90 százalékos kibocsátás-csökkentést vállalnak az EU tagállamai 2040-re az 1990-es szinthez képest, így már nem üres kézzel megy az uniós küldöttség az ENSZ novemberi klímacsúcsára, a COP30-ra a brazíliai Belémbe. A tagállamok illetékes környezetvédelmi minisztereinek 5 perc híján 24 órás egyeztetéseket követően november 5-én sikerült egyezségre jutniuk. Így végre be tudják ezeket nyújtani az ENSZ felé, és a szövetség erősebb tárgyalási pozícióival indulhat neki a november 6-án előkészítő fórummal alapozó, majd november 10-én hivatalosan is elinduló magas szintű klímakonferenciának – írja az uniós döntésről szóló gyorselemzésében Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szakértője a Másfélfokon.
Az országok önkéntes, a globális felmelegedés okozó üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátás-csökkentési vállalásai (NDC-k) az idén 10 éves Párizsi klímaegyezményből fakadnak. A megállapodásban azt tűzték ki az államok, hogy 2 Celsius-fok alatt, de lehetőleg 1,5 fokon tartják a globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti szinthez képest. Így lehet csak elkerülni a klímaváltozás legsúlyosabb negatív hatásait. A kormányok ennek érdekében dolgoznak ki rendszeresen egyre ambíciózusabb vállalásokat.
Időszerű
Mint a szakértő írja, a döntés időszerű volt, nem csak azért, mert az új vállalások határideje eredetileg idén február, majd szeptember vége lett volna, de azért is mert a héten jelent meg az ENSZ környezetvédelmi programjának, a UNEP-nek a legfrissebb jelentése, ami megállapította, hogy az eddig vállalások még nem tartanak minket azon a pályán, ami elég lenne a másfélfokos cél eléréséhez.
Ezért is volt fontos, hogy – bár a határidőkön túl, de – mind az EU, mind Kína végül elfogadta új vállalásokat, amivel utat mutatott más nagy kibocsátóknak is. Mivel Kína november 3-án adta le új vállalását – történelme során először fogja csökkenteni kibocsátásait, 7-10 százalékot vállalt 2035-ig –, az EU pedig most döntött róla, a fent idézett jelentésbe nem kerültek bele.
Kompromisszumok
A szakértő jelezte, hogy az EU-s vállalásról szóló megállapodást csak kompromisszumok árán sikerült elfogadni. Több állam ugyanis vagy teljesíthetetlennek tartotta a vállalásokat vagy attól féltek, hogy súlyos gazdasági következményekkel jár. Őket az alábbi engedményekkel igyekeztek jobb belátásra bírni:
- Az országok kibocsátás-csökkentési kötelezettségük egy részét a fejlődő világban végzett klímavédelmi projektekkel teljesíthetik, ezzel így az összességében 90 százalékos cél az EU-n belül valójában már csak 85 százalékos kibocsátás-csökkenést jelent.
- Egy évvel elhalasztották az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer, az EU ETS kibővítését, ami a fűtésre és üzemanyagra vonatkozó új szén-dioxid-árazást vezetett volna be, de így fog 2027-ben életbe lépni.
- Az autóipari lobbinak engedve az EU újraértékeli a 2035-re tervezett zéró kibocsátású járművek előírását is. Ez a szabály eredendően betiltaná az új dízel- és benzines autók értékesítését, de a tervek szerint a „zéró, alacsony kibocsátású és megújuló üzemanyagokat” is figyelembe vehetik majd az értékelésben.
A közel 24 órás tárgyalássorozat végén mégis maradt néhány tagállam, ami ellene szavazott: Lengyelország, Magyarország és Szlovákia, Belgium és Bulgária pedig tartózkodott. A Tanács azonban végül elfogadta.
A COP30 előkészítő fóruma november 6-án nyílik meg Brazíliában, ahol Ursula von der Leyen pénteken vesz részt a magas szintű tárgyalásokon. A 2040-es 90 százalékos célt alapul véve az EU 2035-re 66,25 százalék és 72,5 százalék közötti kibocsátás-csökkentést vállalt.
Ez nagyjából hasonló a többi nagy kibocsátók vállalásaihoz– írja a szakértő, aki jelzi hogy bár az összehasonlítás nehézkes, mert sokszor más módszertant követnek az államok, de mégis jól mutatják az ambíciókat:
- az USA még Biden alatt 61-66
- Japán 60,
- Kanada 45-50,
- Ausztrália 62-70,
- Oroszország 65-67,
- az Egyesült Arab Emirátusok 47,
- míg Kína a már említett 7-10 százalékos kibocsátás-csökkentést vállalta 2035-ig.
Ezzel az EU a nagy kibocsátók közül az ambiciózusabbak közé tartozik, bár India még várat magára és Kína vállalása sem elégséges. Szerinte az uniós klímacélok elfogadása körüli belső megosztottság és késlekedés negatív hatással volt az EU nemzetközi megítélésére, de a végül elfogadott ambiciózus vállalás ösztönzőleg hathat a még késlekedő országokra.
