szerző:
Vass Vilmos

A PISA-eredményekre reagálni kell, de könnyű elhibázni.

A fenti kérdés (Vörösmarty után szabadon) aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint a PISA 2015 (Programme for International Student Assessment) nemzetközi mérés drámai hazai eredményei alapján kibontakozó szakmai és társadalmi diskurzus. Ennek egyik sarkalatos pontja a Nemzeti alaptanterv tanulói teljesítményekre gyakorolt hatása volt. Kétségtelen tény, hogy a NAT 2012 erőteljesen tananyagközpontú filozófiája nem támogatta a kompetenciák fejlesztését. Különösen azokon a területeken mutatható ki tényekre alapozottan a visszaesés, amelyeket a kezdetektől fogva (PISA 2000) a nemzetközi összehasonlító mérés az előtérbe helyezett.

Nevezetesen a diákok olvasási-szövegértési képességeinek, matematikai és természettudományos eszköztudásának a feltérképezéséről van szó. Első megközelítésben, a Nemzeti alaptanterv 2003. és 2007. évi felülvizsgálatának egyik sarkalatos pontja a kompetenciák fejlesztésének előtérbe helyezése volt. Oktatáspolitikai szempontból kissé egyszerű megoldásnak tűnik a korábbi tananyag-központúság felváltása a kompetencia alapú stratégiával. Ráadásul a címben feltett kérdést is csak alaposabb, tudományos igényű hatás- és beválásvizsgálatok után lehet megválaszolni. Néhány tantervelméleti szakembert (beleértve magamat is) minden bizonnyal komoly izgalomba hozna ez a kutatás, főként annak tantervfilozófiai, a tantervi tartalom, a fejlesztendő képességek, valamint az attitűdök egymásra építettségének az elemzése.

Ám témánk szempontjából lényegesebb (második megközelítés), hogy a Nemzeti alaptanterv a tartalmi szabályozás rendszerének egyik meghatározó elemét képezi. Az utóbbi évek erőteljes központosítása, nem meglepő módon a centralizált tartalmi szabályozás erősödését eredményezte. Ez a szabályozási technika a Nemzeti alaptanterv legitimációs-előíró funkcióját helyezte az előtérbe, amely a részletes tananyag megtanítására, „leadására” kötelezi mind a mai napig az iskolákat. Ám talán még ennél is súlyosabb probléma, hogy a tartalmi szabályozási rendszer másik meghatározó elemét, a helyi tanterveket látványosan negligálta.

Törvényileg természetesen minden oktatási intézmény pedagógiai programja „NAT-konform”, ám a megvalósított, a tanított és az elsajátított tantervek világában drámai változások indultak meg. Ennek csak egyik vészjelzése, ami a PISA 2015 eredményei alapján, az adatokból jól kiolvasható. A szakmai autonómia drasztikus semmibe vételének, a helyi innovációk elsorvasztásának következményeit azonban nem minden esetben lehet számszerűsíteni. A háromévente megjelenő eredmények kétségkívül jelzésértékűek, ám hosszabb távon a károk felbecsülhetetlenek. Ezeket nem lehet enyhíteni a folyamatos törvényi, tantervi és tankönyvi átalakításokkal, voluntarista beavatkozásokkal.

A címben feltett kérdésre visszatérve, érdemes felidézni, hogy a 2003. és a 2007. évek NAT-felülvizsgálatai egy decentralizált szabályozási környezetben valósultak meg. A Nemzeti alaptanterv stratégiai-fejlesztési funkciója került az előtérbe, amely a közoktatás elvi, személeti megalapozását, „az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonját a kulcskompetenciák meghatozott rendszerében” képzelte el. Ám a nemzeti standardok felülvizsgálatánál lényegesen fontosabb a tantervi implementáció kérdésköre. Az a támogató rendszer, amely a NAT 2003 és 2007 bevezetésekor kezdett kialakulni, lényeges különbséget mutatott a korábbi tantervi minták és tankönyvek világához képest. Azok a pedagógiai eszközegyüttesek, oktatási programcsomagok, amelyek a korábbi évtizedek innovációira, divatos szóval jó gyakorlataira épültek, a pedagógiai módszertani és értékelési kultúra erősítését célozták meg, különös tekintettel az olvasás-szövegértés, a matematikai és a szociális kompetencia területekre vonatkozóan. Nota bene: nagyobb részt ezt mérik a PISA-vizsgálatok.

Ám a címben feltett kérdésre nem az a válasz, hogy igazítsuk egy-egy nemzetközi mérés filozófiájához, tudáskoncepciójához a Nemzeti alaptantervet és a helyi tanterveket. Különösen ne essünk bele abba a csapdába, amely már számos „PISA-sokkon” átesett ország pedagógusait jellemezték. Nevezetesen a tesztekre tanítás egyre erősödő nyomásáról van szó, amely rövid távon az eredmények némi javulását eredményezi, ám hosszú távon a közoktatási rendszer innovációjának és kreativitásának elsorvadásával jár. Úgy járunk, mint a társasjátékban az a játékos, aki rosszat dob és vissza kell térnie a startmezőre.

 

A szerző a 2003. és 2007. évi NAT felülvizsgálatok szakmai vezetője, a 2007. évi NAT  Implementációs Bizottság elnöke.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!