"A következő kormánynak klímakormánynak kell lennie" – hangsúlyozta Annalena Baerbock, a zöldek társelnöke. Mit jelent ez a gyakorlatban? A zöldek "masszív beruházásokat" akarnak a gazdaság átalakítása érdekében, vagyis a következő kormánynak sokat kellene költenie a klímaváltozás elleni harcra.

A liberálisok (FDP) viszont a piac hívei, szerintük az majd eléri a kívánt klímacélokat, ha megfelelően szabályozzák. "A választás eredményei világossá tették azt, hogy az emberek nem kívánják a klímacélok megvalósítását oly módon, hogy feláldozzuk érte a gazdasági prosperitást, de a fordítottját sem akarják, hogy a gazdasági növekedés érdekében elhanyagoljuk a klímaváltozás elleni harcot" – nyilatkozta Volker Wissing, az FDP főtitkára az ARD televíziónak. Hozzátette: "ezért össze kell ülnünk, hogy olyan megoldást találjunk, amely összeegyezteti a klímaváltozás elleni küzdelmet a gazdasági növekedéssel".

Mindkét kis párt magának akarja a legfontosabb tárcát, a pénzügyminiszterét, amelyet jelenleg a választásokon győztes Olaf Scholz tölt be – írja elemzésében a Politico. A zöldek ezen kívül környezetvédelmi minisztériumot is szeretnének, méghozzá vétójoggal. Vagyis ennek az új tárcának joga lenne a többi minisztérium intézkedéseit megkontráznia, ha azok nem felelnek meg a környezetvédelmi szabályoknak, amelyeket Párizsban fogadtak el. Az FDP elfogadja a környezetvédelmi minisztérium ötletét, de a vétójogot nem. Abban viszont közmegegyezés van, hogy Németországnak el kell érnie a karbonsemlegességet valamikor 2040 és 2050 között. A kérdés, hogy miképp lehet?

A szakítópróba az autóipar lehet. Ez Németország legfontosabb iparága, amelynek szerepe meghatározó a gazdaságban és a klímacélok elérésében. Brüsszel azt javasolja, hogy 2035-ig szüntessék meg a környezetszennyező autók eladását. A zöldek Németországban szeretnék ezt előrehozni 2030-ra. Az FDP mindkét tilalmi dátumot ellenzi.

Megosztja a leendő koalíciós partnereket az Északi áramlat 2 orosz földgázvezeték ügye is. A zöldek kifejezetten ellenzik annak használatát, a liberálisok is szkeptikusok, de a szociáldemokraták nagy győzelmet arattak abban a régióban, ahol a tengeralatti vezeték eléri Németországot. A helyi szociáldemokraták pedig támogatják az orosz földgázvezetéket.

A harmadik vitapont: ki fizessen és hogyan a karbonlábnyomért? Az FDP, éppúgy mint a választásokon a második helyen végzett CDU-CSU szerint a piacon kell eldőlnie ennek. Annalena Baerbock szerint egyedül a piaci árra bízni a megoldást "társadalmilag igazságtalan lenne". A zöldek társelnöke kijelentette: "a piac nem oldja meg a klímaválságot, mert a piacot nem érdeklik az emberek".

A szociáldemokraták is amellett vannak, hogy a klímaválság elleni harcot nem lehet ráhagyni a piacra.

A negyedik vitapont a potenciális koalíciós partnerek között a szén. Németország hagyományos energiahordozóját mindenki ki akarja vonni a forgalomból, de mindenki máskor. Olaf Scholz a szociáldemokraták nevében ragaszkodik a 2038-as dátumhoz, de a választási kampány idején a zöldek 2030-at jelölték meg céldátumnak.

Karbonsemlegesség és az EU

Berlin Európa-politikáját is alapvetően befolyásolhatja, hogy a koalíciós partnerek milyen megállapodást kötnek a karbonsemlegességről. Brüsszel ugyanis ki akarja terjeszteni a karbonkereskedelmet a közúti szállításra és a a fűtésre is. Németországban ez a rendszer már működik, és Angela Merkel kancellár ezért küzdött Brüsszelben. Csakhogy Franciaország ellenzi ezt. Németországban pedig mind a szociáldemokraták, mind a zöldek csak félszívvel támogatják.

Mindennek ellenére a szociáldemokraták választási győzelme Németországban megnövelte a játékterét az Európai Unió zöld biztosának, Frans Timmermansnak. A holland szocialista biztos Twitteren így értékelte a német választások eredményét: "a társadalmi igazságosság, a klímaváltozás elleni védelem és a gazdaság zöld átalakítása kéz a kézben jár egymással, és a választási eredmények ezt megerősítik" – idézi a Green Deal (Zöld megállapodás) brüsszeli fő felelősét a Politico.