Eilati nézőpont

A Sínai-félsziget sivatagi útvesztőin élő beduinok segítik át a terroristákat az egyiptomi–izraeli határon – mondta a HVG-nek Dov Ramati, Magyarország eilati tiszteletbeli konzulja. „A beduinok Mubarak idején meg sem mertek mozdulni, ma ők uralják a Sínait” – tette hozzá. „A határ nyitva van, a Sínai-félszigetről Eilatig lényegében szabadon jöhetnek be, gyakorlatilag nincs semmi akadálya. Az izraeli katonák sem őrzik eléggé a hosszú izraeli–egyiptomi határ minden méterét” – mondta Ramati. „Mubarak alatt az egyiptomi hadseregnek többnyire sikerült megakadályoznia, hogy terroristacsoportok a Sínai felől átszivárogjanak az izraeli határon” – fűzte hozzá.

Ramati szerint az utóbbi időben a Sínain keresztül főleg Szudánból, Dárfúr tartományból érkeztek nagyobb számban munkát, megélhetést keresők az izraeli városba. Illegálisan szöktek át a határon, és a szudáni polgárháborús állapotok miatt politikai menekültként jelentkeztek be. „A dárfúriak, akik a legnehezebb munkákat végzik, Eilat 65–70 ezres lakosságán belül 10 százaléknyian vannak” – mondja Ramati.

Eilat a turizmusból él, nyáron főleg izraeliek, télen külföldiek érkeznek oda. „Biztos, hogy átmenetileg negatív hatással lesz a turizmusra a múlt heti terrortámadás” – véli Ramati, aki 1932-ben született Miskolcon, 12 évesen Mauthausenbe deportálták, az ausztriai Gunskirchenben szabadult fel 1945-ben, majd kivándorolt Palesztinába. Először a hadseregben szolgált, 1952-től él Eilatban, ahol a kikötői hatóság igazgatóhelyetteseként dolgozott. A város az egykori brit helyőrségi porfészekből – eleinte elsősorban magyar és marokkói bevándorlók jóvoltából – a Vörös-tenger fontos kikötővárosává és turistaparadicsomává fejlődött. Ramati – aki a napokban eilati turistacsoportot vezetett Budapesten – elmondta, hogy az 1990-es évektől hirtelen megnőtt a magyar vendégmunkások száma Eilatban, akkor vált szükségessé, hogy magyarul tudó diplomata intézze a többségében illegálisan munkát vállaló magyarok ügyes-bajos dolgait. Az akkoriban ezer főre duzzadt eilati magyar közösség mára 300 fősre csappant.

A kis kapacitású eilati repülőtér helyett a kormány új, évi másfél millió utast ellátó légikikötő építését tervezi, igaz – jegyzi meg Ramati –, erről már legalább két évtizede szó van. Csakúgy, mint az eilati kikötő privatizálásáról, ami szerinte óriási hiba lenne a mostani helyzetben, amikor nem tudni, mi lesz az új egyiptomi rezsim szándéka a Szuezi-csatorna közlekedésével. Ahogy az sem ismert, meddig marad érvényben az 1979-ben kötött egyiptomi–izraeli békeszerződés.

BŐHM ÁGNES