Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Egy Google-keresés furcsa eredménye jár körbe a közösségi oldalakon. A képen látható, hogy az orosz csapatösszevonások témájában 2016 óta mintha szinte ugyanazokat a címlapsztorikat látjuk viszont: „Többezres orosz csapatösszevonások az ukrán határ mellett”, „Mire készül Putyin? Orosz csapatösszevonások Európában”, „Ukrajna szerint nagyarányú orosz haderő átcsoportosítás zajlik keleti határainál”, “100 ezres orosz haderő készül Ukrajna megszállására”. Bár a kép csak össze van szerkesztve kronológiai rendbe, a cikkek mind valódiak.
A képet Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő osztotta meg egy kommentár kíséretében: „Ez így egy hazárdjáték Putyinék részéről, mert persze rosszul is elsülhet számukra. Erősödhet a nemzeti identitás, a kijevi kormány támogatottsága, és lehet a NATO/EU partnerek nem befosnak, hanem határozottabban állnak ki Ukrajna mellett stb”.
Ugyanaz a lemez, csak keményebb a zene
A cikkeket újraolvasva mintha 2022 lenne, remekül ábrázolják, hogy amit most látunk Oroszország nyugati határain, az már egy jól ismert orosz táncrend, új koreográfiával.
A Vox például már 2016-os, vagyis hat évvel ezelőtti cikkében is arról ír, hogy az ukrán hadsereg sokkal erősebb, mint a 2014-es donbaszi szakadár offenzívák, vagy a Krím elcsatolásának idején. Pedig ekkor még Washington nem szánta el magát hadieszközök szállítására. Az elmúlt hónapokban viszont nem csak az Egyesült Államok, de a balti államok, Lengyelország, Csehország és Törökország is küldött légvédelmi- és páncéltörő rakétákat, drónokat, ütegeket.
2016-ban éppen a Krím-félszigeten történt egy Kijev szerint 40 ezres csapatösszevonás. A cikk már akkoriban is egy lehetséges orosz offenzíva nehézségei közé sorolta a megszállt területek pacifikálását és a cserébe indított súlyos nyugati szankciókat, valamint a „hullazsákokban hazatérő” orosz katonákat. A cikk jóslata szerint a jó hír, hogy ezek Oroszországot elrettentik egy tényleges katonai akciótól. A rossz hír, hogy Oroszország inkább Ukrajna hosszú távú kivéreztetésére játszik.
Amikor a baltiak voltak soron
A kolléga elég jól tippelt, hiszen 2017-ben is hasonló hírek érkeztek a régióból. Ekkoriban Ukrajnán kívül a balti államok elleni offenzíva rémképe is felmerült az észak-atlanti szövetség tagjai körében. A Millitary Times szeptemberi cikkében a Belarusz Köztársaságban állomásozó több száz harckocsiról és rakétaindító egységről írnak. Elemzők akkori véleménye szerint az északról induló offenzíva akár 36–60 óra alatt elfoglalnák a nagyobb ukrán városokat a térségben. Az apropó ekkor is egy hadgyakorlat volt, 60–100 ezer közötti haderőösszevonással Oroszország nyugati határán, ám ekkor a litván és a lengyel határhoz közel, a fontos stratégiai szerepet betöltő Suwalki-folyosóhoz közel. Ez az alig több mint 100 kilométeres sík terep áll mindössze a Belarusz Köztársaság és az Oroszországhoz tartozó balti-tengeri enklávé, Kalinyingrád között. Nem csoda, hogy védelmét egy esetleges „külső támadással” szemben egy szintén 2017-es NATO gyakorlatban is szimulálták.
2018-ban a New York Times írt arról, ukrán tisztviselőkre hivatkozva, hogy harckocsikból és tüzérségből álló orosz haderők csoportosulnak nagy számban az ukrán határ mentén. Akkor éppen a Krím-félszigeten fekvő Dzankhoi repterére érkezett Il-76-os vadászgépek és a környéken telepített S-400-as nagy hatótávolságú légelhárító rakétarendszerek okoztak riadalmat, valamint kelet-ukrán határ másik oldalán összevont T-72-es harckocsikból álló egységek. „Ez nem egy egyszerű gyakorlat, ez orosz hadieszközök koncentrálása a határainkon” – mondta akkor Volodimir V. Fesenko, a lapnak nyilatkozó ukrán elemző. A cikk születése előtt nem sokkal, 2018 novemberében egészen éles helyzet alakult ki, amikor orosz hadihajók először tüzet nyitottak az ukrán haditengerészet egyik hajójára a Fekete-tengeren.
A nyílt háborúval fenyegető akcióra válaszul végül ukrán részről Petro Porosenko elnök rendkívüli állapotot rendelt el az Oroszországgal határos régióban. Az elnök szerint 80 ezres orosz haderőt vontak össze a határ orosz oldalán. A cikkben egyébként érdekes módon szintén napra pontosan megjósolják az orosz támadás időpontját: „az ukrán hírszerzés szerint az invázió szombaton kezdődhet, amikor az önálló ukrán ortodox egyház kiszakadásáról tárgyaltak egyházi vezetők Kijevben”. „Szombaton nem indult meg az invázió” – áll a cikk következő mondatában. Erre hivatkozva Oroszország már akkor háborús provokátornak állította be az ukrán tisztviselőket.
A szerelemből dezertált harckocsizó nő
2019-ben a Radio Lemberg nevű ukrán honlapon jelent meg egy cikk, amiben szintén 100 ezres orosz csapatösszevonásokról írnak az ukrán határ közelében, csakhogy ebbe beleszámolták a szakadár erők szerintük nagyjából 45 ezresre becsült haderejét is, valamint a határ orosz oldalán gyülekező 53 ezres reguláris orosz csapatokat is.
A 2019-es csapatösszevonások egyik talán legfurcsább mozzanata volt, amikor egy szakadár oldalról dezertáló orosz katonanő szolgáltatott információkat egy állítólagos orosz invázió részletes terveiről – erről a Radio Free Europe írt három éve. Szvetlana Drjuk egy csak nőkből álló harckocsis egység vezetőjeként harcolt a szakadárok oldalán 2014 óta, ám egy „mézesbödönnek” becézett akcióban elcsábította egy, az ukrán hírszerzésnek dolgozó kém, akivel elhagyta a szakadárokat és ukrán területre dezertált. A nő szerint a 100 ezres orosz haderő alig 4 óra alatt lépné át a határokat. Állítólag dokumentumokat is szolgáltatott a T-72-es harckocsi legújabb változatának, a T-72B3-asnak a szakadár területeken zajló teszteléséről.
Az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta tehát szinte minden évben sor került nagyobb csapatösszevonásokra az ukrán határ szomszédságában. Ukrajnát azonban nemhogy nem sikerült kivéreztetni, de hadserege évről-évre erősödött, ahogyan az országba irányuló fegyverszállítmányok mérete is folyamatosan nő és egyre sokszínűbb. A Nyugat toleranciaküszöbe pedig nemhogy emelkedett, hanem szinte soha nem látott mértékben csökkent. Ahogyan arról korábban írtunk, az agresszív amerikai retorika nyomán egy korlátozott beavatkozás is súlyos következményekkel járhat Oroszország számára.
