Piszkos pénz – ez állt a sajtót kerülő két amerikai milliárdos, Charles és David Koch arcképe mellett azon a léghajón, amelyet a Greenpeace környezetvédő szervezet röpített nemrég a dél-kaliforniai Rancho Las Palmas luxus-üdülőbirtok fölé. A két üzletember – akiknek a vagyonát fejenként 21,5 milliárd dollárra becsüli az amerikai Forbes magazin – kétszáz gazdag és befolyásos barátjával, politikusokkal és újságírókkal tartott zártkörű összejövetelt, amely ellen ezernyi liberális aktivista tüntetett a kapuknál.
Karl Rove
AP/ CBS, Chris Usher
A tanácskozás résztvevői – köztük Eric Cantor, a képviselőházi republikánus többség vezetője – örömmel nyugtázták, hogy sikerült visszaszerezniük a republikánusoknak a kongresszus alsóházát a tavaly novemberi időszaki választáson. Emellett arról tanácskoztak, miként lehetne gátat vetni az „Amerikát elpusztítással fenyegető politikának”, így a klímaváltozás túlhangsúlyozásának, az egészségügy szocialistává tételének és az energiaszektor elleni szabályozói támadásnak. A politika nyelvére lefordítva: hogyan lehetne elérni, hogy a republikánusok jövőre a Fehér Házat is visszavegyék a demokrata Barack Obama elnöktől.
A Koch testvérek a pénzükkel és kapcsolati hálójukkal tehetik a legtöbbet azért, hogy ez megvalósuljon. Az apjuktól örökölt olajcéget évi százmilliárd dolláros forgalmú, főként a vegyiparban érdekelt konglomerátummá, az USA második legnagyobb családi tulajdonú vállalatává növesztették. Apjuktól ered az is, hogy gyűlölnek mindenféle kormányzati szabályozást, valamint az adókat. Az ifjabbik fivér, az 1940-ben született David 1980-ban a Libertariánus Párt alelnökjelöltjeként a republikánusok ikonjától, a végül győztes Ronald Reagantől jobbra álló elképzelésekkel indult a választáson. Programja alapján eltörölte volna az energiaügyi minisztériumot, az értékpapír-felügyeletet, a Szövetségi Nyomozóirodát (FBI), a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA), felszámolta volna a nyugdíjbiztosítást, az egyes államok minimálbér-törvényeit, a fegyvertartás bármilyen korlátozását, a személyi jövedelemadót és a társasági nyereségadót, és legalizálta volna a prostitúciót. Ez akkor a szavazatok mindössze egy százalékára volt jó.
A választási kudarc után a Koch fivérek úgy döntöttek, a háttérből befolyásolják a politikát. A két Koch – akik hosszú persorozattal szorították ki a cégből másik két fivérüket – a The New Yorker hetilap szerint legalább százmillió dollárt költött a befolyásuk alatt álló intézményrendszer kiépítésére. Ők adták az alaptőkét a washingtoni Cato Institute libertariánus kutatóintézethez, pénzelik a konzervatív Heritage Alapítványt, ám tavaly jött el igazán az idejük. Az alacsonyabb adókat és kisebb kormányzati szerepet szorgalmazó, a válság miatti elégedetlenséget meglovagló Tea Party mozgalom révén nézeteik képviseletére végre „talpasokra” is szert tettek. Ennél is fontosabb volt, hogy az USA legfelsőbb bírósága egy éve megnyitotta az utat a politikai kampányokba beáramló, azonosíthatatlan vállalati pénzek előtt.
Az alkotmánybírósági szerepet is ellátó testület nagy vihart kavart – Obama által a tavalyi országértékelő beszédében külön is bírált – döntése a szólásszabadságra hivatkozva lehetővé tette, hogy egyes jelölteket nem, de ügyeket úgy támogassanak korlátlanul pénzzel nonprofit szervezetek, hogy adományozóik nevét ne kelljen nyilvánosságra hozni. Ennek köszönhetően a tavalyi időközi kongresszusi választás kampányában már ömlött a pénz a republikánusok kasszájába, a hozzájuk kötődő csoportok kétszer annyi pénzt, 200 millió dollárt gyűjtöttek, mint a demokraták. Két szervezetet hoztak létre: az egyik regisztrálta magát a szövetségi választási bizottságnál, és nyilvánosságra hozta adományozóit, a másik nonprofit egyesületként erre nem volt köteles, és nem is tette meg. George W. Bush volt kampányguruja, Karl Rove például az előbbire az American Crossroads, az utóbbira a Crossroads GPS csoportot hozta létre. De dőlt a pénz a republikánusok és a Tea Party jelöltjeinek kampányába a Koch fivérek alapította Americans for Prosperity, valamint az általuk is pénzelt FreedomWorks révén is.
A demokratákat Obama visszatartotta az általa elítélt pénzgyűjtéstől. Pedig a 2002 utáni választási ciklusokban a demokraták rendszerint több pénzt szereztek riválisaiknál, és támogatóik 2004-ben – egy másik kiskaput kihasználva, Soros György magyar származású milliárdossal az élen – 200 millió dollárt adtak össze Bush végül kudarcot vallott megbuktatására. Elemzők szerint várható, hogy a jövő évi elnökválasztási kampányban a demokraták is jobban élnek majd a legfelsőbb bíróság nyújtotta lehetőséggel, noha a 2008-ban 750 millió dollárt gyűjtő Obama állítólag még mindig ódzkodik a titokban tartott donorok pénzétől.
NAGY GÁBOR
