Dominic Cummings színre lép – a Financial Times Boris Johnson (és a Brexit-kampány) legfőbb tanácsadójának tudja be azt a váratlan lépést, amellyel a kormányfő egyszerűen kiiktatta a parlamentet a Brexit-folyamat finisének legnagyobb részéből. Mint a lap felidézi: Cummings Szun-cének a hadviselésről szóló írása alapján azt vallja,

a kivételes harcos anélkül töri meg az ellenség ellenállását, hogy harcolna vele.

És hát most pont ez történt Londonban.

Az biztos, hogy a parlament felfüggesztése kapóra jön Johnsonnak, hiszen a brit alsóház azóta, hogy az év elején egymás után háromszor elutasította a Brexit-megállapodást (többek között a miniszterelnökké avanzsált politikus ellenszavazatával), semmivel sem lett kevésbé veszélyes a konzervatív kormány számára. A párt többsége mindössze egy főre olvadt a kormányt kívülről támogató északír DUP-vel is, az pedig minimum kétséges, hogy Johnsonnak bármilyen indítványhoz sikerül-e megszereznie akár az egyszerű többséget. A DUP most egyébként támogatta az elnapolásra vonatkozó javaslatot, mondván, egy új parlamenti ülésszak lehetőséget ad a pártnak arra, hogy felülvizsgálja együttműködési megállapodását a konzervatívokkal. Az, hogy ebben zsarolási potenciált látnak, netán egyszerűen szakítanának, nem derül ki Arlene Foster pártvezér mostani nyilatkozatából.

A brit politikai elit többsége, az ellenzéki vezetőkön túl több kormánypárti képviselő és John Bercow házelnök azonban a demokrácia meggyalázásáról beszél, bár a királynő jóváhagyása után épp úgy patthelyzetbe kerültek a tiltakozásukkal, mint Theresa May volt kormányfő, amikor minden áron az EU által elfogadott, egyetlen megállapodást igyekezett elfogadtatni velük – csaknem két éven keresztül.

AFP / Daniel Leal-Olivas

Egy hosszú történet dicstelen vége 

A Brexit miatti patthelyzet magyarázza azt, hogy extrém hosszú ülésszak ér véget szeptember 10-től öt hétig tartó felfüggesztéssel. A mostani ciklus a 2017 júniusában rendezett parlamenti választás után kezdődött, vagyis már bő két éve tart. Ilyen hosszan 1707 óta nem üléseztek a képviselők – egy ülésszak jobbára egy évig tart, 150 ülésnappal, a mostani 337-nél tart.

Az elnapolás a gyakorlatban egy parlamenti ciklusnak vet véget, és ehhez a parlament jóváhagyása sem szükséges, csak a királynőé. II. Erzsébet a balmorali nyári rezidencián tartott rövid konzultáció után jóvá is hagyta az indítványt. Elméletben uralkodói vétóval elutasíthatta volna, ám ehhez nagyon különleges körülmények szükségeltettek volna. Ebben az esetben jó eséllyel csak politikai állásfoglalásnak minősülne, ezt pedig nem engedheti meg magának a brit uralkodó.

Azon túl, hogy a parlamentet kulcsfontosságú időszakban – az október 31-re tervezett Brexit előtti hetekben – fosztják meg a döntés jogától, az elnapolás azzal is jár, hogy minden, a jelenlegi ülésszakban tárgyalt törvényjavaslatot törölnek.  Ez azért fontos, mert ha például egy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen – erre a nyári szünetet követően szeptember 3-tól egy hétig van mód –, ám az nem jut el szeptember 10-e előtt a szavazásig, akkor Johnson megmenekült előle. Az már tényleg csak a sors – vagy Johnson stábjának – iróniája, hogy az ellenzéki pártok épp egy nappal korábban egyeztek meg abban, hogy „egyszerű” bizalmatlansági indítvány (vagyis a kormány megbuktatására irányuló kísérlet) helyett inkább a rendezetlen Brexit megállítására törekszenek az októberig fennálló időszakban. Kérdés, hogy ezt követően megint változik-e a stratégiájuk.

Ha mégis bizalmatlansági indítvánnyal állnak elő, amit Johnson elveszít (emlékezhetünk, ez a terv nem működött Theresa May esetében), akkor alapesetben az ellenzéki vezérnek, vagyis Jeremy Corbynnak, a Munkáspárt vezetőjének 14 napja lesz arra, hogy többségi kormányt alakítson. Ha nem jár sikerrel, választások jöhetnek – a parlament ebben az esetben a feloszlatást sem ússza meg, ám ehhez a procedúrához valamivel több köze lesz, mint a mostani felfüggesztéshez.

AFP / Pru / Tolga Akmen

Kilóg a lóláb? 

A Guardian azt írja, meglehetősen gyakori, hogy a parlamenti ülés az őszi hónapokban szünetel, ez ugyanis hagyományosan a nagy pártok kongresszusainak ideje a szigetországban. Nem lesz ez másképp most sem, ám a cél ezúttal egészen más. De más szempontból is furcsának tűnik a lépés.

Először is azért, mert egy hónapnál hosszabb (23 munkanap) a szünet, ez pedig igen ritka, az utolsó felfüggesztés, 2016-ban például mindössze négy munkanap volt. Johnson ráadásul biztosra megy: az új ülésszak kezdete csupán 17 nappal előzi meg a Brexit dátumát, ugyanakkor mindössze három nappal az október közepi EU-csúcsot, amely hivatalosan a (sokadik) utolsó nekifutás lenne, hogy összehozzanak valamiféle megállapodást a Brexitről. Ebbe tehát sok beleszólása nem lehet a parlamenti képviselőknek, és az is igen kétséges, hogy az október 31-ig tartó időszakban bármit át tudnak verni a parlamenten.

Johnson szerint szó sincs arról, hogy a Brexit-folyamat miatt puccsolta volna meg a parlamentet. A miniszterelnök szerint épp ideje a Brexit helyett új, az ország életét jobban érintő kérdésekkel előállni, mint például az oktatás vagy az egészségügy, ezért van szükség, úgymond tiszta lapként, egy új parlamenti ciklusra. Ez nyilván így van, csak megint ott egy apró probléma:

a Brexit kérdése legfeljebb Donald Trump fejében lezárt kérdés.

A felfüggesztés ugyanis nemcsak a no deal megakadályozását vagy a Brexit elhalasztását lehetetleníti el, de azt is, hogy a megállapodás nélküli kilépést valahogy – ideiglenes rendelkezésekkel – rendezettebbé tegyék. A BBC arra emlékeztet: a parlament jóváhagyása kell ahhoz, hogy extra erőforrást vagy pénzt allokáljanak valamely testületnek a helyzet kezelésére. Ilyen lépésekre jó ideje készült a kormány, ám ezeket az előkészületeket a nyár elején leállították, Johnson pedig annyit mond ezzel kapcsolatban: nem lehet kizárni, hogy nem várt negatív következményei lesznek a no deal Brexitnek.

AFP / Tolga Akmen

Nem véletlen, hogy – még a királynő jóváhagyása előtt – több képviselő jelezte: jogi úton igyekeznek megakadályozni az elnapolást. Nagy kérdés persze, milyen érvet tudnak egy bíróság előtt felmutatni azon túl, hogy egy demokráciában és egy igen kényes politikai helyzetben nem illik megpuccsolni a parlament munkáját.