Újra bekapcsolódna az ország politikai életébe, pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért és ő maga is hamarosan indul az időközi parlamenti választásokon – erősítette meg Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek a mianmari ellenzék szimbolikus alakja, a börtönben és házi őrizetben töltött több mint másfél évtized után tavaly novemberben szabadon bocsátott, Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi. A két politikusnő akkor találkozott, amikor Clinton rövid látogatást tett a délkelet-ázsiai országban, ahol ötven éve nem járt ilyen magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő.
A vizitet az tette lehetővé, hogy az 1962 óta katonai junták által irányított, 50 millió lakosú Mianmarban az utóbbi hónapokban demokratikus változások kezdődtek, ami esélyt nyithat az USA-hoz fűződő kapcsolatok normalizálására is. Idén márciusban – bár jórészt az egykori katonai vezetés tagjaiból – polgári kormányzat alakult, az elnöki székbe pedig egy volt tábornok, Thein Szein került. Ő legutóbb egy kínai befektetéssel zajló erőmű-beruházás leállításával, majd több mint hatezer elítélt szabadon bocsátásával (HVG, 2011. október 15.), a minap pedig a békés politikai demonstrációkat engedélyező törvény elfogadtatásával adta látványos jelét annak, hogy komolyan gondolja az átalakítást.
Ezt hangoztatta és a reformok folytatását ígérte Clintonnak is, aki egyelőre óvatos optimizmussal szemléli a változásokat. Akadnak olyan értékelések, amelyek szerint visszafordíthatatlan intézkedések még nem születtek, és még csak „szépészeti beavatkozások” zajlanak a természeti kincsekben gazdag, száz nemzetiségnek otthont adó országban. Washington ezért egyebek közt a még mindig zavaros – például több valutaárfolyammal operáló – pénzügyi rendszer egységesítését és az etnikai konfliktusok mielőbbi rendezését sürgeti. No meg további amnesztiát követel, mivel eddig mindössze kétszáz politikai elítéltet engedtek szabadon, pedig számukat jó kétezerre becsülik az emberi jogi aktivisták.
Az USA a Mianmart két évtizede sújtó nemzetközi büntetőintézkedések enyhítésére is hajlandóságot mutat. Legalábbis Thein Szein egyik tanácsadója, Nay Zin Latt ennek jelét látja abban, hogy Clinton bejelentette: Washington nagyköveti szintre emeli kapcsolatait, több mint egymillió dollárral segíti a mikrohitelezést, valamint az egészségügyet, és ezeken a területeken az IMF-nek is zöld utat ad. Sőt – amint a politikai feltételek meglesznek – alighanem kész ennél tovább is menni. Külpolitikája stratégiailag fontos területként kezeli az ázsiai és csendes-óceáni térséget (HVG, 2011. november 26.), és a Mianmarhoz fűződő kapcsolatok helyreállításával éppen ott erősíthetné meg a pozícióját, egyszersmind valamelyest ellensúlyozva Kína meghatározó befolyását.
Merthogy – nemzetközi elszigeteltsége miatt – Mianmart szinte kizárólag a környező országokhoz, Kína mellett például Thaiföldhöz kötik erős gazdasági szálak. Miközben az USA érdekeltsége az egy százalékot sem éri el, Kínából, Hongkongból és Thaiföldről származik az elmúlt évek 25 milliárdos befektetéseinek csaknem kétharmada, és oda áramlik a legutóbbi pénzügyi évben 7,5 milliárd dollárt kitevő mianmari export túlnyomó része is. A jelek szerint Thein Szein is szívesen vonná szorosabbra az együttműködést Indiával, és nyitna a Nyugat felé. Vagyis enyhítene az egyoldalú Kína-függőségen, de úgy, hogy megőrizze a jó viszonyt Pekinggel, amely a leállítotton kívül hat másik erőművet, utakat, vasutakat, gáz- és olajvezetéket is épít Mianmarban.
Kiéleződhet az amerikai–kínai verseny a térségben, bár egyes elemzések szerint Washington aktivizálódása – nyilván bizonyos határig – nincs ellenére Pekingnek. „Kína azt szeretné, ha fejlettebbek lennénk” – idézte a Bloomberg hírügynökség Nay Zin Lattot, arra utalva, hogy a mianmari gazdasági fellendülés magával húzhatná az országgal szomszédos kínai régiókat is. De Washingtonnak és Pekingnek közös politikai érdekei is lehetnek Mianmarban. Mint arra a Financial Times londoni üzleti napilap rámutatott, mindkettőjük azt szeretné, hogy olyan legitim kormány irányítsa az országot, amely képes lehet az etnikai konfliktusok lezárására. Kölcsönös érdekük az is, hogy féken tartsák Mianmar nukleáris ambícióit. Egy tavaly Nyugatra emigrált volt katonatiszt ugyanis olyan adatokat adott át a Burma Demokratikus Hangja nevű, Norvégiában működő emigráns rádióadónak, amelyek megerősíteni látszanak azokat a nemrég Richard Lugar amerikai szenátor által is hangoztatott aggodalmakat, hogy Mianmar Észak-Korea segítségével urándúsításra, idővel pedig saját atomfegyver előállítására törekedhet.
POÓR CSABA
