A videóban elhangzó narráció szerint az elmúlt évszázad során általában az volt a jellemző, hogy minél jómódúbbá váltak az országok, annál inkább váltak demokratikus berendezkedésűvé. Akadnak azonban kivételek, például Oroszország és Venezuela fokozatosan demokratizálódott, ám az elmúlt időszakban újra közelebb került a korábbi, diktatórikus berendezkedéshez. Max Fisher és Amanda Taub, a The New York Times újságírói a lap The Interpreter című sorozatában arra próbáltak meg választ találni, miért.

"Ezekben az országokban nem történt puccs, nem rohanták le őket. A választók mindegyikükben erős vezetőket választottak, akik belülről bontják le a demokráciájukat" – magyarázta Taub. Itt kerül szóba Magyarország és Orbán Viktor, a venezuelai Hugo Chávezzel, a török Recep Tayyip Erdogannal és az orosz Vlagyimir Putyinnal egy körben.

Orbán, Erdogan és Putyin demokráciaroncsoló módszereit úgy írják le, mint fokozatos, és az adott pillanatban akár népszerű lépések sorozatát. Az egyik ilyen a társadalom megosztása: ha sikerül elérni, hogy az egyik politikai oldal szimpatizánsai eléggé tartsanak az ellenzéktől, akkor fontosabbnak tartják magukat, mintsem a demokráciát megvédeni.

Az újságírók szerint az sincs kizárva, hogy az Egyesült Államokban is megtörténik ugyanez. A rendszer ugyan még tartja magát, de a vészjósló jeleket már meg lehet figyelni: a polarizációt, a populizmust és azt, hogy az emberek erőskezűnek gondolt vezetőt választottak elnöküknek.