A szenátus elnöke a második ember a hivatali rangsorban az államfő után, és a helyébe lép, amennyiben az előbbit valami akadályozza hivatala ellátásában. A közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen 59 éves Belt - aki 2004 óta volt a szocialisták szenátusi csoportjának vezetője - 179 szavazattal már az első fordulóban elnökké választották. Ez azt jelenti, hogy kormánypárti szenátorok is szavaztak rá, miután a baloldalnak (szocialisták, kommunisták, zöldek, radikális baloldaliak) 177 képviselője van az újjáválasztott felsőházban. Az eddigi kormánypárti elnök, Gérard Larcher 134, a centrista Valérie Létard 29 voksot kapott.

A 348 fős testületből 347-en adták le voksukat, ebből öt volt érvénytelen, így 172 szavazatra volt szükség a győzelemhez, Bel ennél hét szavazattal többet kapott. Amint a korelnök, a 86 éves Paul Verges kommunista szenátor bejelentette Bel megválasztását, a baloldal hatalmas tapsviharban tört ki, s a kormánypárt soraiból is tapssal köszöntötték az első szocialista elnököt. Az elnöki tribün előtt Gérard Larcher gratulált utódjának, aki első beszédében azt ígérte, hogy a felsőházat nem kívánja baloldali bástyává átformálni, ugyanakkor "a szenátus reformjára", "több átláthatóságra és több szerénységre" kérte a testületet, ahol "az ellenzéket is tisztelni fogják". "Múlt vasárnap az elektorok a változásra szavaztak. Kifejezték elégedetlenségüket és elvetették azokat az irányokat, amelyekből nem kérnek többé. Egy új szenátust szeretnének" - hangsúlyozta az elnök. Hozzátette: "Meg kell változtatnunk testületünk imázsát, amihez több átláthatóságra és több szerénységre van szükség".

A szenátusi többség megváltozásának elsősorban lélektani hatása van hét hónappal az elnökválasztás előtt. Az alkotmány értelmében a nemzetgyűlés mondja ki az utolsó szót a törvényjavaslatokról, így a felsőház gátolhatja, de nem akadályozhatja meg a Nicolas Sarkozy elnök kormánya által benyújtott törvények elfogadását. Franciaországban mindazonáltal "politikai földrengésként" értékelték, hogy a múlt vasárnap a jobboldal 1958 óta először elvesztette az irányítást a felsőházban, s ezt a 2012-es elnökválasztás tükrében a kormánypárt számára komoly figyelmeztetésként értékelték.