„A küldöttség az ENSZ szerepével kapcsolatban képviselje hazánk álláspontját, mely szerint a COVID–19 világjárvány idején az ENSZ nem volt képes hatékony megoldásokat nyújtani a pandémia elleni küzdelemben, és csak kiegészítő jellegű hozzájárulást tudott biztosítani a nemzetállamok által megtett, a járvány hatásainak enyhítését hatékonyan elősegítő lépésekhez és intézkedésekhez”. Ennek tanulságait fel kell mérni – olvasható azokban az irányelvekben, amelyeket a kormány az ENSZ Közgyűlésének 76. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség tevékenységéhez előírt.

A kedd este közzétett kormányhatározat a kiküldöttek határozottan képviselendő álláspontjának nevezi, hogy „az ENSZ tartózkodjon az új közgyűlési határozatokban, illetve hivatalos állásfoglalásokban a Globális Migrációs Kompaktra, valamint a Globális Menekültügyi Kompaktra történő hivatkozások bármilyen, akár rejtett formában való megjelenítésétől, tekintve, hogy értelmezésünk szerint ezek célja a két dokumentum kötelező és általános érvényű elismertetése, annak ellenére, hogy azokat hazánk mellett több más tagállam sem írta alá, és azok végrehajtásában semmilyen módon nem kívánunk részt venni.”

A magyar küldöttségnek egyebek közt támogatnia kell a terror elleni és az üldözött keresztények érdekét szolgáló fellépést, a Közel-Keletről szóló határozatokban pedig „a kiegyensúlyozottság érvényesüljön Izrael állam egyoldalú felelősségre vonása helyett”. Képviselni kell az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a vallási és nemzeti kisebbségek, valamint az őshonos népek, a nők és gyermekek, illetve a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmét, a nők jogainak előmozdítását, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, és hangsúlyoznia család fontos társadalomépítő szerepét és a hagyományos családmodell megerősítésének szükségességét. A magyar kormány szerint „az ENSZ Emberi Jogi Tanács azonnali, gyökeres reformjára van szükség, mivel a testületnek az elfogult, szakmai szempontból megalapozatlan határozatok és kezdeményezések túlbonyolított szövegezése és átpolitizálása helyett a konszenzusépítést és a párbeszédet kellene elősegítenie”.

Úgy látszik, a kormány a bírálatok ellenére fontosnak tartja a 193 tagállamot, tehát a világ országainak túlnyomó részét tömörítő Egyesült Nemzetek szervezetét, és szeretné, ha Magyarország nagyobb szerephez jutna. Például ha a jövő évi közgyűlésnek magyar elnöke lenne (ez eddig csak 1982-83-ban fordult elő), és a mostani küldöttségnek e jelölés érdekében kell lobbiznia. Továbbá úgy véli, hogy a legfontosabb döntéseket hozó Biztonsági Tanácsnak „meg kell felelnie a XXI. század új geopolitikai és gazdasági realitásainak, így taglétszámának és összetételének tükröznie kell a nemzetközi politikai és gazdasági erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, egyszersmind figyelemmel kell lennie a hatékonyság követelményére is, amelyekre tekintettel indokolt egy további, nem állandó tagsági hely biztosítása a kelet-európai regionális csoport számára, mely növelné Magyarország BT-be való bekerülésének esélyeit”. (Legutóbb 1992-93-ban volt Magyarország a BT két évre választott tagja.)

Arról nem foglal állást a dokumentum, hogy a vétójogú állandó tagok körét kiterjesszék-e, amiről évek óta vita folyik.