szerző:
Gy. Zs.
Tetszett a cikk?

Senki sem kekeckedett, hogy éppen csirkepörköltet eszünk-e nokedlivel, vagy paprikás csirkét galuskával. Tökéletesen mindegy volt.

Azoknak a vasárnapoknak a lényege még inkább a piacon kezdődött, a hátsó sorban a csirkéseknél. Az idők kezdetén még élve hozta haza a nagymama a kiszemelt áldozatot, a kiszuperált sparhelt – akkor már a gázra modernizálta a főzést - lábához kötözte. A tollas kétlábú éppen annyi időt töltött a konyhában, hogy mi gyerekek megszeressük. Másnap reggelre eltűnt, s bár vérengzésnek soha sem voltunk tanúi, jó sokáig csak a pörköltszaftos nokedlit kanalaztuk a vasárnapi ebédnél. Később mindkét fronton enyhült a helyzet. A csirke / frissen!/ levágva, pőrén, felesleges tartozékaitól megszabadítva került a háztartásba. S mi kamaszodván már ettük az aprólékjából főzött levest, és hajlandóak voltunk a szafttal befogadni a csirkemellet, felső combot is. Persze bőrétől megfosztva, mert az a pattanásos holmi elég pfujos volt / mit sem sejtve arról,hogy majd egyszer ez a meztelenítés lesz az újragondolt paprikás csirke egyik eleme /. Mire igazából ragadozók lettünk, addigra a korszerű háztartásba már bezacskózott, konyhakész csirke csúszott be a futószalagról.

Paprikás csirkét a vasárnapi asztalra
budapestcity.org

Most nem fogunk boldog vagy boldogtalan szárnyas sorsokat taglalni, kontrázni a szabadtartás,kukorica mellett, és egyéb – jogosan – divatos és ésszerű kérdéseket boncolgatni a csirke helyett, mert akkor hétfőre sem készül el a vasárnapi ebéd . Amúgy nem egy hosszú program paprikás csirkét  rittyenteni. Egy óra alatt megvan, nokedlistől/galuskástól. Polcz Alaine, aki szerint egy krumplilevesben is ki lehet teljesedni, a Főzzünk örömmel című könyvében egyenesen azt állítja, hogy semmi pánik,a a csirkéből ugyanúgy készítünk pörköltet, mint bármi másból. A lényeg az üvegesre párolt hagyma, a pirospaprika és a fűszerezés. Egy kis lecsóféle, de legalább szem paradicsom, friss paprika sem árt bele. Arra azért figyelmeztet,hogy egészen kevés vizet öntsünk a csirke alá,mert enged az levet magától is. Ne főzzük sokáig, mert szétesik, és a fűszerezése is legyen gyengédebb,mint egy marhapörkölté. Na ugye,hogy még sem mindegy. Az etalon,vagyis Ínyesmester, Magyar Elek szigorúan meghagyja,hogy fiatal, de már jó húsos baromfit kerítsünk. Nyolc-tíz darabba vágva kerüljön a lábasba. Az alaphoz elébb füstölt szalonna zsírját izzasztjuk, abba vetünk fej reszelt  hagymát, jó kanál édes-nemes őrölt paprikát. Elkeverjük,s ha beforr, akkor kerülhetnek rá a besózott csirkealkatrészek. Megvárjuk, amíg saját levét elfövi, vagyis kissé pörkölődik, s csak aztán adunk hozzá pár kanál csontlevet /!/ Letakarjuk, puhára pároljuk, közben óvatosan párszor megforgatjuk, hogy mindenütt jól átjárja a szaft. Amikor puhulni kezd, még belevethetjük a csirke máját is, de onnantól 15 perc múlva, vegyük is le a tűzről. Meleg tálon már be is adhatjuk az ebédlőasztalra, amin nyilván addigra ott gőzölög a vágódeszkáról késhegy fokával szaggatott galuska is.

Na, most az a helyzet, hogy a nagyi is majdnem így csinálta. Csak csontlé helyett vízzel,amit a pörkölt alapba kevert,cirogatott simává,és csak aztán forgatta bele a csirkedarabokat. Előfordult, hogy a szalonnazsír helyett sima zsírral készítette. Ahogy haladt a korral, olaj is beúszhatott a csirke alá. A hagymát sem reszelte,inkább felkockázta,és csempészett mellé egy zúzott fokhagymagerezdet.S igen, négy darabba vágva egy paradicsomot, paprikát is dobott a lábosba. Tálaláskor odakészítette a tejfölös csuprot az asztalra, de még apróra vágott petrezselymet is kis tálkába. Jutott belőle húsra,köretre. Hogy nokedlit vagy galuskát ettünk hozzá? Hát, nem tudom.  Egy tálba lisztet mért ki / lehetett kb.25-30 deka/, hozzáütött két tojást, sózta, picit elkavarta, és még annyi vizet adott hozzá, amennyit a tojásos kulimász felvett. Addig keverte a fakanállal, míg rugalmas, hólyagos tésztát kapott, ami elvált a tál falától. A nagy fazékban felforralt bő, sós vízbe szaggatta hol késsel a vágódeszkáról, hol mokkáskanállal / odakészített kis pohár vízbe mártogatta a kanalat,hogy ne tapadjon rá a tészta /, amíg nem vettünk neki egy tologatós szaggatót. Amikor feljöttek a vízszínére a galuskák, leszűrte, kicsi olvasztott vajba forgatta. Jó volt hús nélkül is, szaftosan, az ecetes-cukros zöldsaláta levelét rágcsáltuk hozzá. S ha maradt felesleg,estére felmelegítette,ütött rá két tojást.

A tökéletes galuska
Gy.Zs.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!