Elnök a köbön

Együtt zárta le az oroszországi elnökválasztási csatát az ötből négy államfőjelölt. Vlagyimir Putyin kormányfő hívta megbeszélésre vetélytársait egy Moszkva melletti üdülőközpontba, miután hivatalosan is bejelentették: a szavazatok több mint 63 százalékával már az első fordulóban győzelmet aratott, így – ezúttal már hat évre – harmadszor is beülhet az államfői székbe, ahol 2000–2008 között már eltöltött két ciklust. A meghívást elfogadta a 8 százalékos eredménnyel harmadik helyen végzett politikai újonc, a milliárdos Mihail Prohorov, a liberális demokraták veterán vezére, Vlagyimir Zsirinovszkij, aki valamivel több mint 6 százalékkal a negyedik lett, és az ötödik helyezett, a szociáldemokrata Szergej Mironov is. Egyedül a voksok 17 százalékával a második helyre került kommunista pártvezér, Gennagyij Zjuganov nem ment el a hétfői találkozóra, ő ugyanis törvénytelennek és tisztességtelennek tartja a voksolást, így nem ismeri el annak eredményét sem.

Hasonló álláspontot képvisel az úgynevezett rendszeren kívüli, vagyis nem parlamenti – gyakran még csak be sem jegyzett – pártokból álló ellenzék is. Képviselői hangot is adtak e véleményüknek: hétfőn Moszkva belvárosában, a Puskin téren tartottak 15-20 ezer fős tüntetést, amelynek végén néhány száz résztvevőt erőszakkal tereltek el a rohamrendőrök, és egy időre őrizetbe vettek több ismert ellenzékit. A tiltakozás annak szólt, hogy a több százezer társadalmi megfigyelő szerint a voksolást három-négyezer – a választási bizottság szerint viszont csak közel száz – szabálytalanság kísérte. Előfordult például, hogy „körhintát” szerveztek, azaz busszal szállították több szavazókörbe is ugyanazokat a választókat, és állítólag helyenként visszaéltek a munkahelyükön, az otthon vagy a lakóhelyüktől távol szavazók voksaival is.

Mindez a választás végkimenetelét aligha befolyásolta, csak az arányokon változtatott. Még a voksolás tisztaságáért küzdő, a nevében egyszerre hangot és szavazatot is jelentő Golosz alternatív jogvédő szervezet – a megfigyelők tapasztalatain alapuló – szavazatszámlálása is Putyint hozta ki győztesnek, igaz, alig több mint 50 százalékkal. Ebben az összesítésben nem szerepelnek adatok az észak-kaukázusi régióból, ahol a kiugró eredmények önmagukban is tömeges visszaélésekre utalnak: Csecsenföldön 99,6 százalékos részvétel mellett 99,76 százalékot, azaz 611 ezer voksot kapott Putyin, míg ellenfeleinek összesen is csak alig 600 szavazat jutott. Dagesztánban és Ingusföldön is jóval 90 százalék fölött végzett a hatalmi párt, az Egységes Oroszország (JeR) jelöltjeként indult kormányfő. Moszkvában viszont 50 százaléknál kevesebb jutott neki, míg Prohorov 20 százalék fölötti eredménnyel lett második, ezzel is bizonyítva, hogy a demonstrációin eleinte csak tisztességes választásokat, ma viszont már Putyin távozását is követelő ellenzék főleg a nagyvárosokban számíthat komolyabb bázisra.

Abban, hogy Putyinnak – aki vasárnap este a Kreml tőszomszédságában, a Manyézs téren százezer híve társaságában ünnepelte diadalát – újítania kell eddigi politikáján, szinte minden elemző egyetért. Megoszlanak azonban a vélemények, hogy ezt miként teszi. Akad, aki a „csavarok meghúzására”, azaz szigorúbb fellépésre számít, ennek jelét látva például a Puskin téri tüntetők elleni rendőri szigorban. Szergej Mihejev politológus, A Politikai Konjunktúra Központja nevű moszkvai tanácsadó-elemző cég vezérigazgatója szerint ettől legfeljebb az erőszakos radikálisoknak kell tartaniuk. Velük keményen szembeszállhat az államfő – mondta a HVG-nek a politológus, és bár hajlandó lesz a párbeszédre a liberálisokkal is, elsősorban az ellenzék baloldali, konzervatív és nacionalista részének tehet gesztusokat. Bírálóinak többsége éppen erről az oldalról fogalmaz meg kifogásokat Putyin politikájával szemben – vélekedett az elemző, és hozzátette: a várható átalakítások nyomán újabb pártok kerülhetnek be a politika vérkeringésébe, míg a hatalom ellen ma együtt fellépő, ám sokszínű, egymással összeegyeztethetetlen irányzatokból is álló ellenzék szerinte több pártra esik szét.

A tiltakozóakciók folytatódását jósolja viszont a Golosz politikai elemző részlegének vezetője, Alekszandr Kinyev. Az év végére szerinte a megmozdulások újabb hulláma következhet, így hosszú távon engedményekre fog kényszerülni a régi-új elnök. „A rendszer zsákutcába jutott, elengedhetetlenek a reformok” – hangoztatta Kinyev. Szerinte nem lehet megkerülni a politikai rendszer liberalizálását, a parlament jogkörének bővítését, az ellenzék mozgásterének szélesítését és a demokratikus választási rendszer megerősítését. Amolyan „cunamihatásra” számít Lilija Sevcova, az amerikai Carnegie Központ moszkvai irodájának tudományos főmunkatársa. A decemberben indult tiltakozóhullám vélhetően alábbhagy, de egymást követhetik az újabbak, és akkor jöhet majd az igazi társadalmi szökőár, amikor a politikaihoz szociális-gazdasági elégedetlenség is társul, amikor csalódnak azok, akik Putyintól várják problémáik megoldását.

Márpedig a következő években az orosz kormány is kénytelen lesz megtenni számos, eddig halogatott népszerűtlen lépést. Emelni kell például a nyugdíjkorhatárt, elkerülhetetlennek látszik a szociális kiadások megnyirbálása, az üzemanyagárak további növelése, hatékonyabban kell fellépni a mindent átható korrupcióval szemben, úgyhogy várhatóan romlani fog a 2008-as válságig még javuló, az utóbbi években azonban már csak stagnáló életszínvonal.

Valószínű tehát, hogy Putyin – miként a kampányban is tette – az egyre népszerűtlenebb JeR helyett inkább a nem egészen egy éve általa alapított, szélesebb kört átfogó, vagyis stabilabb társadalmi bázist jelentő Összoroszországi Népfrontra támaszkodik majd, és a kényszerű intézkedések végigviteléhez módosíthat csapata összetételén. Újra szerephez juthat például régi embere, a tavaly ősszel Dmitrij Medvegyev elnök által parkolópályára tett volt pénzügyminiszter, az ellenzékkel párbeszédet sürgető, pragmatikus Alekszej Kudrin, akit jelenleg sokan ideális jelöltnek tartanak az amúgy éppen Medvegyevnek ígért kormányfői posztra. De a hivatalát májusban elfoglaló új államfő együttműködést kínált az elemzők által a Kreml emberének tartott, ám liberális körökben ugyancsak befolyással bíró Prohorovnak is. Ő azonban most saját pártjának létrehozásával van elfoglalva, és – legalábbis egyelőre – esze ágában sincs kormányzati funkciót vállalni.

POÓR CSABA