Líbia élő történelme is lehetne a 75 éves Khalifa Haftar tábornok, aki a fejébe vette, hogy rendet vág az anarchiába süllyedt, a szétesés szélére sodródott országban. Kalandos életútja politikai krimibe illő, amelynek a vége is tartogat izgalmakat.

A Líbia-szerte tisztelt keleti fardzsani törzs tagjaként 1943-ban világra jött Haftar szinte katonának született. Beduin származású felmenői között többen is katonáskodtak, apja például bátran harcolt az olasz gyarmatosítók ellen az 1920-as években. Khalifa a Bengázi Katonai Akadémián végzett, majd a Szovjetunióban és Egyiptomban is tovább csiszolhatta hadi tudását. Tagja volt azon fiatal tisztek csoportjának, amely Moammer Kadhafi vezetésével 1969-ben megdöntötte a monarchiát. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, rátermettségét háborúkban is bizonyíthatta. A pánarab nasszerista ügyért lelkesedő ifjú katona állítólag részt vett az 1973-as arab–izraeli háborúban, és az egyiptomi hadsereg csapataival az elsők között lépett az Izrael által megszállt Sínai-félszigetre. Kadhafi szoros szövetségeseként a líbiai hadsereg vezérkari főnöke lett.

Új fejezetet hozott azonban életében az 1986-ban Kadhafi által indított csádi háború. A líbiai vezető meg akarta dönteni az USA szövetségesének számító Hisszén Habré csádi elnök hatalmát, és Haftart nevezte ki a támadó csapatok parancsnokává. Ám Haftart és több száz katonáját a csádiak elfogták, és mivel Kadhafi nem akarta elismerni, hogy líbiai foglyok vannak a déli szomszédban, magukra hagyta harcosait. Az ismerői szerint konok és önfejű Haftar börtönbe került, nem bocsátotta meg az árulást, és egykori vezetője esküdt ellenségévé vált.

Az akkoriban a Kadhafi megbuktatásán fáradozó Washington közbenjárására Haftar kiszabadult, és a csádi főváros, N'Djamena mellett egy támaszponton létrehozta a Kadhafi-ellenes Líbiai Nemzeti Hadsereget. A kétéves kiképzés ellenére soha nem került sor a bevetésre, mivel 1990-ben, a hidegháború végével Líbia az USA számára másodlagossá vált, Csádban pedig puccs révén Tripoli-barát kormány került hatalomra.

Haftarnak és néhány száz fős hadseregének mennie kellett. Amerikai gépeken először Nigériába, majd Zaire-ba (a mai Kongói Demokratikus Köztársaságba) utaztak. A letelepítésükre tett amerikai kísérletek kudarcot vallottak, a befogadásért Zaire-nak szánt ötmillió dolláros washingtoni kormányzati „támogatást” például a kongresszus elmeszelte. A következő állomás Kenya volt, de miután az amerikai–kenyai kapcsolatok megromlottak, a földönfutóvá vált líbiaiak közül háromszázat az USA 1991-ben politikai menekültként befogadott, és a kormány költségén 25 szövetségi államban letelepített.

Haftar a szaharai sivatagot és az afrikai dzsungelt tetszetős virginiai otthonra „cserélte”, közel a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) Langleyben található főhadiszállásához. Sokak szerint a líbiai tábornok és az amerikai kémszervezet között szoros kapcsolat alakult ki. Az amerikai állampolgárságot szerzett Haftar a családjával együtt két évtizeden át nyugalomban élt Virginiában, de a Kadhafi elleni 2011-es felkelés felébresztette a politikai hibernációból, hazatért, hogy beteljesítse személyes bosszúját, és leszámoljon árulójával. A lázadók hadseregében tábornokként a harmadik legmagasabb beosztást kapta, és együtt harcolt az iszlamistákkal a rezsim ellen.

Kadhafi bukása után megint háttérbe szorult: a volt rendszerhez fűződő régebbi kötődése, és a szóbeszéd, hogy a CIA ügynöke, nem segítette politikai karrierjét. De 2014-től szép lassan a bengázi és tobruki központú keleti lázadó területek egyik legbefolyásosabb katonája és politikusa lett. Harcot hirdetett a tripoli kormányzat ellen, amelyet terroristák támogatásával vádolt meg.

Khalifa Haftar 2014-ben

AFP / ANADOLU AGENCY

A ritkán mosolygó, komor veteránból egy csapásra azon líbiaiak reménysége lett, akiknek elegük van a káoszból, a harcokból és az iszlamistákból. Egyesek szerint a katonai és a törzsi viszonyok ismerőjeként Líbia élére is állhat, mások úgy vélik, rideg személyisége, korlátolt világlátása és katonás szemlélete nem teszi alkalmassá az ország vezetésére.

Az általa vezetett fegyveres erő, a magát a Líbiai Nemzeti Hadseregnek nevező alakulat Líbia középső területeit is elfoglalta, és immár Haftar ellenőrzi a napi 1,3 millió hordós líbiai olajtermelés jelentős részét. Most úgy döntött, hogy beveszi a fővárost is, hadereje Oroszországtól kap segítséget, fegyvert és muníciót. A kérdés csak az, hogy az idős és beteges tábornok hosszú távon megfelelő-e Moszkva számára, amely a jelek szerint – Szíria után – Líbiában is visszaszerezné régi befolyását.