Először fordulhat elő Lengyelországban a rendszerváltás óta, hogy a választók nem váltják le az előző kormányt. A növekedést meglovagoló jobbközép Polgári Platformnak viszont akár új koalíciós partnere is lehet – derül ki helyszíni beszámolónkból.
A késő őszi napsütésben, a parlamenti választást megelőző hétvégén Varsóban a megszokott módon benépesült a Lazienki park, és az aprólékosan felújított Nowy Swiat utca kávézói és éttermei teraszán sütkérezőket sem zavarták már az EU előző napi keleti partnerségi csúcstalálkozójának résztvevőit szirénázó rendőrautók kíséretében szállító konvojok. Az óváros közelében pedig a varsói magyar intézet szervezésében Magyar Kavalkád néven kulturális és gasztronómiai kiállítás fogadta a vendégeket, akik tarhonyás lecsót, pörköltet és borokat kóstolhattak, de a leghosszabb sor kürtőskalácsért és lángosért kanyargott. A hangulat nyugalmat sugárzott, a járókelőkkel beszélgetésbe elegyedve pedig a válaszokat az Európát tépázó gazdasági turbulencia idején szokatlan optimizmus jellemezte.
Erre az elégedettségre alapozva remélheti a kampány során az országot különbusszal járó Donald Tusk lengyel miniszterelnök, hogy az október 9-ei parlamenti választáson véghezviszi azt, ami az 1989-es kerekasztalos rendszerváltás óta egyetlen elődjének sem sikerült: még egyszer elnyeri a szavazók bizalmát. A reményt a gazdaság helyzete adhatja. Lengyelország – az EU-tagállamok közül egyedüliként, amit soha nem mulasztanak el hangsúlyozni varsói kormánykörökben – a válság eddigi mélypontján, 2009-ben is gyarapította GDP-jét, amely a hivatalos prognózis szerint az idén és jövőre is 4 százalékkal nőhet. A koalíció fő pártjára, a Tusk vezette jobbközép Polgári Platformra (PO) szavazó középosztály az előző választás óta életszínvonala folyamatos emelkedését élheti meg, az EU-támogatásoknak köszönhetően a vidéki gazdák helyzete is nagyot javult, és élénk a gyakran nyugat-európai munkavállalásból táplált vállalkozói kedv.
A PO azonban nem kényelmesedhet el, mert ha választói túl elégedettek, akkor esetleg nem veszik a fáradságot, hogy elmenjenek szavazni. A konzervatív jobboldali ellenzék, a Jog és Igazságosság Párt (PiS) ugyanis ha esik, ha fúj, 30-32 százaléknyi voksra számíthat, támogatói elszántságát pedig a vasárnapi miséken is tüzelhetik. Lengyelországban általában 40 és 55 százalék közötti a részvétel a választásokon, az alacsonyabb érték a PiS-nek, a magasabb a PO-nak kedvezhet. A CBOS közvélemény-kutató szerint a megkérdezettek 61 százaléka mondja biztosra, hogy szavazni fog, amit nem szabad készpénznek venni: 2007-ben 71 százaléknyian nyilatkoztak így, de az urnáknál már csak 54 százalék jelent meg.
A kampány finisében csökkent a két párt közti különbség, és a két tábor tagjai eltérően ítélik meg az ország közelmúltját. A kommunikátorként beérett Tusk az elégedettséget meglovagolva csupa pozitív üzenetet küld, s hangsúlyozza, hogy a kormány újraválasztása a politikai stabilitás jelzésével fontos üzenetet küld a befektetőknek – magyarázta a HVG-nek Olgierd Annusewicz politikai elemző. A PiS vezetője és miniszterelnök-jelöltje, Jaroslaw Kaczynski viszont – tette hozzá – negatív hangot üt meg, elhibázottnak tartja a Tusk-kormány amúgy rendkívül óvatos privatizációját, és a nyersanyagok, illetve az élelmiszerek drágulása által táplált gyorsuló inflációra mutogatva azt üzeni, hogy a lengyelek rosszabbul élnek, mint négy éve, az ő kormányzása alatt.
