szerző:
Nagy Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Donald Trump a képviselőház vizsgálataival szembeszegülve akarja ad acta tenni a Mueller-jelentést és megőrizni adótitkait.

Politikai boszorkányüldözés vagy a hatalmi ágak szétválasztása okán a képviselőházra ruházott ellenőrzési jogkör gyakorlása? Az előbbit a republikánus Donald Trump amerikai elnök és szövetségesei, az utóbbit pedig a washingtoni kongresszus alsóházában többségben lévő demokraták állítják arról, milyen kormányhivatalnokokat lehet meghallgatásra beidézni, s mely iratokat lehet bekérni.

Az összecsapások egyik fókuszában a Robert Mueller különleges ügyész által a 2016-os elnökválasztásba való orosz beavatkozásról készített jelentés áll. Trump és republikánus szövetségesei szerint a 448 oldalas dokumentum nyilvánosságra hozatalával (HVG, 2019. április 17.) az ügyet le kell zárni, s az elnök külön is hangsúlyozza, hogy az egész kutakodással tulajdonképpen elvettek két évet a hivatali idejéből. A demokraták viszont úgy vélik, mivel az igazságszolgáltatás akadályozásával kapcsolatban az ízig-vérig jogász Mueller nem foglalt állást, ezért ezen a nyomon még szeretnének tovább vizsgálódni, különösen, hogy a jelentés tíz potenciális esetet is felsorolt.

Demonstrálók a manhattani Trump Tower elött Sokak óhaja
©

A képviselőház igazságügyi bizottsága ezért látni szeretné a teljes Mueller-jelentést, amelynek tizedét kitakarták nemzetbiztonsági okokból, a személyiségi jogok védelme miatt, valamint azért, mert a vádesküdtszék előtt elhangzottak titkosnak számítanak, amennyiben nem történik meg a vádemelés. William Barr igazságügy-miniszter – aki kritikák özönét vonta magára, amikor első nekifutásra négy oldalban, Mueller szerint is torzítva foglalta össze a teljes 448 oldalt – viszont nem hajlandó kiadni a jelentést, s az azt alátámasztó bizonyítékokat. A bizottság ezért azt javasolta, állapítsák meg, hogy Barr szembeszegült (contempt) a kongresszussal, ami elvileg vétségnek számít, s 1-től 12 hónapig terjedő börtönnel sújtható. Vádat azonban az ügyészségnek kellene emelnie, de az igazságügyi tárca ellenőrzése alatt áll, és a gyakorlat azt mutatja, hogy ezt megtagadja.

Eddig egyetlen igazságügy-minisztert – 2012-ben a demokrata Eric Holdert – minősített szembeszegülőnek az akkor republikánusok ellenőrizte képviselőház, ám vádemelés nem történt, a helyette indult polgári per évek múltán csöndes megegyezéssel zárult. Egyelőre Barron múlik annak engedélyezése is, hogy Mueller megjelenhet-e az illetékes képviselőházi bizottságok előtt, mert, bár a munkáját befejezte, még néhány hétig az igazságügyi tárca alkalmazottja.

Robert Mueller és Donald Trump
©

Trump a totális szembeszegülést választotta, s kijelentette, hogy minden képviselőházi idézésnek ellenáll, vonatkozzon az dokumentumokra, a munkatársaira vagy saját magára. Ebben az amerikai alkotmányban az elnök számára garantált végrehajtói előjogra (executive privilege) hivatkozik, ami lehetővé teszi, hogy nemzetbiztonsági fontosságúnak minősített ügyekben, valamint a kormánytagokkal, tanácsadókkal és egyéb munkatársaival folytatott bizalmas beszélgetések tartalmát illetően megtagadja az információt a törvényhozóktól és a bíróságoktól.

A képviselőház adóügyi bizottsága Trump pénzügyeit is górcső alá venné, és a testület demokrata feje, Richard Neal a múlt pénteken hivatalos idézéssel kérte az amerikai adóhivatalt, valamint az azt felügyelő pénzügyminisztériumot, hogy adják át az elnök 2013 és 2018 közötti bevallásait. Ez a második kérés, az elsőt többhetes gondolkodás után a Trump feltétlen hívének tartott Steven Mnuchin pénzügyminiszter megtagadta, mondván, véleménye szerint – aminek alátámasztására igazságügy-minisztériumi állásfoglalást ígért – az információ átadása nem szolgálja a képviselőház alkotmányban és törvényekben is rögzített felügyeleti, illetve jogszabályalkotási hatáskörét, csupán politikai muníciót akarnak szerezni az elnök ellen. A demokraták 2016 óta sürgetik, hogy Trump – ahogy minden hivatali elődje Richard Nixon óta, s a választásokon indult elnökjelölt-aspiránsok sora – hozza nyilvánosságra az adóbevallását, ám a New York-i milliárdos megtagadta.

