Egyszerre győzelem és kudarc, hogy az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének (UNESCO) párizsi központjánál 195.-ként felvonták az 1974 óta megfigyelői státusú, most teljes jogú taggá fogadott, jelenleg még nem létező palesztin állam lobogóját. A döntés elsősorban Izrael számára fiaskó, hiszen az október végi szavazás azt mutatja, hogy a zsidó államnak egyre kevesebb a szövetségese: 107 tagállam mondott igent a palesztinok tagságára, és csak 14-en álltak ki a felvételt elutasító Izrael mellett, 52-en – köztük Magyarország – tartózkodtak.
A kérdés az EU-t is megosztotta. Franciaország igent mondott, Németország és Hollandia nemmel voksolt, a britek – az USA legközelebbi európai szövetségesei – és az olaszok a tartózkodók táborát erősítették. A döntés miatt, legalábbis rövid távon, a nemzetközi elismertségben amúgy áttörést elért palesztinok is a vesztesek közé kerültek, hiszen Izrael felfüggesztette a palesztin hatóságnak szánt pénzek – vám- és adóbevételek – átutalását, ami hetvenszázalékos azonnali bevételzuhanást jelent. Izrael egyben bejelentette, nem engedi be az országba az UNESCO embereit, és felfüggeszti évi 1,5 millió dolláros tagsági díjának befizetését.
Sokkal rosszabbul érinti az 1945-ben létrehozott UNESCO-t, hogy az amerikai törvények értelmében Washingtonnak azonnal és külön eljárás nélkül fel kell függesztenie azon nemzetközi szervezetek finanszírozását, amelyek teljes jogú tagságot adnak a palesztinoknak. Az UNESCO ezzel 2013 végéig szóló kétéves, 653 millió dolláros költségvetésének több mint húsz százalékát veszíti el, mivel a legnagyobb befizető USA évente 70 millióval járul hozzá a költségvetéséhez.
Az UNESCO öt területre összpontosít: a nemek egyenlőségének megteremtésére, az oktatás minőségének javítására, a társadalmi ellentétek csökkentésére, a nemzetek és vallási közösségek párbeszédének elmélyítésére, illetve a tudásalapú társadalmak felépítésére. A szervezet a leginkább elmaradott térségekben, elsősorban Afrikában aktív, ám a kulturális és szellemi örökségi rendszer bevezetése és elsősorban a kisebbségek helyzetét javító programjai révén jelen van a fejlett országokban is. Magyarországon nyolc kulturális örökségi helyszín van, míg a szellemi örökség listájára a busójárás mellé a minap felkerült a táncházi módszer is mint a kulturális hagyományok átadásának példája.
Az ENSZ-intézmény egyszer már túlélt amerikai bojkottot – 1994 és 2003 között az USA azért szállt ki a tagok közül, mert washingtoni vélemények szerint a szervezet az amerikai külpolitikával ellentétes lépéseket tett –, de most csődközeli helyzetbe került. Irina Bokova vezérigazgató bejelentette, hogy azonnali hatállyal felfüggeszti a futó programokat. Felkérte a tagállamokat, hogy egyszeri hozzájárulásokkal, illetve a később esedékes befizetések előrehozatalával segítsenek úrrá lenni a válságon. Indonézia, valamint az afrikai Gabon már be is ígért tíz-, illetve kétmillió dollárt, és Párizsban arra számítanak, hogy a palesztinokkal szimpatizáló többi állam is a kasszához járul.
A pénzcsap elzárásának szemmel láthatóan az USA sem örül, hiszen Barack Obama amerikai elnök stratégiai érdeknek tekinti a nyugati értékeket terjesztő intézmény működését. A kötelező bojkott miatt most olyan programok állnak le, amelyek amerikai érdekeket is szolgálnak: egyebek mellett az afgán rendőrök írás- és olvasásoktatását célzó hárommillió dolláros terv, vagy az iraki bírósági rendszer átláthatóságát javító egymilliós akció.
Az amerikaiaknak már csak azért sem hiányzott az UNESCO-ügy, mert precedenst teremthet a többi ENSZ-szervezet esetében is. Míg ugyanis a palesztinoknak nincs esélyük a teljes jogú ENSZ-tagságra – Washington garantáltan megvétózza a Biztonsági Tanácsban (BT) az előterjesztést –, sorra beadhatják felvételi kérelmüket a világszervezet szakosított intézményeibe. Több mint tíz szervezetbe – köztük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségbe (IAEA) vagy az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetbe (FAO) – ugyanis a tagállamok kétharmadának támogatásával be lehet jutni, és a BT állandó tagjai nem vétózhatják meg az ilyen döntést. Mahmúd Abbász palesztin vezető ily módon több intézményben is kiprovokálhatja az amerikai bojkottot. Az amerikai szabályozás megváltoztatására a jelenlegi, republikánus többségű képviselőházban nincs esély, és Abbász állítólag arra készül, hogy a 2012. novemberi elnökválasztás után dönt az új politikai fegyver bevetéséről.
