hvg.hu: Nemrégiben úgy utalt magára, mint „Máriás borászra”. Ez mit jelent?

Lőrincz György: Vannak Máriás papok, akik kiemelten odafigyelnek Szűz Mária hódolatára, tiszteletére. Mi az elmúlt években emeltünk néhány Mária-szobrot a birtokon, külföldi útjainkon egy-egy kegyhelyről hazahozunk néhány Máriával kapcsolatos ajándékot, így Mária tisztelete, az imádságokkal, rózsafüzérrel együtt szép csendesen egyre fontosabb lett az életünkben.

hvg.hu: Mária és az Isten szereti a bort?

L. Gy.: Hú, a kutyafáját, milyen kérdés! Szívesen válaszolnám rá, hogy persze, igen, mert éppen az Isten csodáját fejezi ki a bor. Feltételezem, hogy ez fontos, mert Isten használja üzenetként, közvetítőként, még az átváltoztatás lényegeként is.

hvg.hu: Teológiát is végzett, így minden bizonnyal tud válaszolni a kérdésre: Jézus Krisztus a kánai menyegzőn, ahol borrá változtatta a vizet, vajon milyen bort „készített”?

L. Gy.: Számomra egyértelmű, hogy vörösbort, minden bizonnyal egy nagyon meggyőző, zamatos, élményt adó vörösbort. Úgy gondolom, hogy ott és akkor a bornak egy új dimenzióját mutathatta meg. Maga a borélmény is más lehetett, nyilván nem hétköznapi volt az az íz.

hvg.hu: Inkább beaujolais-jellegű gyümölcsös vagy éppen ellenkezőleg, nagy, hordós bor lehetett?

L. Gy.: Az biztos, hogy gazdag volt. A gazdag, izgalmas ízeket szinte stílustól függetlenül értékeli az ember, ezek a könnyű és a testes vörösborokban is előfordulhatnak. Ha erős az élmény, az a bor értékes.

hvg.hu: Visszatérve Máriára, nem tart attól, hogy az efféle hitvallásokkal eltávolíthatja a nem hívő borkedvelőket, ad absurdum még a protestánsokat is?

L. Gy.: Eszembe szokott jutni. Ugyanakkor egy tiszta, bűn nélküli, jó teremtmény gondolata azért önmagában is szép lehet mindenkinek. Ez az ideál inkább közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. Nem szabad szélsőségesnek lenni a vallásokban, szerintem minden felekezet és vallás alapvetően a szeretetet hangsúlyozza. A társaim reformátusok, mégis, az otthonukban, munkahelyükön náluk is ott van egy-egy Mária-szobor. Ami szép és jó, tiszta és értékes, az szerintem bejön.

hvg.hu: Ha valaki egy ilyen, többszörösen megáldott bort iszik, miben fog megváltozni az élete? Más ez, mintha ateista borász készítene bort?

L. Gy.: Igen, más. A megszentelt dolgok felismeréséhez kell egyfajta érzékenység, fel kell szabadulni a lelki megkötözöttségekből. A szentség áthatja a tárgyakat is, de nem mindenki érzi ezt meg feltétlenül. Máskor egy gondolat, egy ízélmény éppen hogy meg tudja nyitni a kaput a természetfelettire. Nem vagyok olyan bátor, hogy azt állítsam, ettől a borom íze is más, de az élmény valóban más lesz. Ugye, milyen furcsa?

StAndrea

hvg.hu: Meghívják konferenciákra előadni, ahol sokszor azzal lepi meg a hallgatóságát, hogy a szakmai mondandója mellett több imádkozásra biztatja őket. Hogy látja, megfogadják a tanácsát?

L. Gy.: Valóban, például egy idegenforgalmi konferencia nem éppen a lelki életről szól, de úgy látom, tényleg el szoktak gondolkodni az emberek. Az ilyen nyilvános szerepléseimmel kapcsolatban nem kaptam még negatív visszajelzést. Hiszem azt, hogy a számok, a szakmaiság, a teljesítmény mellett kell egy lelki összetevő az egész életünkhöz. Meg a munkánkhoz is.

hvg.hu: Értjük ezt, de mintha minden egyes borának lenne valamilyen spirituális töltete. Hirtelen az Örökké, az Áldás, a Merengő, a Mária, a Valóban méltó jut eszünkbe.

