Meglepően kevesen ismerik világszerte Greville Wynne történetét, pedig a villamosmérnökként végzett brit ügynök többször is az életét kockáztatta azért, hogy a Szovjetunió ne kerekedhessen felül a hidegháború éveiben. A legtöbbet 1960 után tette: a brit hírszerzéssel már 1938 óta együttműködő Wynne üzletemberként rendszeresen megfordult a vasfüggöny mögött lévő kelet- és közép-európai országokban, s ezért arra kérte meg őt a brit titkosszolgálat, az MI6 ügynöke, majd későbbi vezetője, Dickie Franks, hogy utazzon Moszkvába és vegye fel a kapcsolatot a szovjet titkokat átadni kívánó Oleg Penykovszkijjal.

Wynne – több hónapos felkészülés után – el is utazott a szovjet fővárosba, és át is vette a titkos anyagokat a szovjet katonai titkosszolgálat, a GRU ezredesétől, majd azokat hazacsempészte Nagy-Britanniába. A csempészésre azért kényszerült, mert a dokumentumokat először a brit nagykövetség diplomáciai postájával próbálta meg Londonba küldeni, ám a moszkvai brit nagykövet félt a felelősségtől, és elzavarta Wynne-t.

Penykovszkij életfontosságú titkokat szolgáltatott ki: ő volt az, aki megerősítette, hogy Moszkva atomrakétákat kíván telepíteni Kubába, s e mellett fontos részleteket is elárult a szovjet nukleáris arzenálról, valamint a hadsereg helyzetéről és a hagyományos fegyverekről (a borítóképen a CIA a 60-as évek elején készült felvétele a moszkvai Vörös téren felvonultatott R-12-es közép-hatótávolságú rakétáról).

A Penykovszkij által átadott anyagok jelentőségét mutatja, hogy az ezredest a mai napig sokszor úgy emlegetik, hogy ő az az ügynök, aki megmentette a világot. A GRU-tiszt egyébként először az amerikaiaknál jelentkezett – egy Moszkvában várost néző amerikai csoporthoz csapódott, s megkérte a turistákat, hogy juttassák el a CIA-nak az általa küldött anyagokat – ám a CIA nemigen hitt neki, s így került Penykovszkij a britekhez. Wynne és Penykovszkij végül még össze is barátkozott, a két férfi nem egyszer ment el együtt inni.

Moszkva, a Vörös tér – 1965

Fortepan

A mindkét félnek gyümölcsöző kapcsolat – a szovjet tiszt pénzt kapott a titkos iratokért – nem tartott túl sokáig; az amerikaiakhoz beépült szovjet ügynökök már 1962 elején megsúgták Moszkvának, hogy Penykovszkij átállt a gaz kapitalisták oldalára. Nem akarták azonban túl korán lebuktatni – védeni próbálták a CIA-ba beépült téglákat – így addig ügyeskedtek, amíg úgy nem tűnhetett, a szovjetek maguk jöttek rá a GRU-ezredes árulására. Átkutatták Penykovszkij lakását és megtalálták a dokumentumok lefényképezéséhez használt fényképezőgépet, s néhány fordulónyi kihallgatás után a rangjától és kitüntetéseitől megfosztott kettősügynök elárulta, hogy Wynne volt a kapcsolata.

Az újabb közép-európai üzleti úton lévő Wynne-t Budapesten kapcsolták le 1962 novemberében – az akkor a Városligetben tartott nemzetközi vásáron – s a magyar titkosszolgálat azonnal át is adta őt a szovjeteknek. Penykovszkijt halálra, Wynne-t pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, s nem lett volna angol, ha az ítélet elhangzása után nem azt súgta volna oda feleségének, Sheilának, hogy: „azt hiszem ez most nem egy nyári üdülőtábor lesz”. Végül nem sokat töltött rács mögött: a britek, akik a per idején tudni sem akartak róla – valószínűleg védeni próbálták a lefülelt ügynököt –, kicserélték őt a szovjeteknek folytatott kémkedésen ért, s 25 évre ítélt Gordon Lonsdale-ért. Az 1964-es csere úgy zajlott le, mintha egy kémfilmből vágtak volna ki egy jelenetet: a két fogoly Berlinben sétált át az övéi oldalára.

Wynne, aki már ügynökösködése idején sem volt elégedett azzal, ahogy bántak vele, hazatérése után két könyvet is írt, s azt ismételgette, nem volt túl jó a szovjet börtönben, de az még mindig jobb volt, mint az MI6-es kiképzés. Első házassága is ráment az ügynökösködésre, Sheila még ott volt ugyan a moszkvai peren, viszont elvált Wynne-től, amikor az visszatért hazájába. (Az alábbi összeállításokban moszkvai peréről, berlini szabadulásáról, hazatéréséről, első otthoni interjújáról láthatók filmes dokumentumok.)

Wynne végig úgy érezte, hogy fölösleges veszélyeknek tették ki, s nem is értékelték, amit a hazájáért tett. Az angol titkosszolgálatok többször is megüzenték neki, nem örülnek annak, hogy könyveiben túl sokat árul el kémtevékenységéről, ám Wynne-t ez nem különösebben zavarta, s folytatta a részletek kiteregetését. 1967-es könyvéről a szocialista blokk országainak lapjai is hírt adtak, a szlovákiai Új Szó cikke a neten is olvasható:

Részlet az Új Szó 1967. november 29-i számából

library.hungaricana.hu

Közben helyreállította cégét is, s sikeres üzletemberként ment nyugdíjba. Viszont nem jutott neki igazán hosszú élet: 1990-ben, 70 évesen, gégerákban halt meg egy londoni kórházban.

Nem sokkal az előtt, hogy bejelentették a Wynne életének megfilmesítését, a meg nem értett kém egy időre visszakerült a köztudatba: családtagjai úgy döntöttek, 6 millió fontért eladják Wynne házát. A London Chelsea kerületében álló épület igazi különlegesség, a ház belseje az 1960-as éveket idézi, nem véletlen, hogy több olyan filmet is forgattak a falak között, amelyek a hidegháború időszakában játszódtak.