Bihari Ádám
Bihari Ádám
Tetszett a cikk?

Oroszország nyugati határainál már évek óta visszatérően zajlanak csapatösszevonások, hadgyakorlatok nagy létszámú állomány és a legmodernebb támadófegyverek felvonultatásával. Minden évben felmerült egy ukrán–orosz háború lehetősége és minden évben leírják, hogy most minden eddiginél nagyobb a valószínűsége a nyílt konfliktus kirobbanásának. De most tényleg minden eddiginél nagyobb a valószínűsége a nyílt konfliktus kirobbanásának.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában

Egy Google-keresés furcsa eredménye jár körbe a közösségi oldalakon. A képen látható, hogy az orosz csapatösszevonások témájában 2016 óta mintha szinte ugyanazokat a címlapsztorikat látjuk viszont: „Többezres orosz csapatösszevonások az ukrán határ mellett”, „Mire készül Putyin? Orosz csapatösszevonások Európában”, „Ukrajna szerint nagyarányú orosz haderő átcsoportosítás zajlik keleti határainál”, “100 ezres orosz haderő készül Ukrajna megszállására”. Bár a kép csak össze van szerkesztve kronológiai rendbe, a cikkek mind valódiak.

A képet Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő osztotta meg egy kommentár kíséretében: „Ez így egy hazárdjáték Putyinék részéről, mert persze rosszul is elsülhet számukra. Erősödhet a nemzeti identitás, a kijevi kormány támogatottsága, és lehet a NATO/EU partnerek nem befosnak, hanem határozottabban állnak ki Ukrajna mellett stb”.

Ugyanaz a lemez, csak keményebb a zene

A cikkeket újraolvasva mintha 2022 lenne, remekül ábrázolják, hogy amit most látunk Oroszország nyugati határain, az már egy jól ismert orosz táncrend, új koreográfiával.

A Vox például már 2016-os, vagyis hat évvel ezelőtti cikkében is arról ír, hogy az ukrán hadsereg sokkal erősebb, mint a 2014-es donbaszi szakadár offenzívák, vagy a Krím elcsatolásának idején. Pedig ekkor még Washington nem szánta el magát hadieszközök szállítására. Az elmúlt hónapokban viszont nem csak az Egyesült Államok, de a balti államok, Lengyelország, Csehország és Törökország is küldött légvédelmi- és páncéltörő rakétákat, drónokat, ütegeket.

2016-ban éppen a Krím-félszigeten történt egy Kijev szerint 40 ezres csapatösszevonás. A cikk már akkoriban is egy lehetséges orosz offenzíva nehézségei közé sorolta a megszállt területek pacifikálását és a cserébe indított súlyos nyugati szankciókat, valamint a „hullazsákokban hazatérő” orosz katonákat. A cikk jóslata szerint a jó hír, hogy ezek Oroszországot elrettentik egy tényleges katonai akciótól. A rossz hír, hogy Oroszország inkább Ukrajna hosszú távú kivéreztetésére játszik.

A Krím-félszigetet elhagyni készülő ukrán tankok szerelvénye a Gvardejszkoe vasútállomáson, a krími főváros, Szimferopol közelében 2014. március 31-én
AFP

Amikor a baltiak voltak soron

A kolléga elég jól tippelt, hiszen 2017-ben is hasonló hírek érkeztek a régióból. Ekkoriban Ukrajnán kívül a balti államok elleni offenzíva rémképe is felmerült az észak-atlanti szövetség tagjai körében. A Millitary Times szeptemberi cikkében a Belarusz Köztársaságban állomásozó több száz harckocsiról és rakétaindító egységről írnak. Elemzők akkori véleménye szerint az északról induló offenzíva akár 36–60 óra alatt elfoglalnák a nagyobb ukrán városokat a térségben. Az apropó ekkor is egy hadgyakorlat volt, 60–100 ezer közötti haderőösszevonással Oroszország nyugati határán, ám ekkor a litván és a lengyel határhoz közel, a fontos stratégiai szerepet betöltő Suwalki-folyosóhoz közel. Ez az alig több mint 100 kilométeres sík terep áll mindössze a Belarusz Köztársaság és az Oroszországhoz tartozó balti-tengeri enklávé, Kalinyingrád között. Nem csoda, hogy védelmét egy esetleges „külső támadással” szemben egy szintén 2017-es NATO gyakorlatban is szimulálták.

