Tetszett a cikk?

Az ENSZ illetékes törvényszéke érvényben hagyta a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka, Ratko Mladics ellen hozott korábbi ítéletet, így az 1995-ös srebrenicai vérengzés végrehajtásával vádolt extábornok élete végéig rács mögött marad. Bár az egykori főtiszt valószínűleg több életfogytig tartó büntetést is megszolgált, az ítélet nem volt egyhangú, a testület elnöke különvéleményt fogalmazott meg, szerinte Mladics nem felelős a mintegy 8000 muszlim haláláért.

A bírák többsége szerint az 1942-ben született Mladics nem tudott olyan érveket felhozni, amelyek alapján meg kellett volna változtatni az elsőfokú ítéletet: a testület továbbra is bizonyítottnak látja, hogy a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnokát terheli a felelősség a második világháborút követő évtizedek legsúlyosabb európai atrocitásáért. A vád szerint az 1995 júliusában, több napon tartó tömeggyilkosságot a Mladics alárendeltségébe tartozó szerb hadsereg katonái hajtották végre, s ők voltak azok is, akik megadásra kényszerítették a kelet-boszniai muszlim enklávét őrző holland ENSZ-békefenntartókat. (A holland kéksisakosok tétlensége később belpolitikai vihart okozott Hollandiában, s emiatt le kellett mondania a kormánynak.)

Ratko Mladics 2011-ben
©

Távol Srebrenicától

A testület elnöke – és Mladics védői – azt ismételgették, hogy a muszlim fiúkat és férfiakat akkor ölték meg, amikor Mladics nem is tartózkodott Srebrenicában, és a gyilkosságokat alapvetően nem a szerb hadsereg katonái, hanem a helyi félkatonai csoportok, illetve a boszniai szerb rendőrség tagjai követték el. A védők – és az általuk tanúként behívott szerb tisztek – azt állították, a gyilkosságokat végrehajtó szerb tisztek Mladics tudta nélkül terelték áldozataikat össze, és szándékosan nem értesítették felettesüket terveikről.

Boszniai muzulmán asszonyok nézik a Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg háborús bűnökkel vádolt egykori főparancsnoka (a képernyőn) fellebbviteli perében hozott ítélet kihirdetésének hágai közvetítését a srebrenicai tömegmészárlás áldozatainak temetőjében a Szarajevótól 150 kilométerre, északkeletre fekvő Srebrenica melletti Potocariban 2021. június 8-án
©

A fellebviteli bíróság érvényben hagyta azt a korábbi döntést is, amely szerint Mladicsot nem marasztalták el a Bosznia más területein élő muszlimok és horvátok ellen elkövetett háborús bűncselekmények vádjával. Ez részben annak a következménye, hogy a törvényszék viszonylag gyorsan kívánt döntést hozni, és ezért elsősorban a srebrenicai népirtó akcióra koncentrált. Mladicsot 16 évig tartó bujkálás után 2011-ben fogták el a Szerbiához tartozó Vajdaságban, s az elsőfokú ítéletet 2017-ben hozták meg.

Ezzel megakadályozták, hogy a 79 éves, több betegségben szenvedő Mladics esetében is úgy járjon a világ, mint az 1991–1999-es délszláv háborúk főbűnösének tartott egykori szerb, majd jugoszláv államfővel, Szlobodan Miloseviccsel. A politikust ugyan 2001-ben kiadta Belgrád a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéknek, ám Milosevics 2006-ban szívroham következtében meghalt a börtönben.

Szlobodan Milosevics 2004-ben
©

Bűnismétlés

Bár a most jogerőre emelkedett ítélet csupán Srebrenciáról szól, Mladics Bosznia más körzeteiben is letette névjegyét. Miután a boszniai horvátok és bosnyákok 1992-ben bejelentették, Bosznia-Hercegovina is kilép Jugoszláviából, a helyi szerbek fegyverrel próbálták megakadályozni a függetlenedést, és amikor látták, hogy ez nem sikerül, etnikai tisztogató akciókba kezdtek, hogy a lehető legnagyobb területre terjedjen ki a boszniai szerbek Jugoszláviához, vagy legalábbis Szerbiához hű területe.

