szerző:
-in-

Ha február, akkor furmint, és ha furmint, akkor immáron hagyományosan az összbornépi kóstolóval kezdjük. A hónap elején idén hetedszer gyűlekeztek a városligeti Vajdahunyadvárban a furmint szerelmesei, hogy több mint másfélszáz bor ízlelgetése közben igyekezzenek megfejteni e fajta titkát. Vagy, hogy „csak” élvezzék a fajta ezerféle arcát.

 

Újdonságokban az idei rendezvényen sem volt hiány. Míg korábban a valamelyest művelt borisszák ragaszkodtak hozzá, hogy Tokaj-Hegyaljáról illetve Somlóról töltsék fel a furmintkészleteiket, ma már egyre nyílik az olló, és a korábbi évszázadokhoz hasonlóan a furmint újra népszerű Magyarország (és Nagy-Magyarország) egyéb borvidékein is. Nem szégyen tehát egri, balatoni vagy szerémségi, netán felvidéki furmintért lelkesedni.

©

Ami bennünket illet, a kalandozást azért az origónál, tehát Tokajban kezdtük. A Basilicus Pincéről egyre többet hallani, és nem csak a jó marketingjük okán. Legfrissebb, 2015-ös hordómintájuk kirobbanó virágillattal indít, s bár még pihen egy kicsit a seprőn, érezni, komoly játékos lesz belőle. Így talán a Mestervölgy-dűlő is felkerülhet a furmintkedvelők térképére. Új arculattal lépett a színre a Breitenbach Pince, amelynek boraival először 6-7 évvel ezelőtt találkoztunk, amikor a néhány száz palackos sorozatok jellemzően még ad hoc jelleggel készültek. S bár Kiss Janó zsenije már akkor megmutatkozott (például a sherry-s jellegű, hártya alatt érlelt tételeiben), most már mindegyik borával pontosan tudja, mit akar. Az alaposan meghízott birtokról figyelemre méltó a 2013-as Lapis, aminek nagy teste könnyedén elviseli a 22 g maradék cukrot.

A 2016-os Borászok Borásza Díj öt jelöltje közül négyen is érintettek voltak a furmintkiállításon. Ipacs Szabó Istvánt leszámítva, aki Villányban és Siklóson – még – nem foglalkozik furminttal, a többiek: Áts Károly (a Tokaj Kereskedőháznál és saját pincéjében), Bacsó András az Oremusnál és a két Bott mind kiváló furmintokkal jelentek meg a Mezőgazdasági Múzeumban. Bott Judit a 2014-es Csontost hozta el, ami gyakorlatilag nem létezik. Az ebből a dűlőből származó borokra a törzsvásárlók is legfeljebb előjegyeztethetik magukat, és a palackozást követő néhány napon belül kisöprik a pincét. Igaz, ma már másképpen is türelmesebbnek kell lenniük a Bott-fogyasztóknak. Mióta üvegdugóval látják el a palackokat, hosszabb ideig kell dekantálni a tokaji borokat.

A névrokon Bott Frigyesnél igazolódott be Robert Smyth szakíró maga elé mormolt bölcsessége, amit ugyan fájdalmas volt magyar füllel hallani, de sajnos sok igazság van benne:” Nagyon szép, nagyon különleges, nagyon egyedi a furmint, de sokkal ihatóbb, kellemesebb, ha egy kis hárslevelűvel házasítják”. A felvidéki borász Super Granum bora 2013-ból kellemesebb, egyensúlyosabb tétel, mint a hardcore 2013-as furmint.

Az elmúlt években divat lett furmintból pezsgőt készíteni, de a Champagne-hoz szokott orrnak és szájpadlásnak némelyikük elsőre talán még kicsit furcsa volt.  Most már eléggé felnőttünk, elég ha a Kreinbacherre és Garamvári Vencelre gondolunk, és immáron a Pálffy Pince Köveskálról is letette az asztalra furmintpezsgős névjegyét. A spontán erjedt 9-es savú cucc végső formáját Szentesi Józsefnél nyerte el, és nyoma sincs benne a korábbi ilyen italok gyerekbetegségeinek: szálegyenes és – szégyen ide vagy oda – élvezetesebb, mint némelyik furmint bor.

Somlóról mindenki figyelmébe ajánljuk az Aranyhegy-dűlő tetején 0,6 hektáron gazdálkodó Tóth Barnabás pincéjét. A Barnabás Pince első embere a SOTE Informatikai Igazgatóságának igazgatójaként annyi rendszerszemléletet szívott magába, hogy komplex borai nemcsak az Michelin-csillagos Onyx étterembe kerültek be, hanem 4 csillagos borkiválóságot is találunk közöttük. Ha valaki beleszürcsöl a 2012-es furmintjába, olyan élményben lesz része, mintha somlói bazaltköveket nyalogatna. Már a jó értelemben.

A furmint kedvesebb, szelídebb arcával találkozhatunk a Skrabski Pincénél. A Balatonudvariban található pince 2015-ös tétele barátságos savú, jól iható furmint, ami jelzi, a sokáig a maga útját kereső pincészet talán rátalált a jó irányra. Így lehet ezzel Alkonyi László is, aki másfél évtizeden át borszakíróként működött, és jóindulatú, joviális stílusában sokaknak segített megfelelően orientálódni a borok világában. A Borbarát hajdani főszerkesztője Kaláka néven gründolt pincét, aranyos keresztmarketingben működik együtt a népszerű együttessel, miközben kifejezetten kedves borokat készít. A Csepke könnyed, virágos jellegű gyöngyöző bor, míg a Tökösmál körtét idéző, ásványos, élénk, elegáns ital. Így, miközben kortyolgatjuk, egyik szemünk sír, a másik nevet: bár a szakma elvesztett egy jó tollú újságírót, mi, önző fogyasztók néhány palackkal több élvezetes, karakteres tokajit guríthatunk le. 

 

 

 

 

 

 

Cikk megosztása
Címkék