A központi megemlékezéseken részt vettek a német kormány, továbbá a tartományok vezető képviselői, valamint több száz túlélő, akik az Egyesült Államokból, Izraelből, Oroszországból és kelet-európai országokból érkeztek.

A ravensbrücki koncentrációs tábor felszabadításáról tartott fürstenbergi megemlékezésen a brandenburgi kormány képviselője a náci rezsim bűncselekményeivel kapcsolatban Németország örök felelősségéről beszélt.

A Brandenburg tartományban lévő Ravensbrück koncentrációs tábor a hitleri rezsim által létesített legnagyobb női fogolytábor volt, ahol 1938 és 1945 között több mint 130 ezer nőt, valamint gyermeket, továbbá mintegy 20 ezer férfit tartottak fogva. A ravensbrücki koncentrációs tábort 1945. április 30-án a Vörös Hadsereg szabadította fel.

Megemlékezést tartottak az egykori, s ugyancsak brandenburgi Sachsenhausen koncentrációs tábor felszabadításáról is. A Berlintől északra fekvő Sachsenshausen egyfajta "modelltábornak" számított, amely a gyilkoló gépezet mellett a táborparancsnokok, továbbá az őrök számára kiképző helyként szolgált. 1936 és 1945 között 40 országból mintegy 200 ezer foglyot - túlnyomó többségükben zsidókat - deportáltak a koncentrációs táborba. 1944-ben a foglyok 90 százaléka külföldi volt. Az éhezés, a betegségek, a kínzások és a különféle orvosi kísérletek következtében tízezrek vesztették életüket. A táborban legkevesebb 12 ezer szovjet hadifoglyot gyilkoltak meg. A koncentrációs tábort 1945. április 22-én szovjet és lengyel csapatok szabadították fel.

Ugyancsak megemlékezés volt a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója alkalmából. A rendezvényt a Weimar melletti egykori tábor területén kialakított emlékhelyen tartották. A buchenwaldi emlékbizottság elnöke a rasszizmus és a kirekesztés veszélyeire figyelmeztetett.

1937 júliusa és 1945 áprilisa között Európa szinte minden országából összesen mintegy 250 ezer embert hurcoltak Buchenwaldba. Közülük 56 ezren haltak meg: meggyilkolták őket, éhen haltak, megfagytak, nem bírták erővel a kényszermunkát, vagy orvosi kísérletek áldozatai lettek.

Az amerikai erők 1945. április 11-én szabadították fel a buchenwaldi tábort. Fiatal diákként Buchenwald foglya volt az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre is, aki részben a táborban játszódó önéletrajzi regényéért, a Sorstalanságért 2002-ben részesült Nobel-díjban.