"Azon nemzetközi erőfeszítések részeként cselekszünk, amelyek arra irányulnak, hogy megvédjük a polgári lakosságot a Kadhafi-rezsim támadásaitól" - mondta Rasmussen, és hozzátette: a NATO-országok a térségbeli partnerekkel együttesen lépnek fel. A líbiai légi akciók célja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával összhangban megakadályozzák a Kadhafi-rezsim légierejének a felkelők elleni bevetését, és megvédjék a harcok által fenyegetett líbiai polgári lakosokat. A főtitkár szerint valamennyi NATO-ország eltökélt abban, hogy az ENSZ-határozat előírásait érvényesítse. 

A megegyezés híre brüsszeli forrásokból vált ismertté csütörtök este, miután Törökország - Ahmet Davatoglu külügyminiszternek a török televízióban elhangzott bejelentése szerint is - feladta eddigi ellenállását a NATO szerepvállalását illetően. A kompromisszumos megállapodás szerint a vállalkozás politikai vetületeinek kezelésére létrejön az akcióban részt vevő, egymással kapcsolatot tartó NATO-tag és nem NATO-tag - köztük arab - országok csoportja, míg a legszigorúbb értelemben vett katonai irányítás a NATO kezébe kerül. Amerikai források szerint a politikai "kontaktcsoport" jövő kedden ülést tart Londonban, és oda várják Hillary Clintont, az Egyesült Államok külügyminiszterét is. Az elvi megállapodás létrejöttét telefonkonferencia előzte meg az amerikai, a brit, a francia és a török külügyminiszter között.

Az álláspontok eddig felettébb eltérőek voltak a nagy NATO-országokban. Az amerikaiak arra törekedtek, hogy mielőbb átadhassák a NATO-nak az irányítást, és ők maguk a háttérbe húzódhassanak - attól tartva, hogy az arab világban újra felszíthatja az amerikaiak iránti ellenszenvet a líbiai rezsim elleni katonai csapások sorozata. A britek az amerikaiak álláspontját osztották, és jelentős NATO-szerepvállalást követeltek a katonai irányításban. 

A franciák ugyanakkor - akik élen jártak a líbiai légtérben múlt szombaton megkezdett műveletek végrehajtásában - úgy vélekedtek, hogy a NATO nyílt szerepvállalása is negatív visszhangot váltana ki az arab térségben. Ezekhez az ellentétekhez járult Törökország - az egyetlen muszlim NATO-ország - vonakodása: Ankara ellenezte, hogy az a védelmi szervezet, amelynek maga is tagja, támadásokat intézzen egy másik muzulmán ország ellen.