"Amikor a katonaság megérkezett, elkezdték lőni az embereket, akik halálra rémültek, és elkezdtek menekülni. Láttam, ahogy a katonák emberekre lőnek, és két fiatal fiút lelövését is láttam. Fegyverekkel gyújtották fel a házainkat is. A faluban korábban 900 ház állt, most alig 80 maradt. Még a halottak elégetéséhez sem maradt ember."

"Délelőtt 11-kor kezdődött. Elkezdték lőni a házakat és az embereket. Kb. egy órán át tartott. Miután csend lett, láttam az egyik barátom holtan az utcán. Később, 4 körül a hadsereg megint elkezdte a lövöldözést. Amikor az emberek elmenekültek, felgyújtották a házakat benzinespalackokkal és vállról indítható rakétákkal. Három napon át folyt a gyújtogatás. Mára egy épület sem áll, minden leégett."

Rohingya menekültek érkeznek Teknaf városába Mianmarból 2017. szeptember 7-én.

AFP / K M Asad

Az első idézet egy rohingya falu, a második pedig Maungdaw város lakójától származik, az Amnesty Internationalnek számoltak be, de a Human Rights Watch is hasonló történeteket hallott. Ez most a helyzet Mianmarban augusztus 25. óta, a kormányerők szisztematikusan öldösik le a buddhista ország 4 százalékát kitevő, a nyugati peremen élő rohingya muszlim kisebbség tagjait. Ezt nem mi mondjuk, az ENSZ-főtitkár Antonio Guterres foglalt így állást, a mianmari problémát az első két legfontosabb jelenlegi globális problémaként aposztrofálva, a kialakult humanitárius helyzetet pedig katasztrofálisnak minősítette. Amikor pedig az ENSZ emberi jogi főbiztosát, Zeid Ra’ad al-Husseint kérdezték, hogy etnikai tisztogatásnak minősíti-e a történteket, úgy válaszolt: "ha a rohingya lakosság harmadának el kell menekülnie szülőföldjéről, akkor ön mi másnak nevezné ezt?".

Egyszerűen felégetnek mindent

A menekültek nyomorúságos, összetákolt menekülttáborokban élnek a bangladesi határvidéken. Az Independent bangladesi területekre egyedül érkező 3-4 éves gyerekekről számol be, olyanokról, akik tetőtől talpig sárosan érkeztek, remegve, egy szó nélkül. Az érintett mianmari területekre a sajtó, de a nemzetközi szervezetek, jogvédők is csak korlátozottan vagy egyáltalán nem léphetnek be.

A kormányerők és paramilitáris alakulatok hivatalosan arra hivatkoznak, hogy az Arakan Rohingya Felszabadítási Hadsereg (ARSA) alakulatai rendőrállomásokat támadtak meg, és ez provokálta ki a katonai akciót. Ez utóbbi azonban a civilek ellen zajlik, és valójában etnikai tisztogatásról van szó. A jogvédő Amnesty International műholdas tűzdetektáló rendszer segítségével állapította meg, hogy augusztus 25. óta nyolcvan nagy kiterjedésű tűzeset történt az érintett Rokhine tartomány nyugati felén, a bangladesi határsávhoz közel. Csak augusztus 28-án 32 tűz pusztított. Az utóbbi négy évben nem volt példa ilyen mértékű tűzvészekre az év ezen periódusában.

Menekültek a bangladesi Chhagalnaiya falu önkénteseinek ételosztásán

AFP / Adib Chowdhury

Van, ahol a hadsereg először a levegőbe lő, aztán vonul be a településekre, van, ahol ezt sem teszik meg. Egyes helyeken a városok elöljárói figyelmeztetik a rohingya lakosságot, hogy meneküljenek, mert fel lesznek égetve a házaik. Így történt Kyein Chaungban is, ahol az elöljáró azt javasolta, a folyóparton keressenek a lakók menedéket. A hadsereg másnap 50 fővel két irányból bekerítette a rohingyákat, és lőni kezdett az emberekre. Aki nem tudott átúszni a folyón, azt vagy lelőtték, vagy leszúrták.

