Írnokmunka

Az internet terjedésével és az analfabéták számának csökkenésével Délkelet-Ázsiában kihaló foglalatossággá vált, Afganisztánban viszont virágzik a fizetett levélírás. Az ország 27 milliós lakosságának több mint a kétharmada írástudatlan, az írnokok a városok forgalmas pontjain napernyő alatt, egy asztalnál várják kuncsaftjaikat. A tálibok hatalmának 2001-es megdöntése óta főként a hatalom visszaélése miatti panaszos levelek és hivatalos kérelmek a jellemzőek. A rablások és egyéb bűntettek áldozatai a rendőrséghez fordulnak, de egyre több a minisztériumokhoz benyújtott kérelem és ingatlanbejegyzés. A levélírók asztalán nyomtatványok is hevernek, amelyek kitöltését gyakran az írástudók is a profikra bízzák, néhány dollárcentnek megfelelő összegért. Az utóbbi négy évben az afgán írnokok forgalma a felével nőtt.

A tálibok 1996–2001 közti regnálása alatt nem születtek panaszos levelek, részben a megtorlástól félve, részben azért, mert nem volt hová küldeni, számos minisztérium egyszerűen nem működött. A bértollnokok úgy emlékeznek, hogy leginkább a tálib parancsnokoknak címeztek irományokat különböző kérésekkel. Az 1992–1996-os polgárháború alatt még jellemző volt a régi gyakorlat, a szerelmes levelek megíratása. A fiatalok sokkal szabadabban éltek, mint ma, és gyakorta előfordult, hogy az írástudatlanok a perzsa költészet szívszaggató sorait körmöltették le kedvesüknek – amit szükség esetén felolvastak a címzettnek.