Larry Hagman péntek délután halt meg egy dallasi kórházban, családja körében, rosszindulató daganatos megbetegedés okozta szövődmények következtében - közölte a Dallas Morning News című lap a színész családjára hivatkozva. Torokrákja volt, de a 90-es években májrákban és májzsugorodásban is szenvedett, ami évtizedekig húzódó alkoholizmusának következménye volt. 1995-ben májátültetésen esett át, 2003-ban új májának egy részét eltávolították.

Az egész világot meghódító nyolcvanas évekbeli Dallas sorozat rakétaként röpítette Hagmant a népszerűség csúcsára, amely csak a Beatles vagy Muhammad Ali ismertségével vethető össze. A Dallas volt a világ legnézettebb tévésorozata, 57 országban mintegy 300 millióan látták.

A TNT tévécsatorna megrendelésére tavaly októbertól idén év elejéig a Dallas újabb tíz epizódját forgatták, amelyben Jockey szerepét ismét Hagman, öccsét, Bobbyt megint Patrick Duffy alakítja, és Linda Gray is feltűnik Jockey volt feleségeként. A szereposztásban szóhoz jutottak a legifjabb Ewing-generáció tagjai.

Hagman tavaly hozta nyilvánosságra, hogy rákban szenved. Ennek ellenére elvállalta és eljátszottak élete legnagyobb szerepének folytatását. Magánéletében azonban egészen másmilyen volt, mint a visszataszító filmbeli olajbáró. Barátai melegszívű és jókedélyű emberként írják le, aki az olajban sem hitt: környezetvédőként a napenergia mellett kardoskodott.

Portré:

Larry Hagman a texasi Fort Worthban született 1931. szeptember 21-én. Édesanyja Mary Martin színésznő, édesapja ügyvéd, majd kerületi ügyész volt. A kisfiú ötéves volt, amikor szülei elváltak, és őt egy ideig nagymamája nevelte. Tizenkét évesen került vissza édesanyjához, aki újra férjhez ment, Broadway-karriert kezdett, filmszerepeket kapott, és a forgatásokra fiát is magával vitte. Hagman Dallasban lépett először a színpadra, majd több vidéki színházban szerepelt. Anyja társulatával Londonban is fellépett egy musicalben, amelyben a főszerep az édesanyjáé volt.

A koreai háború alatt a légierőknél szolgált, utána visszatért New Yorkba, és színpadi színészként szerzett elismertséget - kisebb off-Broadway-darabokat követően az 1950-es években a Broadway közönségét is meghódította. A jóképű fiatalemberre hamarosan a televízió is felfigyelt, az 1960-as évek elején előbb epizódszerepeket kapott, az évtized közepén aztán a Jeannie, a háziszellem című vígjátéksorozat űrhajósaként széles körben is ismertté vált, több filmes ajánlattal is megkeresték.

1978-ban jelent meg először Amerikában a tévé képernyőjén mint Jockey Ewing texasi olajmágnás. A szerep érdekessége, hogy bár Hagman ebben aratta karrierje legnagyobb sikerét, először el sem akarta fogadni, pedig épp munka nélkül volt. Nem tetszett neki a forgatókönyv, és csak felesége rábeszélésére mondott igent a csavaros észjárású, gátlástalan texasi olajmágnás megformálására. (További érdekesség, hogy addigi pályafutása során leginkább pozitív hősöket alakított, az intrikus szerepének eljátszásával bizonyíthatta színészi sokoldalúságát.) A szappanopera, amely a tengerentúlon 1991-ig futott, világszerte - így az 1990-es években Magyarországon is - hatalmas sikert aratott. A szereplők közül Hagman volt az egyedüli, aki mind a 357 epizódban feltűnt. Milliók ültek a képernyők előtt a Ki lőtte meg Jockeyt? című izgalmas epizód után, amely az 1980-as szezont zárta, amikor nem volt világos, hogy Jockeyt életben hagyják-e a darab szerzői. A titkot feltáró epizódot pedig többen látták, mint korábban bármely más programot a televíziózás történetében. (A producerekkel keményen alkudozó Hagman végül hatalmas gázsiemeléssel a zsebében vitte tovább a szerepet.)

A sorozat befejezése után két tévéfilm is készült a történet nyomán, a Dallas: Jockey visszatér (1996) és a Ewingok háborúja (1998) címmel. A sorozat készítői tavaly jelentették be, hogy folytatják a Ewing-dinasztia történetét, és a család fiatal generációjának sorsát követik nyomon. Az új széria húszéves szünet után, idén nyáron indult útjára.

Hagman a Dallas után sem szakadt el a tévésorozatoktól, többek között az Orleans, majd a nálunk is futó Kés/alatt című orvosi szériában tűnt fel, szerepelt el A nemzet színe-java című vígjátékban, valamint a Nixon című filmdrámában (utóbbiban szintén olajjal foglalkozó üzletembert formált meg), néhány film erejéig pedig produceri és rendezői munkát is vállalt. Larry Hagmant a Dallas című sorozatban nyújtott alakításáért négy alkalommal jelölték Golden Globe (Arany Glóbusz)-díjra, kétszer Emmy-díjra, és 1981 óta csillaga díszíti a Hírességek sétányát.

Feleségével, egy egykori svéd modellel 1954-ben kötött házasságot, két gyermekük született. A színész évtizedekig küzdött az alkohollal, amelyről 1995-ös májátültetése után lemondott, vegetáriánus és nemdohányzó lett. Tevékenyen részt vett a dohányzásellenes kampányban és támogatta a szervátültetéseket. 2002 szeptemberében Magyarországon is járt, Balatonaligán a szervátültetettek és művesekezeltek Európa-játékának díszvendégeként. Jellegzetessége volt a cowboykalapja és széles mosolya, és nagy rajongója volt Maffiózók című tévésorozatnak. Helló, drágám! című önéletrajzi könyve magyarul is megjelent.

Larry Hagman 81 évesen rákbetegségben hunyt el egy dallasi kórházban november 23-án.