Sugárzó kelepcék

Légy bátor, de ne vakmerő! – ez a mottó volt olvasható Kan Naoto feje fölött, amikor az exkormányfő interjút adott a hatalmas földrengés és szökőár okozta fukusimai atomkatasztrófa egyéves évfordulója közeledtével. A baleset következményeibe belebukott volt miniszterelnök mostanában azért kampányol, hogy Japán mondjon le az atomenergiáról, és a megújuló forrásokat nagyobb mértékben hasznosítsa a nyersanyagokban szegény szigetország energiaellátásában. A tavaly március 11-én bekövetkezett, az utóbbi negyedszázad legsúlyosabb nukleáris katasztrófája nyomán – a legrosszabb forgatókönyvként – Tokió és környékének evakuálása is felmerült. Az akkor titkolt eshetőség 35 millió főt érintett volna.

A 20 ezer ember halálát okozó természeti csapás, illetve a három reaktorban is túlhevülést, radioaktív anyagok kiszabadulását és 80 ezer ember elmenekítését előidéző atombaleset az egész nemzetet sokkolta. Japán 54 reaktorából még ma is csak kettő működik, a többit az országos nukleáris felügyelet karbantartás vagy ellenőrzés miatt leállítva tartja. Újraindításukhoz a helyi hatóságok engedélye is szükséges, és mivel a lakosság bizalmatlanná vált az atomenergiával szemben, nem lesz egyszerű ismét felfuttatni a teljesítményt az atomerőművi kapacitás 70 százalékára, ahol a katasztrófa előtt volt. Bár a japánok fegyelmezetten betartják az energiakorlátozásokat, a sugárfertőzés mértéke, a szennyezett élelmiszerek rendszeres felbukkanása, a kiürített szellemvárosok még ma is az egy éve történtekre emlékeztetnek.

A kormányfői székben Kant váltó Noda Josihiko, valamint a politikai elit és az üzleti élet nem vált atomenergia-ellenessé, az „atomfalu” – ahogy a nukleáris lobbit nevezik – nem adta fel. Ráadásul a baleset előtt még további 14 atomerőművet terveztek építeni 2030-ig. Japánban azonban – ellentétben például Németországgal – nem alakult ki társadalmi vita a nukleáris energia hasznosításáról, így talány, mi lesz a reaktorok tartós leállítása esetén. Az ország a fukusimai baleset előtt a világ harmadik legnagyobb atomenergia-termelője volt, és ugyancsak a harmadik legnagyobb kőolajimportőre. A nukleáris erőművek kiesése tovább növelte a szénhidrogének behozatalát, ami több tízmilliárd dollárral emelte az importszámlát. Szakértők úgy vélik, Japán olyan energiaválsággal néz szembe, mint még soha egyetlen iparilag fejlett ország sem.

A megnövekedett energiaszámla tavaly 31 év után először deficitessé tette a külkereskedelmi mérleget, mert 15 százalékkal nőtt az import. Közben két százalékkal zsugorodott az export: a világgazdasági lassulás következtében csökkent a kivitel a Japán legnagyobb exportpiacának számító Kínába, az EU-val szembeni kereskedelmi többlete történelmi mélypontra esett, és mérséklődtek az afrikai eladások is. Közgazdászok szerint a magas kőolajárak miatt nem kizárt a külkereskedelmi hiány tartóssá válása.

A világgazdasági bizonytalanságok, a magas fűtőanyagárak és az erős jen következtében a japán GDP a tavalyi negyedik negyedévben már csökkent, holott a harmadikban mért növekedés már a katasztrófa utáni újjáépítési fellendülést feltételezte volna. Közgazdászok most attól félnek, hogy a következő kritikus pont az lesz, amikor – tartós külkereskedelmi deficit mellett – a folyó fizetési mérleg is mínuszba fordul, ami már 2015-ben is bekövetkezhet. A japán gazdaság két évtizede képtelen ugyanis maga mögött hagyni a defláció és a lassú növekedés korszakát.

A japán központi bank a veszélyt érzékelve a duplájára növelte a kötvényvásárlásokat, és a piacra dobott temérdek pénzzel 1 százalékos inflációt akar gerjeszteni a tavalyi 0,3 százalékos árcsökkenés után. Politikusok már régóta lépésre ösztönözték a jegybankot, amelyet a múltban gyakran ért bírálat, hogy túl későn és túl keveset tett a gazdasági fellendülésért. A pártok azzal is fenyegetőztek, hogy módosítják az intézmény függetlenségét garantáló törvényt, ha a jegybank nem lép fel erélyesen a defláció ellen. Az is sürgeti a cselekvést, hogy a konjunktúra élénkítése érdekében az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, az adósságválság hitelpiaci sokkját elkerülendő pedig az Európai Központi Bank is önti a pénzt a piacra, ami tovább erősíti a jent, és ez visszahúzza az exportot.

A még mindig merev szerkezetű gazdaságban végrehajtott dereguláció, valamint adóreform nélkül semmit sem ér a pénzbőség – figyelmeztet a tokiói jegybank. A konjunktúra motorját már többször is masszív költségvetési gázfröccsökkel újraindítani igyekvő kormány rendre többet költ, mint amennyi adót beszed. A japán adósságállomány meghaladja a GDP 200 százalékát, ami a világon a legmagasabb. A korábban a pénzügyminiszteri posztot betöltő Noda fölmelegítette azt az ötletet, amibe már több elődjének beletörött a bicskája: a következő három évben a jelenlegi 5 százaléknak a duplájára emelné a magyar áfához hasonló fogyasztási adót. Már az is kétséges, hogy ez átmegy-e a parlamenten, ráadásul közgazdászok szerint 25 százalékos kulcs kellene, hogy a következő két évtizedben át lehessen hidalni az öregedő lakosság okozta növekvő állami kiadások és a bevételek közti szakadékot.

Japán szerencséje az eladósodott európai országokkal szemben, hogy az államkötvények 95 százalékát hazai befektetők veszik meg. Ráadásul a japánok nemcsak az alacsony kamatozású hazai kötvényeket vásárolják – a tízéves lejáratú papírnak évi egy százaléknál is kisebb a hozama –, de más módon is takarékoskodnak, így az összes megtakarítás az adósságállomány közel kétszerese. Jellemző, hogy a költségvetésben a kötvényeladásból származó tételt gyakran bevételként, és nem kölcsönként emlegetik. A nagy kérdés, hogy a lakosság meddig hajlandó türelmesen finanszírozni az államot, most, hogy a bajok láttán szóbeszéd lett az a vészt sejtető forgatókönyv, amelyben a fenyegető válságtól megriadva egyszerre szabadulnának a japán kötvényektől, részvényektől és a jentől.

KERESZTES IMRE