Trump az ellen is perrel küzd, hogy a Deutsche Bank és a Capital One pénzintézetek, a képviselőházi bizottságok kéréseinek eleget téve, pénzügyi adatokat adjanak ki róla, a cégeiről, s az azokban érdekelt családtagjairól. A demokraták szerint – akárcsak az adóbevallások ügyében – erre azért van szükség, hogy megállapítsák, nem történtek-e külföldi szereplőkkel kapcsolatban olyan pénzmozgások, amik rossz fényt vetnének az elnökre. Aki alighanem azért is szeretné megakadályozni, hogy a pénzügyeibe belenézzenek, mert kiderülne, hogy messze nem olyan sikeres vállalkozó, mint amilyennek beállítja magát, s amire részben építette az elnökválasztási kampányát.

A The New York Times napilap múlt heti oknyomozó írásában azt állította ugyanis, hogy Trump birodalma 1985 és 1994 között összesen 1,17 milliárd dollár veszteséget szenvedett el, miután a kaszinói, az ingatlanvállalkozásai és a légitársasága halmozták a kudarcokat. Az elnök a számokat – egyelőre – nem cáfolta, ám azt állította, ingatlanfejlesztő társaihoz hasonlóan, a törvény adta lehetőségeket kihasználva, „sportból” mutatott ki évről évre veszteséget, amivel tetemes adót spórolt meg. Akadt viszont, aki kiszámolta, ha az apjától, a valóban sikeres ingatlanvállalkozó Fred Trumptól az indulásához – részben kétes tranzakciókkal – kapott, 2018-as értéken 413 millió dollárt négy évtizede államkötvénybe fekteti, ma gazdagabb lenne, mint a vállalkozásai révén.

Elemzők szerint a viselkedésével Trump szinte ki akarja provokálni, hogy a képviselőházban a demokraták indítsák meg az alkotmányos vádemelési eljárást, amihez megvan az abszolút többségük, de az elnök leváltásához, a szenátusban a kétharmados többséghez húsz republikánust kellene maguk mellé állítani. Ez jelenleg lehetetlen, s Trump úgy gondolja, a 2020-as elnökválasztás máris beindult kampányában a szavazói körében az eljárás csak erősítené a narratíváját, miszerint politikai boszorkányüldözés folyik ellene.

Az elnök és a képviselőház közti csetepaténak azonban alkotmányjogi következményei is lehetnek, ha az ügyek eljutnak a legfelső bíróságig. Az alkotmánybírósági szerepet is betöltő – stabil konzervatív többségű – testületnek ugyanis számos, eddig nem érintett területen precedensértékű döntést kellene hoznia a törvényhozói és végrehajtó hatalom szétválasztásának, illetve az elnök jogkörének a kérdésében. Ami a turbulens Trump-korszak fontos politikai öröksége lehet.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megtalálták, hogy kik gyártják az ózonpajzsot romboló, betiltott CFC-gázokat

Megtalálták, hogy kik gyártják az ózonpajzsot romboló, betiltott CFC-gázokat

"10 éve vagyok ebben a szakmában, de még tudnak sokkolni" – mondta Jávor a Hír Tv riporterének

"10 éve vagyok ebben a szakmában, de még tudnak sokkolni" – mondta Jávor a Hír Tv riporterének

Farkas Flóriánék szélnek eresztettek egy csomó migránsozó üzenetet

Farkas Flóriánék szélnek eresztettek egy csomó migránsozó üzenetet

HVG-felmérés: kedvezőtlen hatása lehet az EP-választásnak Magyarországra

HVG-felmérés: kedvezőtlen hatása lehet az EP-választásnak Magyarországra

Ma sem ússzuk meg a záporokat

Ma sem ússzuk meg a záporokat

Alakul a pécsi ellenzéki összefogás

Alakul a pécsi ellenzéki összefogás