A KPMG német gazdaságkutató adatai szerint a világcégek mind gyakoribb fúzióinak az oka, hogy a tőkeerős pénzügyi befektetők stratégiai befektetőkként már nem csak saját területükön "néznek körül", hanem más ágazatokba is bevásárlásra indulnak.

Európában a tavalyi első félévhez képest a világátlagnál is erősebb, 74 százalékos volt a növekedés. A fúziók és felvásárlások száma leginkább Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban és Németországban növekedett.

Az időszak legnagyobb átvétele a világon az Egyesült Államokban zajlott: az amerikai BellSouth távközlési konszernt megvette az AT&T, a második helyen az E.ON német energiaipari óriás és a spanyol Endesa tervezett házassága áll.

Elemzők szerint az irányzat folytatódik, miután a vállalatok a korábbi években végrehajtott átalakításoknak, a részvénypiac szárnyalásának és a viszonylag olcsó finanszírozási lehetőségeknek köszönhetően megerősödtek pénzügyileg.

Az elemzők kétféle felvásárlási irányzatra figyelnek fel. Az egyik: a nagy cégek terjeszkedésének egyik fontos módszere a cégfelvásárlás a feltörekvő piacokon, termelési költségeik csökkentése, új piacok szerzése végett.

Az európai "globalizáció" másik pályája az, amelyen a legnagyobbak igyekeznek felvásárolni egymást, vagy EU-n kívüli legnagyobb versenytársaikat, illetve azok őket. Miközben a cégek megítélésének egyedüli szempontja a részvényeik tőzsdei árfolyama lett, háttérbe szorítva a szerves fejlődés, a sok évtizedes piaci munka immár ósdi erényeit, mindenki igyekezett nagyon hamar nagyon nagyra nőni, nehogy ő válhasson felvásárlási célponttá. Az internetes, távközlési és média "buborék" azonban pár év múlva kipukkadt, ennek egyik leglátványosabb áldozata a francia-amerikai Vivendi Universal volt.

A cég korábbi terjeszkedés miatt 2002-ben 23,3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el , ez rekord volt a francia a vállalatok történetében.

A legszembetűnőbbek azonban az energiapiaci fejlemények. Miközben az Európai Unió az energiapiac liberalizálásán, az erősebb verseny lehetőségeinek megteremtésén fáradozik, magában az ágazatban ezzel ellentétes folyamat körvonalazódik. Az európai energiaszolgáltatás egyre kevesebb nagy cég kezében összpontosul, ami annyit tesz, hogy EU-s támogatással szűkítik az amúgy szükségesnek ítélt versenyhelyzet adta lehetőségeket.

Az Oxford Institute of Energy Studies szerint legalább hat szereplő - de ideális esetben akár tíz - kell ahhoz, hogy megfelelő verseny alakuljon ki az európai energiapiacon. Az E.ON vezetője azonban nemrég nyíltan kimondta, hogy az európai energiapiacon a nagy európai közszolgáltatók folytatódó konszolidációja végső soron három fő szolgáltatóra szűkülő piacot hoz létre, és a három játékos az olasz Enel, a francia EdF és az E.ON lesz.