Sokat elárul a Mubarak-éra utáni változásokról a három szakaszban zajló egyiptomi parlamenti választások első fordulója. A többség az iszlamistákat választotta, részben a 80 milliós ország konzervatív és vallásos beállítottsága miatt, részben azért, mert ők a legszervezettebbek. Az iszlamisták jó szereplése várható volt, de az meglepetést, sőt a világi és liberális egyiptomiak, valamint a Nyugat számára aggodalmat okozott, hogy miközben a Muszlim Testvériség a szavazatok közel 40 százalékát szerezte meg a múlt héten, az ultraradikális szalafisták al-Núr Pártja kapta a voksok majdnem negyedét.
Az 1928-ban alapított Muszlim Testvériség eddig óvatosan méregette a lehetőségeit, jelezve például, hogy győzelem esetén világi pártokkal alakítana kormányt. De nem kizárt, hogy végül ultrakonzervatív társaival áll össze. Bárhogy alakul is, az egyiptomi politika meghatározó eleme a két rivális iszlamista mozgalom párharca lett. A szalafisták – akiknek egyik csoportja ölte meg Anvar Szadat elnököt 1981-ben – annak köszönhették sikerüket, hogy a mecsetek nyilvánosságot nyújtottak számukra. Az iszlám e puritán irányzata Egyiptomban az 1970-es években kezdett népszerű lenni, a XIX. századi szaúdi vahabizmus mintájára. Az egyiptomi szalafisták a munkahelyen és a közéletben is szétválasztanák a nőket a férfiaktól, véget vetnének az alkohol gyártásának és fogyasztásának, betiltanák az iszlámellenesnek ítélt művészetet, és elzárnák a nők és keresztények elől a vezető tisztviselői posztokat. Hasonlóan gondolkodik a szalafisták népszerű elnökjelöltje, Hazem Szalah Abu Iszmail is. Az ügyvédből lett politikusnak legfőbb ismertetőjegye hosszú fehér szakálla.
