Az angol kocsmákban például már a 18-19. században fogyasztottak kevert söritalokat. Igaz, akkoriban még csak sört öntöttek össze sörrel. Ezek egyike a „half and half”, ami sötétebb színű bitter ale és világosabb mild ale egy az egy arányú keveréke.

Ennek a korai sörkoktélnak kései leszármazottja a nálunk is ismert „rigó” vagy „vágott”, ami egyszerűen csak világos és barna sör egyenlő arányú elegyítése. A németek ezt schnitt-nek, az osztrákok gemischtes-nek, a csehek řežané-nak nevezik. Megfelelő sörök és kellő tapasztalat birtokában ezt úgy is lehet prezentálni, hogy alulra kerül a barna sör, s attól elkülönülve, felülre a világos.

Szintén még a „történelem előtti” időből ismert az angol entire, ami nem más, mint a pubban csapolt sörök egyenlő arányú keveréke. Eredete arra vezethető vissza, amikor az eltérő adóteher – és az eltérő ár – miatt a vendégek anyagi megfontolásból vékonyabb (és olcsóbb) sörrel hígították fel a testesebbet. Ennek egy továbbfejlesztett változata a teljes sör, amikor mindegyik csapra vert fajtából kerül a korsóba. Ehhez elég strapabírónak kell lenni.

Klasszikusok

Black velvet: egy rész stout és egy rész pezsgő. Churchill: 5 dl világos sör 0,5 dl Camparival felöntve. Dog’s nose: 2,5 dl porter és 1 cl gin. Moscow mule: 3 cl vodka, 3 cl citromlé és 3 dl világos lager sör. Jean Biere: 2 dl világos lager sör 2 cl konyakkal felöntve. Skip and go naked: 3 dl világos lager sör, 2 cl gin, 2 cl citromlé és egy öntet grenadine. Ruddy Mary: egy pohár világos lager sörbe 2-3 csepp Tabascót csöppentünk.

A klasszikus sörkoktélok ősatyja azonban a radler, amelyet egy München melletti vendéglős, Franz Xaver talált fel kétségbeesésében 1922 egyik forró júniusi vasárnapján. A korabeli tudósítások szerint azon a 87 évvel ezelőtti napon legalább 13 ezren pattantak kerékpárjuk nyergébe, hogy felkeressék valamelyik városszéli sörkertet. Xaver úr söre ennek megfelelően vészes tempóban fogyott, ezért a kreatív beállítottságú kocsmáros elhatározta, hogy felhígítja a söritalt a már hosszú ideje pincéjében heverő és eladhatatlannak bizonyuló limonádékészletével. A sör-limonádé keverék, a radlermass, szabadfordításban a kerekezőpint, végül oly sikeresnek bizonyult, hogy rövidesen felvette sörkertjének specialitásai közé. Idővel a radler meghódította Münchent, majd Bajorországot is. Ma már premix, azaz gyárilag palackozva is készítik. Németországon kívül Ausztriában, Csehországban és Magyarországon is. Sokak által igen kedvelt nyári frissítő, és még biciklire sem pattannak a kedvéért.

A bajorok azonban igen kísérletező kedvűek – már ami a söröket illeti –, s nem sokkal később a limonádét kipróbálták a búzasörrel is. Idővel ez a speciális radler önállósult, s felvette a russ (vagy russe, russ’n) nevet. A búzasör viszonylagos semlegessége, visszafogottabb keserűsége megihlette a berlini sörözősöket is. S ízesíteni, „koktélosítani” kezdték. Bár a gyakorlat feltehetőleg még abból a korból eredt, amikor nem mindig és nem mindenütt használtak komlót a sörfőzéshez. Például egyes berlini sörfőzők még a 19. század kezdetén is komló helyett különböző gyógyfüveket tettek a sörükbe. A szagos müge egykor – különösen Ausztriában és Németországban – mint erősítőszer volt ismert, amelyet épp úgy használtak tea, bor, likőr vagy sör készítéséhez.

Manapság a német főváros környékén, különösen nyáron igen népszerűek a Berliner Weisse szörpökkel – málna, szagos müge – tuningolt variációi. Legalább olyan mennyiségben fogynak, mint a natúr változat. Ezt a mixet is egy ideje már előállítják gyárilag, s palackokba, dobozokba töltik.

Az idők során egyre több sörkoktél receptje született meg, ma már megvannak a műfaj klasszikusai. Egy dologra azonban mindenképp tekintettel kell lenni: a sörkoktélok is elsősorban alkalmi italok, és kár lenne őket a minél gyorsabb leittasodást szolgáló mixeknek tekinteni.