Az etnikai tisztogató akciók részeként több tömeggyilkosság is történt Boszniában, s a szerbek koncentrációs táborokat is létrehoztak, ahol az elűzött bosnyákokat, illetve horvátokat tartották fogva embertelen körülmények között. Mladicsot ugyancsak felelősség terheli a modernkori hadtörténelem leghosszabb ostromáért: Szarajevót, a boszniai fővárost 1992 áprilisa és 1996 februárja között tartotta gyűrűben a boszniai szerb hadsereg, amely gyakorlatilag folyamatosan lőtte a várost a környező hegyekben kiépített tüzérségi állásokból.

Szarajevó 1994-ben
©

Családi drámák

Mladics egész pályafutását a jugoszláv hadseregben töltötte – apja is katona volt, s 1945-ben, fia harmadik születésnapján esett el a horvát usztasákkal vívott összecsapásban – s a tehetséges tiszt gyorsan lépett felfelé a ranglétrán. Amikor 1991-ben polgárháborúba torkollott a jugoszláv belpolitikai válság, Mladics először Horvátországban harcolt, s akkor nevezték ki a boszniai szerb hadsereg élére, amikor a bosnyákok és a horvátok bejelentették Bosznia Jugoszláviából való kilépését. Lánya, Ana, aki korábban tisztelte apját, 1994-ben öngyilkosságot követett el azzal a fegyverrel, amelyet apja az egyik katonai iskola elvégzése után kapott ajándékba. Bár Mladics – akit örökre megváltoztatott lánya halála – azt igyekezett bizonygatni, hogy Anát meggyilkolták, a boncolás adatai és a Mladics-lány barátainak beszámolói alapján kizárható a bűncselekmény. Ana nem sokkal öngyilkossága előtt Moszkvában járt, ahol életében először találkozott boszniai muszlim menekültekkel, akik már akkor háborús bűnösnek nevezték a tábornokot. Az orosz fővárosból való hazatérés után Ana állítólag teljesen magába fordult, és valószínűleg azért dobta el az életét, mert csalódott apjában.

Srebrenica, majd a Szarajevó belvárosa elleni több szerb aknatámadás következtében megváltozott a nemzetközi hangulat, és az USA – megelégelve az európai politikusok tehetetlenségét – légitámadásokat intézett a boszniai szerb erők ellen, miközben a horvát hadsereg katonái gyalogsági offenzívát indítottak. A boszniai szerb haderő gyorsan összeomlott, és ennek köszönhető, hogy 1995 decemberében aláírták a harcok beszüntetését hozó daytoni megállapodást.

Mladics a háború után egy ideig nyíltan Belgrádban élt, majd amikor a jelenléte terhessé vált a Milosevics-rezsim számára, illegalitásba vonult. 2011-ig viszonylagos nyugalomban rejtőzködött a vajdasági Lázárföldön – néha felugrott Belgrádba, hogy meglátogassa lánya sírját – ám 2011-ben a szerb rendőrség, amely valószínűleg már régóta tudta, hol bujkál az extábornok, letartóztatta őt.

Ana Mladic sírja
©

Bár egyelőre nem tudni, hogy Mladics hol tölti majd börtönéveit – korábbi bűntársát, az ugyancsak életfogytiglani börtönre ítélt boszniai szerb exelnököt, Radovan Karadzsicsot Angliába vitték át Hágából – az már most biztos, hogy lezárult a délszláv háborús bűnösök felelősségre vonásának talán legfontosabb fejezete. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érintettek szembenéznek a múlttal: Boszniában, Horvátországban és Boszniában is terjednek a nacionalista nézetek, és sok esetben hősként tisztelik a szörnyű bűncselekményeket elkövető tábornokokat, illetve egyéb fegyvereseket.

Ratko Mladics és Radovan Karadzsics 1993-ban
©

A térséget jól ismerő osztrák diplomata, Wolfgant Petritsch – a nemzetközi közösség egykori boszniai főképviselője – igencsak pesszimista. „Mindhárom ország, Szerbia, Bosznia és Horvátország is áldozatnak tekinti magát, és miközben terjednek a revizionista nézetek, egyre többen kérdőjelezik meg a tényeket, és tagadják le felelősségüket. A szerbek sem fogadják el azt, hogy ők voltak azok, akik kirobbantották a harcokat. Azt elismerik, hogy voltak gyilkosságok, viszont tiltakoznak az ellen, hogy népirtó nemzetnek nevezzék őket” – idézte az osztrák diplomatát a The New York Times című amerikai lap.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!