábláin máris ezt olvashatta: "Nehogy jobbra tarts, figyelünk!"

Árgus szemekkel figyelik Moralest a hazai és külföldi üzleti körök is. Különösen az energiaszektor. A szegény Bolívia földje ugyanis a térség második legnagyobb földgázkincsét rejti, és kampánya során Morales az ágazat azonnali államosítását ígérte. Pár napja azonban már úgymond felelős államosításról beszélt, amire választói dühösen, az energiacégek - köztük a külföldiek - vezetői kissé megnyugodva reagáltak. Morales a következő napokban tárgyalást kezdeményez a földgázkitermelést uraló multinacionális cégekkel, hogy újratárgyalják a szerződéseket. A tárgyalások nem ígérkeznek könnyűnek, az energiaügyi minisztériumot ugyanis ezentúl Andrés Soliz irányítja, aki eddig az országban működő külföldi gázipari cégek tevékenységének leghevesebb kritikusa volt.

Hasonló elvet követett Morales több tárca esetében is. Külügyminisztere - egyúttal jobbkeze - például a Morales mögött álló Mozgalom a Szocializmusért (MAS) párt egyik vezetője, a közgazdaságot tanult ajmara David Chocuehuanca lesz, akinek ugyan nincs diplomáciai tapasztalata, ám jó kapcsolatban van az európai civil szervezetekkel. Az igazságügy-misztérium élére nem jogász, hanem a kecsua Casimira Rodríguez kerül, aki korábban háztartási alkalmazott volt, és szakszervezeti színekben harcolt a társadalmi igazságtalanságok ellen. A vízügyekért Abel Mamani felel, aki tüntetéseivel már eddig is megnehezítette a francia vízszolgáltató Suez Lyonnaise életét, most pedig egyenesen az ágazat államosítására készül. A bányászatot Walter Villaroel bányászvezér felügyeli, az egészségügyet a társadalmi aktivista Nila Heredia, a fenntartható fejlődést Carlos Villegas baloldali közgazdász. Alelnöke pedig Álvaro García korábbi gerillavezér lett, aki lázadásért öt évet ült börtönben. A nőtlen államfő nem feledkezett meg a primera dama, azaz a First Lady kinevezéséről sem: ezt a szerepet az 54 éves, háromgyerekes Esther Morales, az elnök nővére fogja betölteni, aki eddig egy vidéki kisvárosban volt élelmiszer-eladó.

Az egykori lámapásztor, majd későbbi kokatermesztő Morales - aki hivatalos elnöki eskütétele előtt az Andok 4 ezer méter magas fennsíkján, a Titicaca-tóhoz közeli Tiahuanaco romváros földbe süllyesztett templománál, a Napkapu előtt ősi ajmara és kecsua szertartás keretében átvette az indián népek feletti hatalmat jelképező uralkodói botot - meghirdette a "zéró kokain, zéró kábítószer-kereskedés, több kokalevél" programot is. Morales ezzel ijesztett rá leginkább az USA-ra, amely Bolíviát a világ egyik legnagyobb kokatermesztőjeként tartja számon, és eddig évi 100 millió dollárral segítette a kábítószer alapanyagául szolgáló ültetvények irtását. Morales azonban - akinek ma is van saját kokaültetvénye - éppen hogy több ültetvényt akar látni az országban, és a mostaninál nagyobb mennyiség termesztését akarja legálissá tenni, mivel a kokalevél az ország lakosságának kétharmadát adó indiánok számára mindennapi szükségleti cikk. Kivonatából nemcsak a magaslati levegő elviselését megkönnyítő teát főznek, hanem süteményeket, különféle gyógyszereket, krémeket is készítenek belőle, és az ősi rituáléknál is használják.

Eközben valósággal dúl az "evománia". A még beiktatásán is öltöny és nyakkendő nélkül mutatkozó elnök színes csíkos pulóvere máris divatot teremtett. Az interneten 50 dollárért lehet hozzájutni az alpakaszőrből készült ruhadarab hű másolatához, ami Spanyolországban éppoly keresett, mint Norvégiában vagy Argentínában. Olcsóbb, műszálas változata már 10 dollárért beszerezhető a bolíviai piacokon, a La Paz-i Punto Blanco konfekcióüzem pedig "Evo Fashion" néven külön márkát hozott létre a pulóver színeit hordozó pólók, sapkák, kiegészítők reklámozására. A csíkos pulóver, indián szóval csompa, máris olyan szimbolikus öltözet lett Morales számára, mint tanítómestere, a kubai Fidel Castro zöld egyenruhája vagy Che Guevara sapkája.

VASS PÉTER