Kaczynski vesszőparipája az 1997 óta több kormány vesztét okozó korrupció elleni küzdelem is. Mint Marek Dietl, a varsói Sobieski társadalomkutató intézet szakértője a HVG-nek elmagyarázta, a PiS igyekszik kigyomlálni a megvesztegetési pénzeket, még ha ezzel lassítja is a beruházásokat, míg a PO hajlamos eltűrni 5 százalék eltűnését kézen-közön, ha a beruházás gyorsan elkészül. Annusewicz szerint Kaczynski ugyanakkor tanult a tavalyi elnökválasztás elbukásából, és a kampány során a korábbinál kevesebbszer hangsúlyozta ikertestvére, Lech Kaczynski államfő tragikus halálát, noha elégedetlen a 2010. áprilisi szmolenszki repülőgép-katasztrófa hivatalos vizsgálati eredményével. Az összeesküvés-elméleteket így többnyire azok a nyugdíjas hölgyek hangoztatják, akik az óvároshoz közeli elnöki palota előtt – ahonnan elvitték az egész Lengyelországot megrázó balesetnek emléket állító keresztet – sátrukban gyűjtenek aláírásokat az általuk vélt valóság kiderítésére, és követelik az ügyet szerintük eltussoló politikusok, köztük Tusk felelősségre vonását „hazaárulás miatt”.
A lengyel belpolitika 2005 óta két politikus, Tusk, valamint a varsói vélemények szerint fivérét mindig is a háttérből irányító Kaczynski, illetve pártjaik párviadalát hozta, az utóbbi időben a PO sorozatos győzelmével. Ez azt is jelenti – hangsúlyozta Annusewicz –, hogy megszilárdult a lengyel pártstruktúra. Míg 1991-ben, az első szabad választáson még több mint száz párt indult, és egyikük sem szerzett 13 százaléknál többet, 2001-ben már mind a négy mostani parlamenti erő a színpadon volt, még ha a maitól eltérő súllyal is.
A PO koalíciós partnere – élén az utóbbi két évtized nagy túlélőjével, a korábban a Demokratikus Baloldali Szövetséggel (SLD) is együtt kormányzó Waldemar Pawlakkal – a vidéki agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL), amely készséggel maradna hatalmon, és Tusk is szívesen választaná. Az egykor szintén a kisebb településeken aktív, populista Önvédelem (Samoobrona) szétesésével és vezetőjének, Andrzej Leppernek az idén augusztusi öngyilkosságával a PSL a korábbiaknál könnyebben gyűjtheti össze a szavazatokat, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ha a PO–PSL-kettősnek mégsem lenne többsége a 460 fős alsóházban, a szejmben, új szövetségesként szóba jöhet a PO-ból tavaly kivált ellentmondásos politikus, Janusz Palikot önmagáról elnevezett pártja.
A Palikotot Támogató Mozgalom politikai hirdetései ötletesek, varsói utcai kampánymunkája feltűnő, az új párt pedig a politikai szintéren egyedül kínál alternatívát a liberálisoknak és a baloldaliaknak. Azoknak tehát, akik szeretnék az állam és az egyház különválasztását, az élettársi közösség elismerését, a piacgazdaság hívei, de ódzkodnak a posztkommunista bélyeget mindmáig magán viselő etatista SLD-től. A számos taktikai hibát is elkövető Grzegorz Napieralski vezette SLD esélyein meg is látszik Palikot felbukkanása: a jelek szerint a liberális politikus új szavazók mozgósítása mellett főleg tőlük vesz el támogatókat. Így a 2001–2005 közötti, korrupciós botrányokkal terhelt kormányzás után összeomlott SLD most sem tud majd kitörni a karanténból, és a baloldal marginális marad a két jobboldali erő harca által meghatározott Lengyelországban.
NAGY GÁBOR / VARSÓ
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