2018-ban a New York Times írt arról, ukrán tisztviselőkre hivatkozva, hogy harckocsikból és tüzérségből álló orosz haderők csoportosulnak nagy számban az ukrán határ mentén. Akkor éppen a Krím-félszigeten fekvő Dzankhoi repterére érkezett Il-76-os vadászgépek és a környéken telepített S-400-as nagy hatótávolságú légelhárító rakétarendszerek okoztak riadalmat, valamint kelet-ukrán határ másik oldalán összevont T-72-es harckocsikból álló egységek. „Ez nem egy egyszerű gyakorlat, ez orosz hadieszközök koncentrálása a határainkon” – mondta akkor Volodimir V. Fesenko, a lapnak nyilatkozó ukrán elemző. A cikk születése előtt nem sokkal, 2018 novemberében egészen éles helyzet alakult ki, amikor orosz hadihajók először tüzet nyitottak az ukrán haditengerészet egyik hajójára a Fekete-tengeren.

A nyílt háborúval fenyegető akcióra válaszul végül ukrán részről Petro Porosenko elnök rendkívüli állapotot rendelt el az Oroszországgal határos régióban. Az elnök szerint 80 ezres orosz haderőt vontak össze a határ orosz oldalán. A cikkben egyébként érdekes módon szintén napra pontosan megjósolják az orosz támadás időpontját: „az ukrán hírszerzés szerint az invázió szombaton kezdődhet, amikor az önálló ukrán ortodox egyház kiszakadásáról tárgyaltak egyházi vezetők Kijevben”. „Szombaton nem indult meg az invázió” – áll a cikk következő mondatában. Erre hivatkozva Oroszország már akkor háborús provokátornak állította be az ukrán tisztviselőket.

Ukrán szélsőjobboldaliak a kijevi Függetlenség terén tartott tüntetésükön 2018. december 7-én. Az ukrán nacionalisták azt követelték az ukrán elnöktől, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat és állítsa le az összes gazdasági kapcsolatot Oroszországgal
AFP

A szerelemből dezertált harckocsizó nő

2019-ben a Radio Lemberg nevű ukrán honlapon jelent meg egy cikk, amiben szintén 100 ezres orosz csapatösszevonásokról írnak az ukrán határ közelében, csakhogy ebbe beleszámolták a szakadár erők szerintük nagyjából 45 ezresre becsült haderejét is, valamint a határ orosz oldalán gyülekező 53 ezres reguláris orosz csapatokat is.

A 2019-es csapatösszevonások egyik talán legfurcsább mozzanata volt, amikor egy szakadár oldalról dezertáló orosz katonanő szolgáltatott információkat egy állítólagos orosz invázió részletes terveiről – erről a Radio Free Europe írt három éve. Szvetlana Drjuk egy csak nőkből álló harckocsis egység vezetőjeként harcolt a szakadárok oldalán 2014 óta, ám egy „mézesbödönnek” becézett akcióban elcsábította egy, az ukrán hírszerzésnek dolgozó kém, akivel elhagyta a szakadárokat és ukrán területre dezertált. A nő szerint a 100 ezres orosz haderő alig 4 óra alatt lépné át a határokat. Állítólag dokumentumokat is szolgáltatott a T-72-es harckocsi legújabb változatának, a T-72B3-asnak a szakadár területeken zajló teszteléséről.

Orosz T-72B3 harckocsi gurul a Győzelem napi parádén a moszkvai Vörös téren 2019-ben
AFP

Az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta tehát szinte minden évben sor került nagyobb csapatösszevonásokra az ukrán határ szomszédságában. Ukrajnát azonban nemhogy nem sikerült kivéreztetni, de hadserege évről-évre erősödött, ahogyan az országba irányuló fegyverszállítmányok mérete is folyamatosan nő és egyre sokszínűbb. A Nyugat toleranciaküszöbe pedig nemhogy emelkedett, hanem szinte soha nem látott mértékben csökkent. Ahogyan arról korábban írtunk, az agresszív amerikai retorika nyomán egy korlátozott beavatkozás is súlyos következményekkel járhat Oroszország számára.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!