A hosszú várható élettartam és az elöregedő társadalmak sok országban máris valósággá váltak, vagy hamarosan azzá válnak. A magyar népességen belül a hatvan év felettiek aránya, amely jelenleg 22,4 százalék körül áll, az évszázad közepére várhatóan 33 százalék körülire nő. Az átlagos életkor meghosszabbodása hatalmas társadalmi, orvosi és szociális fejlődés eredménye, de ennek megvan az ára is. Számítások szerint 2060-ra a nyugdíjakra, ellátásra és egészségügyre fordítandó állami kiadások a bruttó hazai termék csaknem 30 százalékát fogják kitenni az eurozónában.

Allianz

Magyarországon pedig az életkorral kapcsolatos állami kiadások a 2007-es 21,6 százalékhoz képest a GDP 25,7 százalékára emelkednek 2060-ra, ami alacsonyabb az EU átlagánál. Egymagában az életkorral kapcsolatos állami kiadások várható robbanásszerű költségnövekedése Hollandia jelenlegi gazdasági teljesítményének megfelelő összeget fog felemészteni az európai országoknál, állítja az Allianz Demographic Pulse című friss kutatás. „Az elöregedés világszerte strukturális tendencia, amelynek társadalmi és gazdasági következményei drámaiak lehetnek mind az állami költségvetésekre, mind az egyénekre nézve” – jelentette ki Alexander Börsch, az Allianz vezető nemzetközi nyugdíjelemző közgazdásza.

A pénzügyi válság miatt az államadósság a politikai viták és a közfigyelem középpontjába került. A gazdasági programok, tőkeinjekciók és a csökkenő adóbevételek a világ sok országában hatalmas terhet rónak a közpénzekkel való gazdálkodásra és a költségvetésre. A sokk azonban minden valószínűség szerint idővel elmúlik. Ugyanez viszont nem állítható társadalmunk gyors elöregedéséről. Míg a pénzügyi válságok nehezen jelezhetők előre, ez az új globális folyamat pontosan nyomon követhető, és prognosztizálható. Továbbgyűrűző hatásai hosszú távúak, és lassan alakulnak ki, ezért is feledkeznek meg róluk időről időre, vagy egyáltalán nem is válnak közbeszéd tárgyává.

Az életkorral kapcsolatos növekvő kiadások globálisak. A nyugdíjak, az egészségügy és az ellátás a legnyilvánvalóbb és legközvetlenebbül érintett területek. Bár nagyon alacsony szintről indul, Magyarországon a leggyorsabb növekedés a hosszú távú ellátási költségek területén várható, ami 2060-ra a bruttó hazai termék 0,3 százalékáról 0,7 százalékra nőhet. Mégis, az elöregedésből származó kihívások az adott helyen működő szociális rendszerektől függően radikálisan eltérőek lesznek az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és Ázsiában. Míg az Egyesült Államokban viszonylag kedvező demográfiai tendencia várható, és az állami nyugdíjakat leginkább a jelentős egyéni hozzájárulásokkal kiegészített alapjövedelemnek tervezik, az egészségügyi rendszer alaposan megnöveli az állami költéseket.

Az Allianz Demographic Pulse arról számol be, hogy az állami egészségügyi kiadások az Egyesült Államokban 1970 óta évi 5 százalékkal emelkednek, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re elérik a GDP 18 százalékát. A növekvő ázsiai gazdasági hatalmak – például Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Kína – lakossága azonban viszonylag fiatal. Ez a helyzet az elkövetkező években várhatóan drámaian megváltozik, különösen Kínában, ahol a születési arány az 1960-ban egy nőre eső 5,5 gyermekről mára mindössze 1,8-ra esett vissza. Ugyanakkor a várható élettartam megdöbbentő módon 28 évvel emelkedett. A nyugdíj- és egészségügyi rendszer egyaránt a kezdeti fejlődés vagy reform szakaszánál tart. Két nyugdíjrendszer működik Kínában, amelyek a városi munkavállalók kevesebb, mint felét, míg a vidéki munkavállalók mindössze 12 százalékát fedik le. Már most egyértelmű, hogy ezek a reformok és a megtervezésük a Kína előtt álló egyik legijesztőbb társadalmi, gazdasági és költségvetési feladatot jelentik napjainkban.

A tanulmány részletesen vizsgálta az emberek várható élettartamát is. Az 1990-es évek végére az egyre emelkedő várható élettartam az egyre alacsonyabb nyugdíjkorhatárral együtt igen nagymértékben megnövelte a nyugdíjban eltöltött időt. Az iparosodott országokban az emberek átlagosan 20 év körüli ideig élvezik a nyugdíjat. Átlagosan 24 évnyi nyugdíjjal a franciaországi nyugdíjasok járnak a legjobban a svájci átlaghoz képest, amely 16,8 év. A magyar nyugdíjasok a középmezőnyben helyezkednek el a maguk 18,9 évnyi nyugdíjas időszakával.

„A fenntartható szociális rendszerek és a gazdasági növekedés jelentik a két fő eszközt az elöregedés államháztartásra gyakorolt hatásainak ellensúlyozására. Amennyiben az utat időben és a megfelelő irányban jelölik ki, az állam képes fenntartani meghatározó szerepét, és a figyelem átterelődhet a korosodó társadalom kihívásairól az általa kínált lehetőségekre. A fenntartható rendszerek és az öngondoskodás alapkövetelmény a pénzügyileg szilárd nyugdíjas korhoz a mostani és későbbi generációk számára “ – következtet Alexander Börsch.