A hivatalos szervek szerint mindebből semmi nem igaz, a rohingyák maguk gyújtják fel a saját házaikat. Augusztus 25. és 27. között 3000 rohingya halt meg a Guardian forrásai szerint. A mianmari kormány azt is elmondta, hogy a tisztogatási akció eredményeként 471 falut vettek célba, ezek 40 százaléka teljesen elnéptelenedett.

Vissza a Nobel-békedíjat!

Augusztus 25-től az ENSZ adatai szerint 370 ezer rohingyát üldöztek el a fegyveresek a szomszédos Bangladesbe, de több tízezren menekültek Mianmaron belül máshová.

Aun Szan Szú Kjí

AFP / Aung Kyaw Htet

Egyre többen követelik, hogy a mianmari felső vezetést rá kell kényszeríteni az etnikai tisztogatás befejezésére. A külügyminiszter (de gyakorlatilag a kormányt vezető) Aun Szan Szú Kjít is egyre több kritika éri, hogy nem tesz semmit, nem szólal meg, nem megy el az ENSZ-be, hogy válaszoljon a kérdésekre. 422 ezren írták alá azt a petíciót, amely azt követeli, hogy vonják meg a 2012-ben adományozott Nobel-díjat a mianmari politikustól. Aun Szan Szú Kjí azt is mondta, a terroristák megvezetik a közvéleményt, és a félreinformálás óriás jéghegyét hozták létre. Öt korábbi Nobel-békedíjas (Mairead Maguire, Jody Williams, Shirin Ebadi, Leymah Gbowee és Tawakkol Karman) pedig levélben szólt a politikushoz: hány rohingya halott, megerőszakolt nő, eltörölt település kell ahhoz, hogy felemelje a hangját azok védelmében, akiket senki nem hall meg?"

Az alapprobléma: egy fragmentált országot kéne egyesíteni

A rohingyák évtizedek óta párialétben, diszkriminációtól és üldözéstől sújtva élnek a buddhista országban, amely még állampolgárságot sem ad nekik – a kisebbség nincs elismerve. A buddhisták politikai ideológiai ébredése, azaz a politizáló (és iszlámellenes) buddhista ideológia 2010 óta erősödött meg, és vált az ország egyik vezető gondolkodásmódjává – és formálta a pártok gondolkodásmódját. Azóta egyre több törvény korlátozza a helyi muszlimokat, és fenyegeti a militáns buddhizmus ellenfeleit.

A Worldview tanulmánya szerint ez az ideológia egyben egységesítette sok, összesen 138 etnikum lakta országot. Korábban a katonai vezetés a nacionalizmus, állami identitás erősítésével által próbált meg egységet teremteni, 1988-ban ezért is változtatták meg a Burma nevet Mianmarra, mert az nagyon hasonlított a 68 százalékkal a többséget alkotó bamar etnikum nevére. Ez a törekvés végül kudarcot vallott, de az egységesítő vallási ideológia, azaz fundamentalizmus egyre népszerűbb és sikeresebb.

Iráni nők tüntetnek a rohingyákat ért mianmari erőszak ellen Teheránban.

AFP / Stringer

Rakhine tartományban a lakosság harmada rohingya, ez a terület célpontja a militáns buddhizmusnak. (De a vallási megosztottságot a britek is kihasználták pl. a második világháborúban, amikor a rohingyáknak muszlim államot ígértek, ha velük harcolnak.) A rohingyák körében is létezik ellenállás, és 2016 októberétől több kormányzati határállomást is megtámadtak paramilitáris szervezetek.

A buddhista szerzetesek közössége, a szangha szerepe kulcsfontosságú a mostani militáns buddhizmus terjedésében: ott vannak minden faluban, részben az értelmiségi rétegként. Ők, bár decentralizáltan, hierarchia nélkül működnek, felhasználhatóak politikai célokra, támogatásukkal nagyobb csoportok nyerhetőek meg, és a szangha ma már az okostelefonok világában szervezettebb közösséget tud alkotni. A militáns politikai buddhizmus is népszerű körükben.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szeptember 13-án adott ki közleményt, és a helyzet rendezésére, pacifizálására szólította fel az országot.