Gyengének bizonyult a kirgiz átmeneti kormány ahhoz, hogy megfékezze az ország déli részén a múlt hét végén kitört etnikai összecsapásokat. Az ellenségeskedés enyhült, de a szomszéd országokat is fenyegeti.
Mesterségesen szított feszültséget emleget a kirgiz átmeneti kormány, mondván, olyan erők provokálták a zavargásokat az ország második fővárosának tartott déli Osban, majd a közeli Dzsalálábádban, amelyek meg akarják torpedózni a demokratizálást célzó erőfeszítéseket, az új alkotmányról a hónap végére kiírt népszavazást és az őszre tervezett parlamenti választást. A néhány fiatal múlt pénteki verekedéséből pár óra alatt kirgizek és üzbégek véres etnikai konfliktusává, fosztogatásokkal és gyújtogatásokkal kísért összecsapásokká dagadt atrocitások áldozatainak száma a hét elején meghaladta a százhetvenet, de más adatok szerint akár ennek a sokszorosa is lehet. Közel kétezren megsebesültek, több tízezren – szinte kizárólag üzbégek – elmenekültek otthonaikból. Az üzbég határ mentén várakozó menekültek száma a hét elején a százezret is elérte, és élelem, valamint víz híján humanitárius katasztrófa fenyeget.
Az áprilisi hatalomváltás nyomán Kirgizisztán élére került kabinet kétségbeesett erőfeszítésekkel próbálta megfékezni a vérontást. Rendkívüli állapotot és éjszakai kijárási tilalmat rendelt el a térségben, a rendőrök tűzparancsot kaptak a fosztogatók ellen, katonákat vezényeltek a két városba, sőt a hadkötelesek részleges mozgósítását is elrendelték. Roza Otumbajeva ideiglenes államfő Moszkva segítségét kérte, elismerve, hogy saját erőből aligha képesek megfékezni a zavargásokat, Dmitrij Medvegyev orosz államfő azonban nemet mondott. Telefonbeszélgetésük során sürgette ugyan a konfliktus mielőbbi lezárását, de azt belügynek minősítette, és csak az ottani orosz létesítmények, így a Biskekhez közeli Kantban lévő támaszpont védelmére küldött újabb 150 katonát Kirgizisztánba. A zavargások hátterében egyesek Kurmanbek Bakijev áprilisban elűzött államfőt gyanítják, ám ő tagadja a vádat.
A hét volt szovjet köztársaságot egyesítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete viszont hétfői tanácskozásán javaslatot dolgozott ki a tagországok államfőinek a konfliktus rendezésére, és hogy akár békefenntartókat is küldhetnek a helyszínre. Egyes értékelések szerint ez stabilizálná, mások szerint tovább rontaná a helyzetet. Alekszej Vlaszov, a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem karának helyettes dékánja, a posztszovjet térséggel foglalkozó kutatóközpont igazgatója például arra hívta fel a figyelmet, hogy a katonai szövetség csapatai a drogkereskedelem és a terror elleni harcot szolgálják, etnikai konfliktusok kezelésére nincsenek felkészítve. A Kazahsztáni Stratégiai Kutatások Intézetének főmunkatársa, Konsztantyin Szirojezskin ennél is súlyosabb következményekkel számol, mert szerinte a külföldi egységek megjelenése fegyveres ellenállási mozgalmat indíthat, és akár második Afganisztánná teheti Kirgizisztánt.
A feszültség ráadásul könnyen átterjedhet a szomszédos Üzbegisztánra és Tádzsikisztánra. A Fergánai-medence térségében a három ország olyan, nehezen ellenőrizhető, kacskaringós, számos szakaszán máig vitatott határt örökölt a Szovjetuniótól, amely nincs tekintettel a nemzetiségi összetételre. A 22 ezer négyzetkilométernyi, sűrűn lakott, szegénység sújtotta völgy Üzbegisztánhoz tartozik, de szűk bejárata tádzsik, a környező hegyek pedig kirgiz ellenőrzés alatt állnak. A fergánai térségben Kirgizisztán területén három enkláve található, kettő Üzbegisztán, egy pedig Tádzsikisztán fennhatósága alatt, míg egy közigazgatásilag Os megyéhez tartozó falu a kirgiz határtól alig másfél kilométerre, Üzbegisztánba ékelődve fekszik.
A közös határok mentén másutt is nagy számban élnek az anyaországuktól elszakított nemzetiségi közösségek, így a hétköznapi viták is könnyen etnikai színezetet kapnak, komoly konfliktushoz vezethetnek. Kevés például a termőföld és a víz. Az első súlyos összecsapások, ugyancsak Osban és környékén, 1990 tavaszán egy főként üzbégek alkotta kolhoz által megművelt, de beépítésre szánt földterület miatt robbantak ki. A végül a szovjet hadsereg által megfékezett többhetes zavargások egyes adatok szerint háromszáz, mások szerint több mint ezer áldozatot követeltek. Szintén a földről és a víztartalékokról pattant ki az 1980-as években több tádzsik–kirgiz vita, amelyek 1989-ben nemzetiségi viszállyá, két évvel később államközi konfliktussá dagadtak.
Súlyosbította a feszültséget, hogy a három ország egykor áttetsző és könnyen átjárható határának egyes szakaszait üzbég és kirgiz oldalról is aknazárral erősítették meg. A fergánai térségben létrejött szélsőséges muszlim szervezet, a feltételezések szerint az al-Káida terrorhálózathoz is köthető Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom fegyveresei ugyanis 1999–2000-ben Tádzsikisztán felől több rajtaütést is végrehajtottak Kirgizisztán és Üzbegisztán területén. A muszlim szélsőségesek színre lépésétől most is tartanak, ezek az erők ugyanis könnyen kihasználhatják az etnikai viszályt és a biskeki központi hatalom gyengeségét. Mások úgy vélik, az átmeneti kormány megnehezíti a fanatikus iszlamisták dolgát. A becslések szerint Kirgizisztánban nyolcezer tagot számláló illegális szervezet, az iszlám hatalom megteremtésére törő Hizb ut-Tahrir (Iszlám Felszabadítási Párt) egyik képviselője például a New York-i székhelyű EurasiaNet.org internetportálnak elmondta, mivel az új biskeki hatalom nagyobb vallási toleranciát tanúsít, most nehezebb híveket toborozniuk.
POÓR CSABA / MOSZKVA
A választásokra megnyithatják az egykori Vizoviczki-birodalom ékkövét, az Event Hallt, de a Demeter Szilárd vezette vagyonkezelő alapítvány által ígért grandiózus fejlesztés elmarad, inkább kiadták gebinbe az Óbudai-szigetet. Íme a nyilvános tendereztetés nélkül kiválasztott bérlő tervei a sziget déli felére.
Éves szinten akár 2 milliárd forintra is rúghatnak majd a kártérítési költségek – árulta el a HVG kérdésére a vasúttársaság.
A próba eredménye totálisan eltér attól, mint amit a cég kezdettől ígér.