L. Gy.: Azért ott van az Akutyafáját is! Annak kevésbé spirituális alapjai vannak, az a mindennapi, profán küzdelmek érzelmi megnyilvánulása. Így fejeztem ki az elégedetlenségemet, amikor nem úgy sikerült a bor, ahogy elterveztem. Ennél jóval durvábban beszélnek a világban, nálam ez a legsúlyosabb „szitkozódás”, de azért benne van, hogy nehezteltem az adott helyzet miatt. Nem is annyira Istenre, mint inkább magamra: gazdag, értékes bikavérre törekedtem, de helyette egy könnyed bort kaptam – mondhattam volna azt is, hogy „Abetyárját!”.

hvg.hu: Erősebb szavakra nem igazán lehet szüksége, hiszen mára szinte mindent elért. Alig múlt 40, amikor 2009-ben megkapta az életműdíjnak tekintett Év Bortermelője elismerést, de volt már Borászok Borásza is. Mi az, ami még célként lebeg a szeme előtt?

L. Gy.: Nagyon áldottnak érzem magam, hiszen az elismerések szempontjából sem szűkölködött velem a Gondviselő. Hadd mondjam el, hogy bár hatalmas kitüntetés volt megkapni az Év Bortermelője díjat, mégis, sokan úgy érzik, azt bárki megkaphatja. Ez jó üzenet minden bortermelőnek, hisz’ Isten kegyelméből minden lehetséges – én sem vagyok különb borosgazda. Ugyanakkor nekem sokat jelentene például – mert ezzel a magyar borászatot minősíthetnénk –, ha a külföldi borújságírás egy-egy nemzetközileg elismert, nagy borral együtt emlegetné a bikavéreimet. Tehát nem feltétlenül díjra, hanem egy-két ilyen jellegű fontos szakmai véleményre lennék inkább kíváncsi. Ha például egy elismert szakember azt mondaná, hogy a Nagy-Egedet szégyen nélkül össze lehet kóstolni egy francia vagy olasz csúcsborral, például egy Sassicaiával, akkor nagyon elégedett lennék.

hvg.hu: Talán kellene egy olyan bor is, hogy „Hála”…

L. Gy.: Én elképesztően hálás vagyok a Jóistennek és mindenkinek, akitől tanulhattam, akivel együtt dolgozhattam. Mégis, talán a vízilabdás múltamból maradt bennem annyi ambíció, versenyszellem, hogy a St. Andrea mottójához hűen, kitartóan törekszem a jónak, sőt a legjobbnak a gyakorlására. Ha ezt mások is észreveszik, annak örülök.

hvg.hu: Korábban panaszkodott arra, hogy az Örökké nem fogy olyan jól, mert egy fehér borért az emberek nem szívesen adnak ki 4-5 ezer forintot. Ehhez képest a Mária háromszor annyiba kerül. Hogy is van ez?

L. Gy.: Hát, igen, értékén kell kezelni a borokat. Magyarországon élünk, tudjuk, milyen árkategóriák vannak nálunk. Én sem egészen értem, de a Mária elfogyott.

hvg.hu: Azt is mondta már, hogy a borászkodást tulajdonképpen apostolkodásnak tekinti. Ha valaki a tanítványa szeretne lenni, mit kellene tennie?

L. Gy.: Figyeljen picit érzékenyebben a világra, éljen lelki életet, és legyen nyitott az Isten csodáira. Ehhez az is kell, hogy levetkőzze a világi beidegződéseket: ne a pénz és a siker legyen a meghatározó szempont az életében.

hvg.hu: Önnek mi a siker?

L. Gy.: Azért tartom magam sikeresnek, mert áldott családban élek, megtehetem, hogy rendszeresen járok templomba, és békességben tudok élni. Persze, az is a sikerhez tartozik, hogy a bortermelői feladatomat jól ellássam. Ne rontsam el a munkát, legyen működőképes a gazdaság. A fő cél azonban a tisztességes élet, a gyereknevelés, a templom-, a közösségépítés.

hvg.hu: Idén nyílt meg Budapesten a St. Andrea Borbár, ami – Barna Ádám séffel együtt – az Év felfedezettje elismerést rögtön meg is kapta a Gault Millau-tól. Ez is siker?

L. Gy.: Hogyne, büszke is vagyok rá. Az együttműködésünk sikerességét meg abból tudom megítélni, hogy mennyi bor fogy el náluk. A legutóbbi hónapban például közel 2 ezer palack, és ez óriási siker.